A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Négy napja történt Besztercén, hogy egy 13 éves srác megkéselte a matematikatanárnőjét és két másik társát is megsebesítette – eredetileg egy sötétebb bőrű, nála egy évvel fiatalabb iskolatársát akarta leszúrni, szélsőséges ideológiai megyőződésből. Megdöbbentő és mégsem. Nehéz ezt leírni, hiszen adódna reakcióként az össztársadalmi önostorozás, hogy mit ronthattunk el és hogy jutottunk ide… de nem sokat ér.

Azért gyorsabb annál, mert míg az eset után a tévének interjút adó nagyapja arról beszélt, hogy az unokája egy csendes, jólnevelt és jól tanuló, okos fiú, addig a csendes, jólnevelt, jól tanuló és okos fiú, mondjuk, valami Discord-szerveren és a TikTokon ütötte el az idejét, szép lassan radikalizálódva.

A nagyapa szavait érdemes idézni: „Ha megnézik az idei jegyeit, láthatják, hogy kitüntetésben részesült, és hogy a harmadik és negyedik osztálytól kezdve minden évben jó eredményeket ért el. Történt, hogy azokban az években kialakultak bizonyos gyerekcsoportok, amelyekben zaklatás folyt. Ez a gyerek, mivel csendesebb, visszafogottabb és a tanulásra koncentráló típus volt, nem akart olyan csoportokba tartozni, ahol a gyerekek agresszívebb viselkedést tanúsítottak.”

Az unokáját tehát sorozatos bullying érte, ami nagyon természetesen illeszkedik abba a mintázatba, amit már ezerszer és mindenhol láttunk: akit hosszú ideig zaklatnak, csúfolnak, bántanak, megfelelő segítség vagy támogató közeg nélkül olyan választettekre lehet hajlandó, amelyeknek következményeit (kiskorú lévén) nem képes felfogni. Ehhez természetesen hozzáadódik a hajlam is, a családi környezet, a neveltetés, az impulzivitás mértéke. Ettől függetlenül semmi nem menti fel a tetteit.

Arra utalok itt, hogy hiába a nagyapai, szülői, bármilyen szeretet, mert az ma már nem elég, hogy elmondjuk: fiacskám, nem ütünk meg senkit, beszélj szépen a tanárnénivel, kérjél bocsánatot, ne túrd az orrod, mondd, hogy köszönöm, köszönj a szomszédnak, és gyere, mert tata csinál neked túrós puliszkát, és jaj de ügyes vagy, hoztál egy tízest történelemből.

És a gyerek simán odamehet a nagytatájához, az anyjához, vagy akárkihez, megölelheti, elmondhatja neki, hogy hozott egy tízest történelemből, kap érdemoklevelet és zsebpénzt, elmehet biciklizni és motorozni mint bármelyik másik kölyök… és közben „játszik a számítógépen”, és „telefonozik”, ugye, ahogy mondjuk, mondják…

A szülők akár még meg is nézhetik, mi van a gyerek gépén vagy telefonján, és nem is tűnik nekik fel semmi extra. Ó, hogy online játékközösségekben van? Fórumokon? Olvas az interneten? Hát az normális. Ó, ez csak a Discord, anya, itt szoktam beszélgetni a haverokkal, ugyanazt játsszuk, tudod, ők is nagyon szeretik…

és hogy kerül ki onnan. Meg hogyan fejlődik az agya, mire határozza el magát, milyen lesz a sérelmeire adott válasza. És mondjuk ki: elegendő-e számára az, hogy mondjuk, van egy nagyapja aki őt szereti. De akinek fogalma sincs arról a világról, amelyben az unokája van, és ha adott esetben megvigasztalná vagy tanácsot adna neki, hogyan vegye elejét a zaklatásnak, hogyan kezelje az érzelmeit, akkor az sem volna elég, mert nem tudja a lépést tartani azzal az online világgal, amelyben a gyerek nyakig benne van, és amely számára sokkal nagyobb léptékű, mint bármi a környezetében. Mert attól nagyobb a dopamin, gyorsabb a visszacsatolás és visszaigazolás, ott készen tálalva kapja meg az összes világmagyarázatot, az összetákolt, hihetőnek és meggyőzőnek tűnő ideológiákat, és mellé csoportot, amely az identitását erősíti.

