// 2024. november 16., szombat // Ödön
Románia
1956, avagy a román állam ürügye, hogy ellenséget kreáljon a magyarokból
Hogyan lett forradalom nélküli megtorlás és nemzeti-kommunista szekusállam abból, hogy a román hatalom magyar revíziót vizionált bele az 1956-os budapesti forradalomba.
1956 tragédiája Erdélyben nemcsak az, hogy a román kommunista állam példa és forradalom nélküli megtorlással válaszolt rá, hanem az is, hogy általa vett lendületet a román államépítés második, nemzeti-kommunista szakasza, amelynek célja a nemzeti kisebbségek eltüntetése volt kivándorlás vagy beolvasztás révén. Ez derült ki Stefano Bottoni történész szerda esti előadásából az EME kolozsvári székházában, amely a nagyváradi Szacsvay Akadémia és a Kolozs megyei RMDSZ sorozatának, az Az erdélyi magyarság 100 évének őszi évadát nyitotta.
Míg nyáron arról kaptunk képet, hogyan zajlott 1945 után a romániai társadalom és gazdaság erőszakos modernizációja, Bottoni arra világított rá az 1956 Romániában. A forradalom nélküli megtorlás és az új nemzeti-kommunista államépítés című előadásában, milyen törést és fordulatot hozott a kommunista államépítési folyamatban az 1956-os magyarországi forradalom.
Stefano Bottoni 2002 óta kutatja Közép-Európa politika és társadalomtörténetét különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre és az erdélyi magyar kisebbségre; 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársaként teszi ezt. | Fotók: Szabó Tünde
1944 ősze drámai fordulópont volt az észak-erdélyi magyarság történetében:
pár hét alatt zárult le az utolsó közjogi reintegráció kísérlete, amely után az egész nemzeti közösség a kommunistáktól a szélsőjobbig teljesen kiszolgáltatott helyzetben találta magát. (A dél-erdélyi magyarok a korábbi durva diszkriminációhoz képest viszonylagos felszabadulásként élték meg '44 őszét, az 1945-ös hatalomátvételt.) Az 1918-40 közötti időszak a történész szerint megmutatta, hogy a román állam nem tudta mélységében integrálni Erdélyt, hatalmi eszközökkel nem tudta megszerezni a kisebbségek és főleg a magyarok lojalitását, államszervezése nem tudott operatívan működni, a hatalmi önkény és vegzálás elutasítást szült.
Bottoni szerint ennek a nemzetépítési zsákutcának tudatában volt úgy az erdélyi magyarság elitje, mint Petru Groza és köre, amely hatalomra került Romániában 1945 márciusában. A szovjet hadsereggel érkező rendszerváltásban viszont a magyarok érzik, mert éreztetik velük, hogy a felkínált integráció nem pusztán lehetőség, hanem kötelesség a szovjet típusú államszervezésben:
nem lehet az államon kívül maradni,
mert ez a rendszer egészen más hatalmi eszközökkel hatolt be a társadalomba: kisemmizte a középosztályt, a kisebbségi kultúrát fenntartó polgári miliőt és mecenatúrát lenullázta, és államilag fenntartott kultúrára cserélte.
Kezdetben ez teljesen szovjet irányítás alatt zajlott, Erdélyben gyakorlatilag azért is váltotta szovjet irányítás a román katonai közigazgatást 1944 novemberében, mert a Szovjetunió nem akarta, hogy itt etnikai alapú polgárháború törjön ki. Az ő elképzelésükben Erdély egy békében tartandó pufferzóna volt, és ez a stratégia hozzájárult később a Magyar Autonóm Tartomány kialakításához. A szovjetek egyrészt vissza akarták fogni a román nacionalizmust, amely meg akarta bosszulni Észak-Erdély 1940-es elcsatolását Romániától, másrészt meg akarta értetni az erdélyi magyarokkal, hogy Romániához tartozásuk végleges, felejtsék el Budapestet, Magyarország nem fog védőszárnyként szolgálni számukra.
Ezzel az erdélyi magyarok Kelet-Európában szinte egyedi lehetőséget kaptak a többi nemzeti kisebbséghez képest, értékelte Bottoni:
- a lengyelországi németek – közel hat millió ember – eltűntek az országból;
- Csehszlovákia három millió embert telepített ki, két év alatt etnikailag szinte homogén cseh-szlovák társadalmat hozott létre;
- az olasz kisebbség pár nap alatt tűnt el Isztriából, Dalmáciából;
- Vajdaságban vérengzések folytak.
