Nincs lazsálás 2026-ban: Bolojan miniszterelnök úr nekiment a jövő évi szabadnapoknak…

Kedves állami alkalmazottak! Van még egy rossz hírünk 2026-ra, ha esetleg nem volt elég az üzemanyag-áremelkedés, a megnövelt ingatlan- és gépjárműadó, írják nyugodtan a többihez. Ilie Bolojan, az államcsőd szélén lavírozó mioritikus haza miniszterelnöke megelégelte, hogy az állami alkalmazottak annyit lazsálnak.

Röntgenszemével a miniszterelnök minden likba belenéz és ahol megpillant valamit, amin spórolni lehet, meg is teszi. Érthetőnek tűnik ez a hozzáállás, hiszen a korábbi PSD-s meg PNL-s kormányok egyenesen nekivitték az ország hajóját a zátonynak. Egyelőre Bolojan miniszterelnök úr következetesnek tűnik abbeli igyekezetében, hogy kiköszörülje a pénzügy csorbát. Csak el ne buktassa, például Grindeanu úr és PSD, idő előtt.

De hogy a lényegre térjünk: kedves állami alkalmazottak, talán emlékeznek még, hogy 2025-ben 17 törvényes szabadnap volt. Na, 2026-ban eleve egy nappal kevesebb lesz (legalábbis az ortodoxoknak), ugyanis az ő pünkösdjük pont fix gyermeknapra, azaz június elsejére esik. Ez az ügy minket, magyarokat nem érint.

Érint viszont Bolojan úr másik intézkedése. Az állami alkalmazottak 2026. január 5-én térnek vissza a munka mezejére, ami egy hétfői szent nap. Igen ám, de január hatodikán, kedden vízkereszt. Korábban ilyenkor az szokott történni, hogy szabadnappá változtatták azt az egy szem napot, amelyet aztán valamikor a dolgozó bepótolt.

Nos, 2026-ban nem lesz ilyesmi. Az állami alkalmazottak szépen bemennek a munkahelyükre január ötödikén, hétfőn, nincs hosszú hétvége. És nem lazsálnak, halló, hanem dolgoznak!

Persze, van némi kétségünk az aznapi munkateljesítményt tekintve. És együttérzünk a privát szektor dolgozóival, akikre ez a laza állami szektoros szabadnapoztatás sose vonatkozott.

Persze, mondhatjuk azt, hogy jé, ez miért hír, hiszen nagyon jól ismerjük a közoktatás minőségét, főleg azok a generációk, akiknek gyerekei valamelyik közoktatási egységben koptatják a padokat.

Azonban amikor szembesülünk a számokkal, kicsit leizzad az ember háta. Körülbelül úgy, mint amikor karácsony előtt rápillantunk a bankszámlánkra és elhűlünk, hogy jézusmária, csak ennyi maradt?

A Román Nemzeti Bank decemberben közölte azt a jelentését, amely a közoktatási rendszer és a munkaerőpiac igényei közötti összefüggéseket vizsgálta. Nos, az eredmény lehangoló: talán unalmas, talán nem meglepő, de Románia ismét az EU sereghajtói között vánszorog, mégpedig a friss végzettek foglalkoztatottsági aránya tekintetében. Magyarán arról van szó, hogy hány frissen végzett román állampolgár tudott elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Nos, az arány gyalázatos. Az EU-s átlag sem épp szívmelengető (82,3%), de a Romániára vonatkozó számok egyenesen rémisztőek: a frissen végzetteknek csupán 75%-a tudott elhelyezkedni a hazai munkaerőpiacon. Ezzel a mioritikus haza ott áll a rangsor végén, Olaszország és Görögország lehangoló társaságában.

Az ok pedig, ahogy sejteni lehet, a hazai közoktatás gyenge minősége, továbbá, tessék megfogózni, irrelevanciája. A helyzet ugyanis az, hogy a munkaerőpiac olyan gazdasági környezetben helyezkedik el, ahol elképesztő technológiai átalakulások zajlanak, elképesztő sebességgel. Az oktatási rendszer pedig nem nyújt sem megfelelő minőségű, sem megfelelő kompetencia-szintű oktatást a diákoknak, mivel nem alkalmazkodik a változó igényekhez. Ennyi.

Megoldás? Egyelőre nincs. A közoktatási minisztérium jelenleg épp azon piszmog, hogy a román tanrend mennyi és milyen szerzőt tartalmazzon. Értjük mi, hogy fontos az általános műveltség meg a saját kultúra ismerete, egyet is értünk vele, na de talán arra is kéne figyelni, hogy frissen végzettek esetleg munkát kaphassanak.

A szombati ügyeletes szerkesztő üldögél a semmi ágán, figyeli, mi történik a világban, elkönyveli, hogy elkezdődött az utolsó adventi hétvége, nem igazán történik semmi lényeges… és akkor szembejön ez!

Tessék megfogózni, olyan hír ez, ami tünetértékű a mioritikus nép lelkületére nézvést. Tessék elképzelni, hogy a Suceava megyei kórházban ücsörög az adminisztrációs személyzet, rendezgeti a belépőket, kilépőket, mindenféle egyéb fontos iratot, amikor megszólal a telefon és egy polgártárs azt kéri az illetékestől, ugyan keresné már ki neki a születése pontos óráját. Az illetékes kicsit meghökken, de hát végül is nem olyan nagy ügy, amióta van számítógépes adatbázis. Kapja magát, kikeresi a születési órát és mindenki boldog.

A százötvenhatodik születésióra-igénylő telefonhívás után viszont a teljes adminisztrációs személyzet pánikrohamot kap. Mi az isten folyik itt? A magyarázat egyszerű. A telefonálóknak azért van szükségük a születési órájukra, mert ki akarják számolni az aszcendensüket. Tetszik már érteni?

Romániában az asztrológia igen népszerű „tudomány”. Az egyik rangos központi sajtótermék egyik műsorában (de tessék elhinni, több tucat hasonló van) épp a minap kérdeztek meg egy asztrológust, mi várható 2026-ban. És az asztrológus elmondta, hogy a Plútó meg a Vízöntő meg az Uránusz, ajaj, szóval lesz forradalom meg világháború meg kormányváltás és még vér is fog folyni, ha nem is konkrétan.

Szóval, a Suceava megyei kórház vezetősége egy nap azzal szembesült, hogy az adminisztratív személyzet jelezte, elárasztják őket az asztrológiai vonatkozású telefonhívások. Mire a vezetőség úgy döntött, a születési órára vonatkozó tájékoztatás nem életmentő, tehát fizessenek szépen horoszkópadót a telefonálók. Mondjuk, 100 lejt per információ.

Ne tessék nevetni, nem vicc. A javaslatot a Suceava megyei tanács elé terjesztette a kórház, amely december 23-án fog szavazni az ügyben.