Egy ilyen autót ugyanis biztosan körbeaszfaltoztak a bihari megyeszékhelyen.
Az, hogy a kelet-európai melósok nagyrészt alkohollal működnek, már mindenki tudja, anélkül neki se fognak egy komolyabb feladatnak. Csakhogy az alkohol jellegzetesen meggörbíti a teret, így az eredeti tervek és a végeredmény között olykor hajmeresztő különbségek vannak. Ezt nevezik a tudomány világában tejóédesistenem tartománynak, amelynek alakulását az alkohol-koefficiens és a jóvanazúgy-index szorzata határozza meg. Ezért van ferdén felrakva a falra a csempe (amíg le nem esik), fordítva bekötve az összes villanykapcsoló (mondjuk én már kimondottan szeretem, ha ráz egy picit), kajlán metszve minden köztéri fa, ezért billeg a csatornafedő, és ezért vág a kád szélén a díszítőburkolat.
Most pedig tekintsék meg ezt a nagyváradi utcaképet a Bihoreanul.ro honlapján. Semmi különös, ugye? Mindössze annyi történt, hogy a munkások, akik a vízvezeték-szerelés után gondoskodtak (volna) az útburkolat helyreállításán, egyszerűen körbeaszfaltoztak egy útban parkoló autót, ahelyett hogy a tulajdonos vagy a hatóságok közreműködésével elszállíttatták volna. Ez csak azért lehet probléma, mert az autók mobilisak, az utak viszont alapvetően nem, így elméletileg bekövetkezhet az az eset, hogy a jármű már messze jár, körvonalai azonban a melós kreativitásnak köszönhetően még mindig ezen a váradi utcácskán éktelenkednek majd. És elméletben az az eset is bekövetkezhet, hogy az elkövetők egyike kijózanodván arra sétálgat, és felmerül benne a kérdés: hát ezt melyik marha csinálta?
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Szombat reggel pedig újabb erdélyi városban láttak medvét.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Százhúsz méterrel a föld alatt, a parajdi sóbányában működött Románia egyedülálló kalandparkja. A park egyik tulajdonosa próbálta menteni a menthetőt, de mára már víz alá került az egykori élménypark is.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.