Az erdélyi magyar társadalmat ténylegesen átfogó, mert 600 ezer tagot számláló Magyar Népi Szövetség vezetői Bottoni szerint érzékelték ezt a kisebbségellenes közhangulatot, és belátták, hogy a legtöbb, ami a helyzetből kihozható, az az integráció.
De olyan politikai integrációt szerettek volna, amely nem jár a nemzeti, nyelvi önazonosság feladásával, ezért igyekeztek gyorsan alkalmazkodni a rendszerhez, sőt annak példás éltanulóivá válni: 1945-ben a román kommunista párt akkorra már felduzzasztott tagságának ötödét tették ki magyarok (mintegy százezren a hat-hétszázezres tagságból), ami Erdélyben 40-50 százalékot jelentett.
Az 1944 őszén létrejött Magyar Népi Szövetség kettős funkcióval bírt ebben az időszakban:
- a központi román hatalom utasításait közvetítette a románul alig értő magyar lakosság felé, és úgy vitt át magyar tömegeket a baloldalra, hogy azok 1946-ig észre sem vették;
- kulturális iroda, panasziroda (panaszok bőven akadtak: állampolgársági ügyek, nyugdíjügyek, kisajátítások, menekültek ellátása), ernyő- és intézőszervezet, mert a magyar lakosság nem közvetlenül a román hatóságnál intézte az ügyeit, hanem a népi szövetségnél, amelynek megvoltak a megfelelő összeköttetései a bukaresti minisztériumokban, ügyosztályokon – alkalmazkodva az egész ország működési módjához, mutatott rá a történész.
Nagyon sikeresen szerepelt az 1946-os választásokon, hivatalosan 8-9 százalékot kapott, Bottoni szerint valójában több mint tíz százalékot, csak le kellett kerekíteni az eredményt. Ahogy a baloldali frontét felfele, a szavazatok közel feléről kétharmadára.
1949-ben indult a társadalom totális letámadása,
ennek részeként 1948-ban lezárták a román-magyar határt úgy, hogy 1955-56-ig szinte senki nem tudott utazni egyik irányban sem. '48 decemberében párthatározat mondta ki a nemzetiségi kérdés megoldását, amit a párt majd két-három évente újból és újból kimond. A Magyar Népi Szövetség ténylegesen már nem működött, 1953-ban kérte a saját feloszlatását, vagyonát felosztották néptanácsok és pártszervezetek között.
A Román Kommunista Pártnak hivatalosan nem volt magyarságpolitikája, de az 1945-től létező intézmények működtek, például a magyar iskolarendszer általánostól egyetemig. 1948-ban államosították a felekezeti iskolákat, és a kulturális intézményeket átvette egy, a húszas években született generáció, amelynek nem volt köze a '44 előtti kultúrpolitikához.
Úgy érezhették, övék a világ, nyitott volt számukra a felsőoktatás, az irodalmi, művészeti élet, amelynek korábbi képviselőit az államhatalom kirostálta. Ez a csoport – amelyet Bottoni Sütő András nevével fémjelzett – erősen hitt a kommunista pártban és abban, hogy nagyon gyorsan tud karriert csinálni, így kihasználta a megnyíló lehetőségeket, elfoglalta a megüresedő posztokat, és meg is tartotta 20-30 évig.
Székelyföld hatalmi struktúráit ekkor még magyarok vezetik: polgármesterek, prefektusok, rendőrfőnökök, még a szekusok is döntő részben magyarok. Ez az etnikai folytonosság a kompromisszum, amivel a román állam integrálta a régiót a kommunista államszervezetbe, ahol ugyan mindenki kommunista, de Székelyföldön magyarul kommunista.
Székelyföld státusa nyitott kérdés 1951 szeptemberéig,
amikor a szovjetek közölték Bukaresttel, hogy alaposan megvizsgálták a kérdést, és úgy találták, hogy az új, 1948-as román alkotmány nem oldja meg a nemzetiségi kérdést a sztálini módon, azaz autonóm területtel. Két változatot javasoltak a román vezetésnek:
- autonóm tartomány Kolozsvár központtal, a Székelyföld mellett a fél Mezőséggel, közel másfél millió lakossal;
- illetve egy kisebb, székelyföldi tartomány Marosvásárhely központtal – nagyjából ez valósult meg.
Míg a propaganda az internacionalizmusról szólt, a szovjeteknek nagyon pontos nemzetiségi kimutatásaik, térképeik voltak Erdélyről is, mondta a történész, csak nem kötötték a nyilvánosság orrára, ahogy azt sem, hogy a nemzetiségi konfliktusok és lehetséges megoldásaik az egyik legfontosabb politikai ügy számukra. Így aztán kértek és meg is született 1952-re egy új román alkotmány, amely már tartalmazta az autonómiatervezetet.
