Autonómia és időzítés

Ahogy az várható volt, román részről össztűz és hisztériakampány zúdult az RMDSZ-re a Székelyföld autonómiastatútum-tervezetének bemutatását követően.

Az elutasítás minden megszólaló román illetékes részéről maximális, a politikum és a sajtó egységesen elutasítja a magyar önrendelkezési törekvéseket. Utóbbi – szokás szerint – a ferdítésektől sem riad vissza, szövegkörnyezetükből kiragadott idézetekkel próbálják azt a látszatot kelteni, mintha az autonómia hátrányos helyzetbe hozná, jogfosztottságba taszítaná a székelyföldi románokat. (Az egyik hírcsatorna például hüledezve ismételgette, hogy a tervezet szerint az autonóm régióban a magyar lenne a hivatalos nyelv, elhallgatva azt, hogy nem önmagában, hanem a román mellett).

Mindamellett, hogy nyilvánvaló: a román politikum részéről később sem várható kedvező hozzáállás a magyar önrendelkezési törekvésekhez, a mostani időszak mégsem tűnik a legjobb választásnak a tervezet nyilvánosságra hozatalához.

Novemberben államfőválasztás lesz, és bár a kampány hivatalosan csak október elején kezdődik, valójában máris ezerrel „dübörög.” A román pártok számára létfontosságú, hogy győzzenek, ezért a végsőkig kiélezett a küzdelem. A szociáldemokraták tíz év után szeretnék visszahódítani az államfői rezidenciát, míg a jobbközép ellenzék azt próbálja megakadályozni, hogy az elnöki tisztség megszerzésével teljessé váljon a szociáldemokraták uralma az országban. Ennek érdekében semmilyen lépéstől nem riadnak vissza, a kampány végletesen brutálisnak ígérkezik.

Ilyen körülmények között egyik fél sem engedheti meg magának, hogy rásüssék a „hazafiatlanság” bélyegét. Ha csak enyhe utalás szerűen is engedékenynek tűnne bármelyik párt képviselője is a magyar igények kapcsán, azonnal össztűz zúdulna rá, és a hazaáruló még az enyhébb jelzők közé tartozna.

Ráadásul a tervezet bemutatását a skóciai függetlenségi népszavazás napjára időzítették, ami még inkább növelte a gyanakvást a román félben, és további ellenérveket szolgáltatott, annak ellenére, hogy a magyarok által követelt autonómia nagyon távol áll a skótok által kért, de végül elvetett függetlenségtől.

Nyilvánvaló, hogy az RMDSZ nem véletlenül halogatta a statútum bemutatását: először a kiszivárogtatott „munkaváltozattal” tesztelte a közhangulatot, majd a bemutató napját úgy időzítette, hogy a lehető legközelebb essék a kampány nyitányához, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy a kampány során az autonómia jelszavával próbálja a saját zászlaja alá gyűjteni a magyarokat.

Erre egyrészt az kényszeríti, hogy nem akarja engedni, hogy a rivális, autonomista magyar pártok tűnjenek az önrendelkezés kizárólagos zászlóvivőinek a magyar választók szemében, másrészt az, hogy az egyik párt – az EMNP – Szilágyi Zsolt személyében „ellenjelöltet” is állított Kelemen Hunorral szemben, így a kampány során várhatóan közvetlenül vele is meg kell küzdeni a magyar voksokért.

Így jól jön a statútum és a róla szóló vita, hiszen azzal megkísérelheti az RMDSZ bizonyítani, hogy nem kevéssé elkötelezett az autonómia mellett. Másrészt viszont a gyűlölködéssel teli román bírálatözönből még előnyt is kovácsolhat. Megkísérelheti ugyanis áldozatként feltüntetni magát, illetve azt kommunikálni, hogy a romániai magyar közösség egészének szólnak a támadások, ezáltal próbálva saját jelöltje melletti kiállásra sarkallni a magyarokat.

A statútum kidolgozása és bemutatásának időzítése tehát ezek alapján inkább választási kampánymegfontolásokat fed. Ebben a kontextusban elmondható: az időzítés rontja az esélyét annak, hogy érdemi vita kezdődjön a magyar és a román fél között az autonómia mibenlétéről.