Még leírni is hátborzongató: egy Z generációs tanárnőt késelt meg egy alfa generációs gyerek. Mindkettő már a teljes, széles körű internetkorszak szülötte: a 28 éves tanárnő is, a 13 éves diák is. Mit kezdjen ezzel egy nagytata, vagy egy ezredfordulós szülő?

Jól mutatja az internet gyorsaságát és mindent megelőző képességét az is, hogy míg a rendőrség nyomoz és az elkövetőt kötelező pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá (13 évesen még jogilag nem vonható felelősségre, ugye),

Nézzük meg közelebbről, mi is történt. Az első információk szerint a gyerek szélsőséges ideológiai meggyőződésből cselekedett, a késelést megelőzően kiposztolta a TikTokra, hogy meg fogja tenni, megfélemlítő üzenetet írt ki („nem tudjátok, milyen veszélyes vagyok!”), az egész arcot elfedő maszkot öltött, sisakot tett a fejére, amelyekre mindenféle szélsőjobboldali és terrorcselekményekhez köthető szimbólumokat és üzeneteket irkált, a pólóján is valami hasonló felirat virított, kesztyű volt a kezén… aztán kiderült, hogy nyolc (!) hónapja tervezte az akciót.

Ez nem kis időszak. De egyáltalán nem meglepő. Két nappal ezelőtt Sonia Simionov újságíró több forrásból is egy képernyőmentést kapott, amelyben az elkövető egyik továbbított üzenetét lehetett olvasni: a srác konkrétan felsorolja, hogy kiket akart megkéselni, illetve azt is kifejti, hogy hosszú ideje készült erre, és – itt fogózzunk meg – azt is megnevezi, hogy az orosz Tyimofej K. iskolai késelő mintájára akar cselekedni.

Ez a bizonyos Tyimofej K. nagyjából tíz hónappal ezelőtt halálosan megkéselte egy tádzsik osztálytársát, aki bevándorló volt. Erről az esetről bővebben ide kattintva lehet olvasni angolul, és érdemes megnézni a képeket is: rögtön nyilvánvaló, hogy a besztercei srác honnan inspirálódhatott, a felszerelésük nagyon hasonló. Tyimofej eredetileg a matematikatanárnőjét akarta megkéselni (ez is egy hátborzongató hasonlóság), akit túl szigorúnak tartott és úgy érezte, hogy hátráltatja a tanulmányi előremenetelben.

Aztán nem sok idő elteltével – amíg ugye a rendőrök valószínűleg nyomoztak –,

azokat istenítette, több oldalas manifesztumot fogalmazott meg angol nyelven (ez kicsit akár az Unabomberre is emlékeztet) és megköszönte a csoport tagjainak, hogy motiválták őt a tettének végrehajtásában.

Egy erről szóló Facebook-bejegyzésben a következőket írták: „A True Crime Community egy viszonylag átlagos közösség, amely a valós életben történt bűncselekmények dokumentálásával foglalkozik, de van egy sötét oldala is, amely dicsőíti az amerikai, orosz stb. belföldi terroristák tetteit. A beküldött képen a manifesztum egy oldala látható, amely felsorolja azokat az embereket, akik inspirálták őt; egyik példaképe Brenton Tarrant volt, aki 2017-ben hasonló bűncselekményt hajtott végre, amikor megtámadott egy új-zélandi mecsetet, ahol körülbelül 40 muszlimot ölt meg. A True Crime közösség nagyon dicsőíti ezt az embert, mert ő egy olyan bűnöző volt, aki sikeresen végrehajtotta a tervét. Egy másik példaképe, akit szintén megemlített a manifesztumban, Tyimofej Kuljanov volt, egy 15–16 éves fiú, aki megölt egy tádzsik származású diákot (2025-ben). A második képen egy üzenet látható, amelyet a True Crime közösség tagjainak szentelt, és amelyben megköszöni nekik, hogy motiválták őt.”