Mivel az autonómiáról sem folyt vita, az csak úgy bepottyant Székelyföldre,
fogalmazott a történész: bemondta a rádió, leírta az újság, hogy hol húzódik a határa, mi a tartomány központja, hogy hivatalosan kétnyelvű az adminisztrációja. (Addig is magyarul intézték az ügyeket, mert kevesen tudtak románul, a románok viszont tudtak magyarul.)
Helyben viszont úgy ütött be az autonómia, hogy a Tusnádfürdőn nyaraló bukarestiek a hír hallatán megriadtak, azonnal csomagoltak, és hazautaztak, mert azt hitték, 1940-hez hasonló hatalomátvétel következik, mesélte a történész egy helyi orvossal készített interjúra hivatkozva. 1940 óta alig 12 év telt el, a román elitnek még élénk emlékei lehettek Észak-Erdély visszacsatolásáról Magyarországhoz.
A székelyföldi magyarok ezt úgy élték meg, hogy ismét magyarok lettünk, szólhat a magyar himnusz, kitűzhetik a magyar zászlót. A lakosság „felvilágosító gyűléseken”, belső vitákon olyan kérdéseket feszegetett 1952 augusztusában, szeptemberében (miközben zajlik a kollektivizálás, lesöprik a padlásokat, és rengeteg embert tartóztatnak le), hogy lesz-e országhatár a tartomány körül, kell-e útlevél az átlépéséhez, hol katonáskodnak majd a székelyek. Több tucat cikkben magyarázza a sajtó, hogy az autonóm tartomány határa „olyan határ, amely összeköt”,
vagyis az autonómia a legmélyebb integráció eszköze
– egyértelműsítette Bottoni. A legdurvább sztálinista időszakban is meglódult az emberek politikai fantáziája az olyan hívószavakra, mint a területi autonómia – jegyezte meg a történész. A Román Kommunista Pártnak ekkor még nincs egyértelmű koncepciója a magyar kisebbségi kérdésre, a történész szerint ezt az is bizonyítja, hogy épp akkor bukott meg Luka László (háromszéki székely, 1947-től Románia pénzügyminisztere, az RKP Politikai Bizottságának egyetlen magyar tagja), miközben épült ki a Magyar Autonóm Tartomány.
Amely nem volt önálló politikai entitás, vezetői nem voltak túl magasan képzett káderek, és az első három évben nem is kezdeményeztek semmit önállóan, a mindennapi ügyek intézésére szorítkoztak: értelmezték és végrehajtották a bukaresti direktívákat.
1955-56-ban viszont már érződött a desztalinizáció hatása, megindult némi kommunikáció Magyarországgal (míg 1955-ben pár százan kapnak vízumot, addig '56 nyarán több ezer ember utazhatott ki Magyarországra), a MAT vezetői pedig kitalálták azt, hogy a magyar kultúra ápolja a haladó hagyományokat. Haladó hagyománynak számított minden, amit és akit oda be tudtak préselni: Petőfi, Kossuth, Bolyai, mindenki, aki nem volt kimondottan fasiszta, románellenes vagy kommunistaellenes – magyarázta Bottoni.
Stefano Bottoni kolozsvári közönsége
Ezzel az egész erdélyi magyar múltat 1918-ig, később a két világháború közötti korszakot is újraértelmezték és integrálták az új kánonba, amelynek eredményeként Kolozsváron komoly műemlékvédelmi mozgalom indult, vagy kultúrhéroszokról tudtak elnevezni iskolákat, amelyek addig korai kommunisták nevét viselte. Így lett Bolyai a vásárhelyi középiskola, még szobrot is emeltek neki. Ezeket nem Bukarest találta ki, hangsúlyozta a történész, hanem olyan helyi kezdeményezések voltak, amelyeket nem tört le a helyi pártvezetés, amely még abba is belement volna, hogy megünnepeljék március 15-ét (az 1956-os forradalom után már szó sem lehetett róla).
1956. szeptember végén pedig a kolozsvári értelmiség még többet követelt a bukaresti vezetőktől: kétnapos gyűlésen tíz év összes sérelmét felpanaszolták Miron Constantinescunak és Fazekas Jánosnak, és korrekciókat, kulturális intézményeket, folyóiratokat követeltek, mint például a Korunk. Ezeket aztán apránként megkapták, és ha nem jön közbe a magyar forradalom, akkor Bottoni szerint még többet elértek volna.
