A nagy magyar körtánc

Ha Putyin néhányszor még bal lábbal kell fel és ráförmed Európára, az EU-t alkotó „nemzetállamok” egymás után adják meg az autonómiát nemzeti kisebbségeiknek?

A nemzeti kisebbségek mindig megfogalmazták kéréseiket, igényeiket, elvárásaikat, amelyeket aztán az európai intézmények rendre elutasítottak.

Mind a hamis egységretorikáért, mind a magyarországi szavazatok által megszerzett "erdélyi EP-helyért" valakik meg fognak fizetni.

Az természetes, hogy a Radában hangot kapott a félelem, miszerint az orosz hatóságok tulajdonképpen kirabolják a krími múzeumokat, és visznek minden mozdíthatót Moszkvába, vagy Pityerbe.

Minden bizonnyal a bukaresti politikusoknak az lett volna ideális állapot, ha csak területet kapnak a híres-hírhedett trianoni szerződés nyomán, de emberanyagot véle nem.

Lehet, hogy az én értékítéletem deficites, de ha már parolázni kell az energiáért, akkor inkább Putyinnal, mintsem a szaúdi vagy bahreini uralkodóval teszem.

A szlovákiai magyarság elég erős lenne ahhoz, hogy európai mandátumot (mandátumokat) szerezzen, de Pozsony tájékán már semmit nem lehet biztosra venni. Ezt az országot – akárcsak Romániát – senki nem akarja elszámoltatni demokráciahézagaiért.

A mi életterünkre ácsingózók eszköztára kiismerhetetlen. Bizonyíték rá a múlt század, amelyben megfoszthattak háztól és hazától, nemegyszer csalafinta módon tőrbe csalva.

EU-biztos,Többdiplomás EU-biztosok döntenek – kötelező érvénnyel – olyan dolgokról,amikről minimális fogalmuk van.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de úgy érzem: nekünk, a Kárpátokon innen lakóknak bizony a hócipője is tele van avval, hogy a károkat állandóan csak a mi adógarasainkból rendezzék.

Egy intim perceit töltő fiatal párral népszerűsíti kezdeményezését legújabb videójában az Igen, tessék! mozgalom.

Látszólag a baloldaliak csak termeket akarnak elnevezni, de közben – mi ismerjük a posztkommunista aljas trükköket – a magyar önrendelkezésre törnek.

Amennyiben hinni lehet a felméréseknek, Ceauşescu elvtárs már az első fordulóban megnyerné az őszi elnökválasztást.

Nem valami megkérdőjelezhető, megbundázott futballmeccsre céloz kérdőjeles címünk. Hanem egy olyan gyanús döntetlen eredményre, amelyet közvetlenül húsvét előtt, nagypénteken produkált állami, politikai és közéletünk.

A romániai egészségügy legnagyobb problémája, hogy a betegség nem tud masszívan emigrálni: a nyavalyákkal itthon kell megbirkóznia egy olyan államnak, amely uniós sereghajtó a betegellátásra, megelőzésre fordított pénzösszegek terén.

A román honatyák, ha megkérdik őket, politikusként tettek-e valaha is valamilyen rosszat, egyöntetűen így válaszolnak: soha.

Valószínűsíthető, hogy egyhamar nem születik meg a zászlótörvény végleges, mindenki által elfogadott változata. Az is egyre nyilvánvalóbb: az erről szóló vita nem a helyzet végleges rendezését, sokkal inkább a résztvevők politikai érdekeit szolgálja.