A menetelés után számos tekintetben előrébb állunk ugyan, de célba még nem értünk, mi több, fennáll a veszélye annak is, hogy az eddigi eredmények szertefoszlanak.

Kies hazánkban még senkit nem vontak felelősségre a választások manipulálásáért, az eredmények meghamisításáért, egyéb huncutságokért.

A III. évezred fő törésvonala bizony nem magyar és román emberek között húzódik, hanem az emberi életkörülményekhez ragaszkodó európai helyi társadalmak, valamint a génmanipulált élelmiszerekkel, szellemi filoxérával támadó, a hagyományos értékek helyére a fogyasztói nihilizmust állító globalizmus között.

Könnyű párhuzamot vonni a rémhírterjesztők és a politikusok között. Mindegyiknek az az érdeke, hogy elhitesse, amit mond.

Az új adónem bevezetése azt üzeni, hogy kétharmados többséggel bármit meg lehet csinálni.

A dolog jóval megtervezettebbnek látszik, mint amennyire spontán és konkrét ügy köré szerveződőnek kellene hinnünk mindezt a szervezők szerint. Forgatókönyve van, a hangulat nem csak fokozódik, hanem fokozva van, ahogy 2006-ban is.

Csak az a kérdés, hogy ha kampányban be mertek vállalni egy ennyire negatív bejelentést, mit is terveznek valójában?

Ha nem lesz elég meggyőző Kelemen Hunor fölénye Szilágyi Zsolttal szemben, szertefoszlik a román pártok körében mesterségesen még mindig életben tartott mítosz, miszerint ő a magyarság egyetlen hiteles képviselője.

A talányos célozgatások, ködös mesék csupán annyira alkalmasak, hogy a csúfosan megvert balliberális ellenzék tolvajt kiabálhasson, s előrehozott választásokat emlegessen.

Jószerint nem telik el hét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály látványos fogása, bejelentése, bekaszlizálása nélkül.

S akkor hogy van, hogy kihívjuk a román katonaságot az „értékek” ellen, melyekről a székely vadászok gondoskodnak példaértékűen? Nincs ellentmondás ebben?

Egész Kelet-Európában lanyhult az érdeklődés a kommunista titkosszolgálatok iránt. Mi is elértük már nagyjából a határainkat. Interjú.

Az még egyáltalán nem elég a megtisztuláshoz, ha megjelenik egy új párt a színen. Ha az új pártban is az 1990 után a nagypolitikába bekerült arcok köszönnek vissza, az legfeljebb trükknek, szemfényvesztésnek nevezhető, megújulásnak semmiképp.

A korrupcióval vádolt elődjét felváltó új Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „egyetlen politikai pártnak sem tagja”, és azzal a feltétellel vállalta el a kinevezést, hogy „nem is kell az legyen”.

Ő közvetített a posztkommunista utódpárt és az RMDSZ között is. Igen kíváncsiak lennénk, milyen kapcsolatai voltak a „szövetség” vezető politikusaival, a Neptun-paktumon túl milyen természetű ügyleteket bonyolított és kinek, kiknek a hasznára?

Nem ultrák, „csak" irredenták, nacionalisták és sovének. Ha ez az "átlag„, akkor igen nagy baj van Kis-Magyarország népével.

Magyarországon szavakba, jelszavakba, üres lózungokba csomagol a kormányzat, de mi tagadás, annyira mesteri módon, hogy 2006 óta minden választási megmérettetésen földrengésszerű győzelmet arattak.