Az addig nyíltan brutális diktatúrában elindul egyféle korrekció, ami a magyar területeken a kultúra és a kulturális áthagyományozás állami támogatásaként valósult meg: színházak, amatőr színházi csoportok kaptak pénzt vidéki turnékra, a népdaloktatás általános volt, néptáncolni mindenhol néptáncoltak, és ha ideológiát is húztak rá, attól még átmentette a sajátos motívumokat.
A MAT kulturális üvegházként működött,
ahol régi írókat, népdalokat, színházi darabokat emeltek be az erdélyi magyar önazonosságot biztosító kulturális csomagba egyáltalán nem magától értetődő állami támogatással és erős vidéki jelenléttel: ha már minden faluban volt kultúrotthon és kultúraktivista, akkor szerveztek oda kultúreseményt – vázolta a történész.
A nyelvhasználat pedig Erdély más területeihez képest ad egyféle otthonosságot a MAT-ban. A hivatalok egy része akkor is magyarul intézte az ügyeket, ha erre nem volt kifejezetten parancsa, mert volt rá némi mozgástere. A pártgyűlések is magyarul zajlottak, ha bukaresti vendégek érkeztek, nekik fordítottak. A tartományi pártbizottságban lévő, mintegy 15 százaléknyi román többnyire értett magyarul, vagy beletörődött, hogy a magyarok úgyse fognak megszólalni románul, mert itt otthon érzik magukat, az pedig fel sem merült, hogy ők, a kisebbség kisebbsége hogyan érzik magukat.
Az '50-es évek végétől viszont már arra dolgozott rá a hatalom, hogy ne csak az etnikai arányokat változtassa meg, hanem az otthonosságérzetet is megszüntesse, illetve egy másik csapatot tegyen otthonossá. A román köztudatban Bottoni szerint úgy él a térség, hogy itt 1940 és 1960 között magyar hatalmi folytonosság volt, a magyarok nem adták át az irányítást a románoknak, és nem is vették figyelembe a helyi román kisebbséget.
Az 1956 utáni erdélyi megtorlásban
több ember kerül börtönbe, mint Magyarországon, csakhogy itt nem volt forradalom. Az egyetlen nagyobb megmozdulást temesvári diákok szervezték október 30-án, és annak nem volt magyar jellege, csak a budapestihez hasonló követeléseket fogalmaztak meg. Egy napig tartott, a hatóságok azonnal leszerelték egyetlen puskalövés nélkül. A résztvevő diákokat elvitték egy laktanyába, két hét múlva, mikor véget ért az akció Magyarországon, hazavitték őket, legtöbbjükkel nem történt semmi, a szervezőknek kikiáltott 30 embert perbe fogták.
A forradalom nélküli megtorlás paradoxonának a hátterében egy teljesen új kisebbségpolitika áll Bottoni szerint. 1957 és 1959 júliusa között 9959 ítélet, '56 és '61 között 12-13 ezer ítélet született, több mint 30 ezer embert börtönöztek be, akik között több mint tíz százalékra becsülik a magyarok arányát. 45 embert ítéltek halálra, de 1957-58-ban 139 ember halt meg a börtönökben.
Bottoni a megtorlás felmérésénél nemcsak a politikai pereket veszi figyelembe, hanem a gazdasági bűncselekmények ürügyén indított rengeteg pert is, ahol 1957-től drákói szigorúságú büntetéseket vezettek be: egy fizetésnyi érték ellopásáért például 5-10 évnyi börtönt, kicsivel nagyobb értékért akár 20-25 év börtönt vagy akár halálbüntetést is lehetett kapni.
A politikai perek szigorúan titkosak voltak, a gazdasági perek a legnagyobb nyilvánosságot kapták. Az elkapott tolvajt megszégyenítették, lehordták a munkahelyén, majd csak azután ítélték el, és legtöbbjük nem is szabadult ki az 1964-es amnesztiával, mert az csak a politikai elítéltekre vonatkozott.
Csak a 700 ezres lakosú MAT-ban közel 2500 embert tartóztattak le,
és közel kétezret ítéltek el gazdasági jellegű bűncselekményekért. Ezekkel a perekkel zömmel az úgynevezett deklasszált elemeket sújtják, például a volt arisztokratákat, gazdagabb polgárokat, akiknek a vagyonát ugyan már rég elvették, ezért ők a tudásukból próbálták fenntartani magukat, sokan például könyvelők lettek az általános szakemberhiányban. Ha pedig egy cégben loptak, márpedig Romániában mindenhol loptak akkoriban, mondta a történész, akkor könnyű volt ezért a főkönyvelőt felelőssé tenni.
