Egy szó sem igaz abból, hogy január 5-re az iskola fűtésrendszere meghibásodott volna. Egyszerűen arról volt szó, hogy a polgármesteri hivatal illetékese utasította az iskolát, hogy a téli vakáció idejére takarékosság címén zárják le a fűtést.

Nem az őslakosok, hanem a bevándorlók lelkiismereti szabadságjogainak védelmét vették figyelembe. A kisebbségekre vonatkozó szabályok megalkotásakor az őshonos kisebbségeket egy kalap alá helyezték a bevándorló kisebbségekkel.

Hatalmas viták zajlanak az online nyilvánosságban a párizsi tragédia lehetséges tanulságairól. Tisztázzunk néhány fontos kérdést.

Ahol jó a polgármester, ott több a remény a reményre, szinte maguktól alakulnak a kilátások.

A nyugati kultúra most nagy kihívás előtt áll. Úgy kell megőriznie a szabadságot, befogadó és toleráns, a mások kultúráját tisztelő mivoltát, hogy közben az önvédelemhez, a saját fennmaradásához szükséges gyanakvással fogadja az idegeneket, és konkrét lépéseket tesz önmaga védelme érdekében.

A vereségek okait sokan, sokféleképpen magyarázták. Talán azok jártak a legközelebb az igazsághoz, akik úgy vélték, az RMDSZ előre feladta a küzdelmet.

Még ha giccsesen és elcsépelten is hangzik is: tárgyalni kell, baráti kezet kell nyújtani a muzulmán többség felé, megpróbálni megérteni, elfogadni másságukat, mert csak így tudjuk megértetni, elfogadtatni a saját másságunkat.

Világos, hogy újra kell gondolni az egész európai közösségben a terrorizmus elleni küzdelmet, szakértők szerint vissza kell térni a régi módszerekhez, ügynököket kell beépíteni a terrorszervezetekbe.

A frusztrált baloldaliak, akik a kitiltási botrány ideológiai farvizén a kormány korrupcióját emlegetik, azokra adták legutóbb is voksukat, akik a Tocsik-üggyel még népi nevet is adtak a közpénzek magánzsebekbe folyatásának, amit a kilencvenes évek második felében nem kevesen „tocsikolásnak” hívtak.

A nagyobb biztonság álcája alatt olyan törvények születhetnek, amelyek alapján, a hírszerző szolgálatok hatáskörét bővítve, a levelezésünket, telefonbeszélgetéseinket megalapozott gyanú nélkül is megszerezhetik a „füles” emberek.

A vállalkozás jelleg a financiális oldalt helyezi előtérbe, a nemzeti gondolat a nevelést, a közvélemény formálását sürgetné. Melyik úton haladjunk, hogy ötvözzük a kettőt, hogy éljünk is, hassunk is, szolgálva alapvető célunkat: a magyarság meg- és fennmaradását?

A felvilágosodás emancipatorikus ráció-központúságából a „kombatív tolerancia” elvét és gyakorlatát kialakító európai liberális multikulti nem számolt a totalitárius racionalizmus következményeivel.

Párizsban két gyilkos kioltotta tizenkét ember életét. Többféle értelmezés született, sajnálatos válaszreakciókról is hallani.

A szilveszteri hátralépés esetét súlyosbítja azonban a tény, hogy Boc szavai után éppen az az esztendő kezdődött el, amelyben Kolozsvár a kontinens ifjúsági kulturális fővárosaként szeretne pluszhírnévre szert tenni.

A választók egy – megkockáztatom: jelentős – része a törvény betartásának és betartatásának reményében szavazott Johannisra. Ezért lenne üdvözlendő, ha az elnök úr folytatná.

A válságban lévő szociáldemokraták parlamenti többsége megdönthetetlennek látszik, még akkor is, ha számíthatunk átállásokra, a román parlamentben megszokott jelenség, hogy bizonyos képviselők menekülnek a süllyedő hajóról, átállnak vagy átszavaznak.

Mi lett volna, mi lenne, ha a százhúszezer-valamennyi pedagógus egyszer s egyszerre bejelentené a sztrájkot! Éhezünk, fázunk, letesszük a lantot. Évekkel ezelőtt éppen ilyen sürgető volt már a béremelés.