Kihal a szász meg a magyar szó Romániában?

Ha azt hittük, Victor Pontánál lejjebb nincs már, csalódnunk kell, hisz lám, a törökországi térdműtéte után lábadozó miniszterelnök azt javasolta, gyógyulásáig Gabriel Oprea vezesse majd az ország dolgait.

Ha úgy készül rá, ahogy eddig, akkor úgy jár, mint a fejedelemségek a török hódítások idején: megadja magát.

Az Etnikai Kapcsolatokért Projekt (PER) jelentéstevőjének helyenként egészen elszállt következtetései vannak, ami a román-magyar kapcsolatokat illeti.

Ugyanazon elit fiatalabb, szembetűnően gátlástalanabb évjáratai nyomulnak előtérbe, szorítják ki az idősebbeket a tényleges hatalomnból, férkőznek mind közelebb a legfontosabb döntésekhez, teszik rá kezüket a hatalmi mechanizmust irányító pozícióira.

Ne felejtsünk el szurkolni a székelyföldi fociválogatottnak, mely egy európai rangadón szerepel a héten.

Mert egyeseknek minden magyar felirat bántja a szemét.

Európa ugyanúgy nem tud mit kezdeni velünk, mint ezeregyszáz éve. De azért ők is fejlődtek. Akkor imába foglalták a magyarokat, most Európa Tanácsi elítélő határozatokba. Körülbelül ugyanazzal a hatásfokkal.

A miniszterelnököt már be is utalták a kórházba.

Már kezdettől megnyomorítják, elveszik a kisebbségi diák kedvét az ország nyelvének az elsajátításától, megfosztják a lehetőségtől, hogy megtanulja kifejezni önmagát, és könnyedén eligazodjon a hivatalos ügyintézés dzsungelében, esélyegyenlőségét csorbítják ezáltal.

Megtöbbnyelvűsödött a kolozsvári román városvezetés? Manipulálták volna az agyukat? Sajnos nem. Egy újabb civil kezdeményezésről lehet szó. Mindenesetre, jól néz ki. Ilyen lehet a normalitás.

Az új gyakorlat szerint ugyanis ha egy település bevételei meghaladják az 1,5 millió lejt, nem kap kiegészítő finanszírozást.

Nem sértett törvényt Johannis, amikor polgármesterként az általa vezetett érdekvédelmi szervezet nyomdáját bízta meg munkával.

Hiába nyert alapfokon a magyar fél a himnuszperben, a prefektúra fellebbezett.

Hiányzik az emlékezésekből, az összetartozásból annak vállalása, hogy a szétszakított nemzet részei voltak a holokausztban megölt magyarok és/vagy zsidó-magyarok, magyar zsidók tömegei.

Idén három magyar színművészt is beválogattak a TIFF Tízen a filmért programjába. Albert Csillát, B. Fülöp Erzsébetet és Szász Rékát a tapasztalataikról kérdeztük.

1918 után erre, a mai Ukrajnához nagyon hasonlító, a győztes nagyhatalmak által összetákolt országra mondták ki, hogy nemzetállam, s kezdték meg a kisebbségbe került népcsoportok elrománosítását hazugsággal, erőszakkal, ígérgetésekkel, majd ezek be nem tartásával.

Ez az agrárpolitika felér egy jól dokumentált árulással. Nem államtitkokat ad el a tárca, hanem nyíltan, mindenki szeme láttára engedi elsorvadni a napon a román mezőgazdaságot is, ami a hazai gazdaságnak lassan az utolsó fel nem adott bástyája.