Ugyanígy elővették az orvosokat, akiktől eltiltották a magánpraxist, de sokan nem hagytak fel vele, az viszont hatalmi döntés volt, hogy kit vettek elő ezért és kit nem. Mivel sokuk zsidó volt, el is hagyták az országot, ahogy ezt lehetővé tették számukra. 1958 elején párthatározat teszi ismét lehetővé az emigrációt, mire két alatt 130 ezer ember adta be a kitelepülési kérelmét, a nagyvárosi milíciák előtt hosszú sorok alakultak a kérvényezőkből. Aki kérvényezte a kitelepülését, azt kitették az állásából, sokszor a lakásából, de nem engedték azonnal ki, sokszor éveket kellett várni az engedélyre.
1958-ban a tanügyi kádereket is megrostálták: több ezer embert dobtak ki a román tanügyből. Egyeseket a katolikus hátterük miatt, másokat azért, mert kényelmetlenné váltak, mint például Mikó Imre, aki orosztankönyvet írt, 1957-ben még rábízták az ideológiai műsort, 1958-ban már horthystának bélyegezték, és kitették az állásából.
Ezekben egy társadalomátalakítási kísérletet lát a történész,
amellyel párhuzamosan leszámolnak a szovjetcentrikus történelemírással, és beindul a nemzeti-kommunista történetírás és emlékezetpolitika. Bottoni ennek folytatásaként láttatja a mai jelenségeket is, például hogy nincs emlékműve annak a több tízezer embernek, akit a Duna-deltához hurcoltak, a peripravai szigorított munkatábor két éve elítélt, nemrég elhunyt vezetőjének, Ion Ficiornak a volt házában jelenleg ötcsillagos szálloda működik, és idén hiába keresték, nem találták a Szoboszlay-per tíz kivégzettjének sírját. 60 éve nem lehet tudni, hova temették az '56 utáni erdélyi megtorlások leghíresebb áldozatait.
A nyers, állami erőszak tömeges alkalmazása ekkor Románián kívül csak Albániában brutálisabb. Romániában ha egy rendőr vagy szekus agyonvert valakit, lazán megúszta. Ezt Bottoni Florian Oprea kolozsvári szekussal példázta, akinek a káderlapjáról kiderül, hogy mielőtt jelentős karriert futott volna be a '70-es években, 1962-ben olyan brutálisan hallgatott ki valakit, hogy az meghalt. Oprea ezért kerek öt nap elzárást kapott.
Ezt az állami erőszakot 1956 után egyre gyakrabban a kisebbségek ellen irányítják, a belügyi offenzíva célpontjai 1957 januárjától a legioniárusok, a magyar irredenták, cionisták, szászok. Mert a hatalom azt tanulta meg az előző tíz évből, hogy túl sok engedményt tett a magyaroknak, és szigorúbb ellenőrzésre van szükség. Ezt viszont fokozatosan finomodó és egyre szélesebb tömegeket érintő módszerekkel érik el: a besúgás és megfigyelés kiterjesztésével.
1956-ig a Securitate irataiban a magyarok nem jelentek meg csoportban, utána a kisebbség nemzetbiztonsági kockázattá, a magyar kérdés állambiztonsági kérdéssé vált. De nem azért, mert a hatalomnak lett volna mitől tartania, hanem mert
a hatalom képviselői mondogatták egymásnak, hogy van mitől félni
– hangsúlyozta a történész. A román központi hatalom rögtön 1956. októberének végén kiküldte Budapestre a magyarul is jól beszélő Valter Romant, aki azzal jött vissza, hogy úgy hallotta, dúl a revizionizmus Budapesten, vissza akarják foglalni Erdélyt. Miközben az 1956-os dokumentumokban nyoma sincs annak, hogy a forradalmárok felvetették volna Erdély vagy a határon túli magyarság ügyét. A Szoboszlay-féle összeesküvés perének történészi vizsgálata is arra a megalapozott feltételezésre jutott, hogy a vádirat zöme, ami forradalom kirobbantására és az államhatalom megdöntésére vonatkozik, mese.
A román hatalom viszont egy egész koncepciót épített a revizionista fenyegetésre. Nicolae Ceaușescu 1957 februárjában, amikor már a második embernek számított a kommunista pártban, beszédet tartott a minőségi munkáról az államvédelemben, amelyből a történész azt a részt idézte, hogy a Securitaténak be kell tartania a törvényeket, mert ez kihat az állambiztonsági szerv és a párt megítélésére egyaránt, miközben a szerveknek szükségük van a széles néptömegek támogatására. Vagyis beszélni kell az emberekkel, és be kell szervezni őket, egyértelműsítette a történész.
