Olvasom a hírek között, hogy akácot és energiafüzeket (nem szüzeket!) akar ültetni a brassai városi tanács az egykori szemétgödrök fölé.

Bár nem bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, a jelenlegi körülmények között – Tusványoson innen és túl – nem sok reménnyel kecsegtet az erdélyi magyar–magyar párbeszéd.

Volt itt egy hír, amely mellett eléggé elsiklottunk. Pedig benne van minden. A kulcsszavak: Johannis, PNL, PDL, egyesülés.

Láttam már magyar-román házasságot szétmenni az 1990. márciusi marosvásárhelyi összecsapás után.

Számon tartani sem lehet immár, hányadik határidőt jelölték meg az RMDSZ autonómiastatútumának közvitára bocsátására, parlament elé terjesztésére.

Gyengécske színjátékról van szó, melynek a végkifejlete az lesz, hogy Crin Antonescu indul liberális elnökjelöltként, s Iohannis előtt elhúzzák az eljövendő miniszterelnöki tisztség mézesmadzagát.

A focivébé nemsokára véget ér. A közéleti csatározásnak soha nem lesz vége.

Nem az a probléma tehát, hogy nem lesznek elnökjelöltek, hanem az, hogy kevesebb mint fél évvel a választások előtt teljes káosz uralkodik a politikai porondon.

Tudjuk, milyen hosszú és göröngyös út vezet az autonómia felé – csak legalább minél előbb találjuk ki, mondjuk már ki közérthetően, mit is akarunk.

A hivatalos magyar hírügynökség "szépítő tolmácsolása" után viszont aligha hihetünk a jövőben az MTI-nek az országot érő elmarasztalások "magyarításában".

Legyen az kisérettségi vagy nagyérettségi, lassan mindenki számára megszokottá válik, hogy nem mentes a botrányoktól Romániában.

Egész Európára jellemző a vicc- és kamupártok megjelenése, valamint az, hogy ezek közül némelyek komoly választási sikereket érnek el.

A magyar diákok helyzete sokkal rosszabb: azért, mert nem két, hanem három tantárgyból vizsgáznak, és azért, mert az államnyelvet is anyanyelvi szinten követelik tőlük.

Gavrilo Principből és félőrült pajtásaiból nemzeti hőst fabrikálni azért mégis gusztustalan és elítélendő.

Kétségtelen, hogy van itt szenny elég, aminek az elvezetését a fogyasztó nyakába sózzák, hiszen akarva-akaratlanul ő is termeli a szennyvizet.

Homokba dugják a fejüket azok, akik azt hiszik, egy konzervatív társadalomban kevesebb a meleg. Interjú.

Hány rémes vizsgaeredmény kell még ahhoz (hamarosan az érettségi miatt hüledezhetünk), hogy a hazai tanügy felfedezze magának a huszonegyedik századot?