A román kormányzat nem szűnik meg politikai válságok idején a magyar közösséget felhasználni a problémák leplezésére, nincsen semmi új a nap alatt.

Egyszer majd, ha nagyobb lakásban, nagyobb fizetéssel, nagyobb autón. Egyszer majd, ha saját vállalkozással. Egyszer majd, ha lakáskölcsön nélkül, autórészlet nélkül, önfeledten, szabadon, nagyobb térben, nagyobb világban. Egyszer egészen biztos. És akkor nagyon.

Nézem a habzó szájú pártvezért, aki arról szónokol, hogy ő Ady Magyarországát választja a Tiszáéval szemben, és frivol tiszteletlenséget érzek ebben a gesztusban.

Harminc éve ismerjük már ezt a betegséget. A másra mutogatás gyógyíthatatlanságát. Ezért is mondanám Scolarinak: Mester, még véletlenül se piszkálja az ördögöt.

Ugyanúgy, ahogy az ISIS legyőzése szükséges, de nem elégséges feltétele Irak visszanyerésének, az ISIS legyőzése szükséges, de korántsem elégséges tétele az al-Kaida felszámolásának is.

A továbbra is asszimilációs törekvéseket dédelgető Bukarest sohasem nézte jó szemmel a magyar könnyített honosítást, sem azt, hogy Budapest fölemeli a szavát a határokon kívül rekedt nemzettársak ügyében, ha azokat sérelem éri.

Nagyon szép és megható dolog, hogy az RMDSZ kiáll a felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt képviselője mellett, aki egyébként a saját feleségét vetette fel a képviselői irodájába. Halkan kérdem: erkölcsileg amúgy mi újság?

A PSD úgy próbálja növelni erdélyi támogatottságát (ami amúgy eléggé gyatra), hogy az új tárcavezető személyéhez azt a sejtetést társítja, hogy általa lendületet kap majd a Brassó–Bors közötti észak-erdélyi autópálya építése.

A kegyetlen valósággal való szembesítés a szárnyaló nemzeti érzést is lelohaszthatja.

Úgy gondolom, a bözödújfalusi templom sorsa több szempontból tanulságos. Nemcsak egy esztelen diktatúra magyarellenességének szimbóluma, hanem a magyar nemzetpolitika tehetetlenségének jelképe is.

Kár. Azért is, mert rajtunk is folt esett. S mi, választók talán nem érdemeltük meg ezt.

Néha érkeznek ilyen-olyan ukázok, elvárások a helyi MPP-sekhez a Bíró–Izsák-párostól Marosvásárhelyről, és akkor elkezd csikorogni az együttműködés.

„Felemelő élmény nekem Váradon lenni. Rengeteg barát, ismerős van itt, de sajnos ez egy átmenőpont, mert az ember rohan tovább.” Interjú.

Nem Erdély a legjobb hely a világon. Már nem az és még nem az, olyan rég volt az, hogy nem is emlékszik rá senki és olyan messze van, hogy talán egyikünk sem fogja látni.

Íme, hogyan is történnek kies hazánkban a kinevezések. Kéz kezet mos, piszkos alku követ piszkos alkut, időnként hajszál esik a levesbe, de a kisszerű, piti egyezkedések folytatódnak.

Különböző becslések vannak a feketegazdaságról, de Romániában ennek mértékét egyik sem szorítja egyharmad alá, sőt, van, ami 50 százalékra saccolja azt.

Bosznia három államalkotó nemzetének megosztottsága nem újkeletű, 100 éve sem volt különb a helyzet.