A belügyisek év végi kétnapos ülésén a magyar nacionalizmus már mint állambiztonsági prioritás merült fel, Budișteanu ezredes egyenesen megrója a Kolozs és a Magyar Tartományi Igazgatóságot, hogy „lebecsülték a munkát a magyar nacionalisták körében, alkalmat adtak ezeknek, hogy szervezkedjenek, sőt egyes akciókat véghezvigyenek, például röpiratokat terjesszenek, revizionista dokumentumokat készítsenek”.
Ennek az értelmezésnek tudható be az államapparátus „megtisztítása” a kisebbségektől mint kockázati tényezőktől, a magyar intézmények, mint a MAT, a Bolyai Egyetem, az önálló középiskolák felszámolása, az ideológiai tisztaság megteremtése az értelmiségen belül, és az erőltettet urbanizáció, amellyel többséggé duzzasztják a román lakosságot az erdélyi városokban.
Stefano Bottoni szerint ez a román nemzet- és államépítés második hulláma az 1918-as után, amely megteremti annak a rendszernek a mentális alapjait, amelyet aztán Ceaușescu fog tökéletesíteni a '60-as években, amikor hatalomra kerül, és a teljes hatalmat a maga személye köré szervezi.
1958-ban megköszönték a szovjet csapatoknak a felszabadítást, és búcsút intettek nekik azzal, hogy ebben az évben tetőzött a terror: megmutatták a szovjet elvtársaknak, hogy annyi embert tudnak lecsukni, ahányat akarnak, és tökéletesen tudják működtetni az elnyomó rendszert.
Így tudott Ceaușescu a '60-as évek elején visszavenni a keménykedésből, illetve azzal, hogy felpörgette a megfigyelést, ami a '60-as évek közepén tetőzött: akkor mintegy félmillió embert figyelt meg állandóan százezer ügynök (az '50-es években 30-40 ezer volt az ügynökök száma). A fizikai terrort felváltotta a pszichikai terror, amellyel belesújkolták a lakosságba, hogy ki uralkodik ebben a helyzetben – a kommunista Románia ezt az örökséget viszi tovább magával 1956-ból.
A román történetírás nem foglalkozik 1956-tal
vagy legalább az erdélyi vonatkozásaival, mondta a történész, kivéve egy könyvet, amely csak ártott az igazság megismerésének: Mihai Retegan 1996-ban megjelent könyve, az 1956 – explozia. Ebben Mihai Lunguval, a bukaresti levéltár igazgatójával olyan forrásokról írtak, amelyeket akkor csak ők láthattak, például a Politikai Bizottság jegyzőkönyveit, amikor 1995-ben azt se nagyon lehetett tudni, hol van a levéltár, vagy budapesti követségi iratokat idéztek, amelyek szintén a Valter Romanék kitalálta revizionista narratívát erősítették. A két szerző nem helyezte kontextusba ezeket a forrásokat, se Valter Roman és Aurel Mălnășan inkognitós budapesti útját, ahol felfedezik és jelentik, hogy ott mindenki Erdélyt akarja – csak épp a forradalmárok nem tudták ezt magukról, bírálta történészkollégáit Bottoni.
A román szakma ezzel letudta 1956-ot, illetve annyira mégsem: Ioana Boca 1956 – un an de ruptură című, 2001-es monográfiájában korrektül ír Lengyelországról, Magyarországról, a romániai hatásokról, valamennyire az erdélyi magyar dolgokat, Temesvárt is érinti, és nem fogadja el azt a nacionalista vonalat, hogy területi követelések miatt kellett 30 ezer embert lecsukni, értékelte Bottoni.
Persze derülhetnek még ki érdekes dolgok, egyes forrásokhoz ugyanis nem lehet hozzáférni, például a titkos pártrendeletekhez. Két intézmény pedig a román kutatók elől is elzárkózott, amikor készítették a kommunista rendszer bűneit összesítő Tismăneanu-jelentést, mesélte Bottoni: a milícia és a statisztikai hivatal. A milícia anyagaira nem terjed ki a CNSAS illetékessége, mintha az egy teljesen törvényesen működő szervezet lett volna, miközben köztudott, hogy a fizikai erőszak zömét ők hajtották végre, vázolta a történész.
