Hogy a titkosszolgálatok számára semmi se szent, és oda szivárognak be, ahova csak tudnak, ez önmagában véve nem meglepő, Romániában meg pláne nem, úgyhogy egy kis cinizmussal akár el is lehet fogadni ezt a tényállást.

Aligha van annál nagyobb elismerés egy magyar futballedző számára, mint hogy három nap alatt több mint 14 ezren csatlakoznak a marasztalására létrehozott Facebook-csoporthoz.

Elkeseredve szemlélem, hogy az utóbbi esztendőkben egyes római katolikus templomokban is szabaddá vált az út az oltár előtti szónoki emelvényhez, mind a helyi kiskirályoknak, mind a választott embereknek, abból adódóan, hogy megtámogatták-megtámogatják az eklézsiát némi aprópénzzel.

Románia uniós csatlakozásakor szigorúan védetté nyilvánították az itt élő medvéket olyan európai országok nyomására, amelyekben évszázadokkal ezelőtt kiirtották az állományt – a medvék jóakarói azonban abból nem kérnek, hogy áttelepítsenek hozzájuk jó párat.

Miért dönthetett úgy az FPER, hogy csak az RMDSZ-t hívja meg a tárgyalásokra? Egyrészt, mert bevallottan az a célja, hogy a kisebbségi kérdés rendezésére törvényes garanciákat találjanak a vitázó felek.

Az ellenségeskedés és gyűlöletkeltés, ami mostanában, főleg Orbán Viktor erdélyi látogatása és a román-magyar válogatott futballmérkőzés kapcsán az Antena 3 és még másik két-három román tévécsatornán zajlott, már-már felülmúlja Ceaușescu utolsó éveinek átkozódását is.

Van még egyáltalán valaki, aki kiérdemelheti voksunkat a második fordulóban?

Gazdasági fellendülés sem lehetséges autonómia nélkül.

Tudjuk, a kettős mérce mifelénk államgépezeti kellék.

Budapesti elemzőkhöz hasonlóan meríteni lehetne a mesék világából, miszerint háromszor verte a „fideszes” Ludas Matyi a „baloldali” Döbrögit, de példálózhatnánk fabulával is, hogy a „Fidesz-bálna” felfalta a kishalakat.

Marad viszont a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a kormányzó hatalomnak hosszútávon nem lesz komoly kihívója.

Komcsinak mégsem nevezhetem magunkat önismereti megfontolásokból, mert az a Biszkubélák nemzedéke, már viccből sem neveznek így embereket, pártokat.

Gábor Áron rézágyúja fogalommá vált, beépült a magyar és székely nemzeti tudatba, egy nem túlságosan szép szóval talán így is fogalmazhatnék: mítoszosodott.

Titus Corlățean újra megszólalt. Kijelentette, amit egyszer már kijelentett, hogy Románia tesz az antiszemitizmus ellen, lásd nem engedte meg Nyírő József újratemetését.

Nincs az a sürgősségi beavatkozás, amely akkora fordulatot tudna előidézni a hazai egészségügy állapotában, hogy azt ne kelljen hosszan tartó kezelésnek követnie.

Az idei három választás, s különösen a legutóbbi, az önkormányzati, mely most vasárnap zajlott, csattanós választ adott megannyi támadásra, rágalmazásra, félremagyarázásra.

Mifelénk a gazdaságpolitikai döntéshozók nem veszik figyelembe a gazdasági szereplők reakcióit, netán várakozásait.