Az információk leghamarabb a Bistrițeanul helyi hírportálon jelentek meg, ahol a manifesztumról és annak tartalmáról részletesebben itt írtak. Csak egy mondatot idézünk most a cikkből, ami mindent elmond:

Nem célom, hogy megrajzoljam az elkövető pszichés profilját, vagy hogy a manifesztumot elemezzem. Úgy tűnik, a mainstream román sajtó ingerküszöbét is elérte a jelenség, hogy bizony, nem árt tisztában lenni azzal, ha egy gyerek különböző szélsőjobboldali meg terrorista szlogeneket, jelszavakat, szimbólumokat és hasonló marhaságokat posztol szanaszéjjel az interneten teljesen büntetlenül, és úgy, hogy az égvilágon senkinek se jut eszébe mondjuk jelenteni ezeket a posztokat.

a memetika azt vizsgálja, hogyan terjednek és változnak a kulturális információk az emberek között, az élővilág evolúciójához bizonyos szempontból hasonló módon. A fogalmat Richard Dawkins vezette be Az önző gén című, 1976-os könyvében. Az alapgondolat az volt, hogy ahogy a gének másolódnak és generációkon keresztül továbbadódnak, úgy bizonyos kulturális elemek is másolódnak az emberek között. A mém egy kulturális replikátor: valaki meglátja és továbbadja, aztán ennek variációját valaki átalakítja, kifordítja, új kontextusba helyezi, majd a szelekció révén egyesek népszerűekké válnak.

A mémek sokkal gyorsabban terjednek, mint a hagyományos ideológiák, amelyek általában komolyabb belépési küszöböt jelentenek, mivel ott el kell olvasni egy érvelést, meg kell érteni és el kell köteleződni mellette. A mém másodpercek alatt fogyasztható, és már azelőtt is kivált érzelmi reakciót, mielőtt az illető végiggondolná, hogy az mit közvetít.

Mármost ha az előbbi kettő valamilyen formában kombinálódik, akkor ott olyan könnyen fogyasztható, sűrített, könnyen megjegyezhető üzenetek jöhetnek létre, amelyek érzelmi fertőzést hozhatnak létre. Így egy mém nem pusztán információt ad át: azt is megmutatja, hogy egy közösség mit tart menőnek, elfogadhatónak vagy nevetségesnek.

A memetikai nézőpont egyik legfontosabb felismerése, hogy

és egy mém azért is lehet rendkívül sikeres, mert sértő, sokkoló vagy könnyen felháborít másokat. Egy szélsőséges közösség új tagjának nem feltétlenül kell rögtön egy teljes ideológiát elsajátítania, elég lehet, ha az a közösség fokozatosan megváltoztatja azt, amit az illető normálisnak, viccesnek vagy elfogadhatónak tart. És ebbe a folyamatba egy serdülő korú fiatal, ha belecsöppen, akkor nagyon sokszor nincs megállás – és a tévhittel ellentétben nem kell gyenge felfogóképességűnek lennie, magyarán nem kell buta legyen az illető, sőt: éltanulóként, de még kifejletlen aggyal, de kellően dühösen és megalázottan aztán még inkább elszabadulhat a pokol.

A besztercei késelős srác esetében pedig hosszú hónapokra elszabadult a pokol, bőven volt ideje radikalizálódni,

Az talán még ijesztőbb, hogy bár tettét követően a közösségi profiljait lekapcsolták, valakik azonnal ugrottak és képernyőmentéseikkel újabb memetikai „forradalomba” kezdtek, és vírusszerűen tovább terjesztették a tartalmait, sőt: elkezdték őt dicsérni. Valóságos fanklubja lett, egymást buzdítják, hogy kövessék be őt, „szeretünk, királyunk” és hasonló üzeneteket hagynak a TikTokon és még lehetne sorolni. (Erről szintén a besztercei hírportál számolt be.)

A viralitást, a vírusszerű terjedést aligha lehet megakadályozni. Az online tér csak egy bizonyos szintig megfékezhető. Ez kétségbeejtő, hiszen tehetetlenek vagyunk vele szemben. Hiszen nem állunk haptákban extremista ideológiák szimbólumainak kézikönyvével lesben minden percben. Azok sem, akik már az internetkorszakban nőttek fel.

Míg ezt a szöveget írtam, futott be a hír: Pitești-en egy 15 éves srác macsetével támadt osztálytársára, megsebesítette, és egy másik társát is megütötte. Mindezt azért, hogy megbosszulja, hogy gúnyolódtak rajta.