A statisztikai hivatalnak már akkor is jóval több információja volt, mint amennyit közzétett. Bottoni szerint részletes társadalmi, nemzetiségi kimutatásaik lehetnek, ezek alapján tervezték a kis- és nagyvárosi lakótelepeket és azok benépesítését is. Az 1956-os népszámláláson már csak 200 fő volt a magyar lakosság számbeli fölénye Kolozsváron, 1957-ben pedig, idézte Bottoni egyik bukaresti interjúalanyát, Gheorghe Gheorghiu-Dej pezsgővel ünnepelte a Központi Bizottságban, hogy a statisztikai hivatal jelentette, Kolozsváron megteremtődött a román többség.
Arról, hogy boldogul az erdélyi magyarság a Ceaușescu-rendszerben, Novák Csaba Zoltán vásárhelyi történész, jelenlegi RMDSZ-szenátor ad elő Kolozsváron október 17-én.
Különvélemény
Ez egy kicsellózottul klikbéjt tartalom
Varga László Edgár
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
„Szavazzatok rám, hogy aztán jó legyen nektek” – miről szól a kampány?
Fall Sándor
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
Nagyítás
A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Ide kiránduljunk ősszel: Kolibica-tó és Nagy-tőzegláp
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
// ez is érdekelheti
Főtér
Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Krónika
Régészek és nyomozók is vizsgálódnak: feltehetően egy gyermek csontjai kerültek elő egy építkezés során
A jelek szerint egy gyermek csontjai kerültek elő Temesváron a városközponthoz közel zajló építkezés során.
Főtér
Ceaușescut dicsérte George Simion, elraboltak egy nőt Sepsiszentgyörgyön, drágult a repülés Kolozsvárról – hírek hétfőn
Az AUR-vezér most a kommunizmus után vágyakozók hátát vakargatja. Novembertől többe kerül a repjegy Kolozsvárról.
Székelyhon
Életbe lépett a törvény: megváltozik a minimálbér kiszámítása
Kihirdette szerdán Klaus Iohannis államfő a minimálbér kiszámításának uniós irányelvekhez igazított új mechanizmusáról szóló törvényt.
Krónika
Botrány egy Hargita megyei kórházban, őrizetben az agresszíven viselkedő férfi
Őrizetbe vettek szerda este a maroshévízi rendőrök egy férfit, aki botrányt keltett a város kórházában és agresszívan viselkedett az egészségügyi személyzettel szemben.
Székelyhon
Büdös ügy: az Európai Unió Bírósága elé idézik Romániát
Az EB álláspontja szerint a román hatóságok eddigi erőfeszítései nem elégségesek, ezért az Európai Unió Bírósága elé idézi Romániát szennyvízgyűjtési és -feldolgozási kötelezettségek teljes körű betartásának elmulasztása miatt.
// még több főtér.ro
2024. október 15., kedd
Ciolacu és Simion harcolhat a második fordulóban. TikTok-kihívás teljesítése közben halhatott meg egy lány – hírek kedden
Egy Bihar megyei pszichiátriai kórházban pedig horror állapotokat találtak, elektrosokkolóval kínozták az ápoltakat.
2024. október 15., kedd
Ciolacu és Simion harcolhat a második fordulóban. TikTok-kihívás teljesítése közben halhatott meg egy lány – hírek kedden
Egy Bihar megyei pszichiátriai kórházban pedig horror állapotokat találtak, elektrosokkolóval kínozták az ápoltakat.
2024. október 14., hétfő
Felfüggesztette a képviselőház Nelu Tătaru volt egészségügyi miniszter mentelmi jogát – hírek hétfőn
Több mint 4,5 milliárd eurót költöttek 2023-ban a Romániába látogató külföldi turisták. Tényleg komolyan gondolják a Gyergyóalfalu-Ditró autópályaszakasz megépítését.
2024. október 14., hétfő
Felfüggesztette a képviselőház Nelu Tătaru volt egészségügyi miniszter mentelmi jogát – hírek hétfőn
Több mint 4,5 milliárd eurót költöttek 2023-ban a Romániába látogató külföldi turisták. Tényleg komolyan gondolják a Gyergyóalfalu-Ditró autópályaszakasz megépítését.
2024. október 13., vasárnap
Románia a legtöbb lakástulajdonossal rendelkező európai ország – hírmix
Legyünk óvatosak, ne dőljünk be a közelgő ünnepi időszak online átveréseinek. Drogdílereket kapcsoltak le Kolozsváron.
2024. október 13., vasárnap
Románia a legtöbb lakástulajdonossal rendelkező európai ország – hírmix
Legyünk óvatosak, ne dőljünk be a közelgő ünnepi időszak online átveréseinek. Drogdílereket kapcsoltak le Kolozsváron.
2024. október 12., szombat
Ilyet se látott még a Camp Nou stadion: Románia Albánia ellen, gerendával, ököllel…
… egy sofőr megunta a dugót és a rendőrök hiányát, nekiállt forgalmat irányítani… és Elena Lasconi elnökjelölt asszony elfelejtette, hogy vannak amerikai NATO-csapatok az országban.
2024. október 12., szombat
Ilyet se látott még a Camp Nou stadion: Románia Albánia ellen, gerendával, ököllel…
… egy sofőr megunta a dugót és a rendőrök hiányát, nekiállt forgalmat irányítani… és Elena Lasconi elnökjelölt asszony elfelejtette, hogy vannak amerikai NATO-csapatok az országban.
2024. október 11., péntek
Teljes gőzzel dübörög a DNA: most épp egy szenátort csíptek fülön az ügyészek…
… a minap mindannyiunk kedvenc pandémia-miniszteréhez kopogtattak be… és Iohannis elnök úrnak több golfpályája van, mint ahány autója az átlagpolgárnak.
2024. október 11., péntek
Teljes gőzzel dübörög a DNA: most épp egy szenátort csíptek fülön az ügyészek…
… a minap mindannyiunk kedvenc pandémia-miniszteréhez kopogtattak be… és Iohannis elnök úrnak több golfpályája van, mint ahány autója az átlagpolgárnak.
2024. október 10., csütörtök
Na, belépünk a szárazföldi schengeni övezetbe vagy nem? - hírek csütörtökön
Az államelnökjelöltek listája mától végleges. Letartóztattak egy kolozsvári férfit, aki 12 ezer eurót zsarolt ki egy nőtől.
2024. október 10., csütörtök
Na, belépünk a szárazföldi schengeni övezetbe vagy nem? - hírek csütörtökön
Az államelnökjelöltek listája mától végleges. Letartóztattak egy kolozsvári férfit, aki 12 ezer eurót zsarolt ki egy nőtől.
2024. október 09., szerda
De miért piros a Ciolacu cipőtalpa? A miniszterelnök elmagyarázta – hírek szerdán
Közben a kormánykoalícióban elkezdődött a marakodás, a Dacia pedig bemutatta eddigi legnagyobb és legdrágább modelljét.
2024. október 09., szerda
De miért piros a Ciolacu cipőtalpa? A miniszterelnök elmagyarázta – hírek szerdán
Közben a kormánykoalícióban elkezdődött a marakodás, a Dacia pedig bemutatta eddigi legnagyobb és legdrágább modelljét.
2024. október 08., kedd
Hírek kedden: jó a RO-ALERT, csak kicsit hangos
Terelőutak segítenek elkerülni a feketetói vásár forgalomáradatát.
2024. október 08., kedd
Hírek kedden: jó a RO-ALERT, csak kicsit hangos
Terelőutak segítenek elkerülni a feketetói vásár forgalomáradatát.
2024. október 07., hétfő
Șoșoacă úgy benácult, hogy börtön fenyegeti, kolozsvári költőt díjazott a FISZ – hírmix
A rendőrök pedig a héten nagyon kíváncsiak lesznek az Ön mobiljára, úgyhogy ön ne legyen az.
2024. október 07., hétfő
Șoșoacă úgy benácult, hogy börtön fenyegeti, kolozsvári költőt díjazott a FISZ – hírmix
A rendőrök pedig a héten nagyon kíváncsiak lesznek az Ön mobiljára, úgyhogy ön ne legyen az.
2024. október 06., vasárnap
Elkaszálták Șoșoacă elnökjelöltségét, mire az összes párt a védelmébe vette a demokráciát
Eközben Besztercén gázszivárgás miatt meghalt egy család összes tagja. Ha elfelejtette befizetni az útadót, nemsokára megszabadulhat az automatikus pénzbírságtól.
2024. október 06., vasárnap
Elkaszálták Șoșoacă elnökjelöltségét, mire az összes párt a védelmébe vette a demokráciát
Eközben Besztercén gázszivárgás miatt meghalt egy család összes tagja. Ha elfelejtette befizetni az útadót, nemsokára megszabadulhat az automatikus pénzbírságtól.
Különvélemény
Ez egy kicsellózottul klikbéjt tartalom
Varga László Edgár
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
„Szavazzatok rám, hogy aztán jó legyen nektek” – miről szól a kampány?
Fall Sándor
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
Nagyítás
A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Ide kiránduljunk ősszel: Kolibica-tó és Nagy-tőzegláp
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
