Ha csak egy esemény fér bele a hétvégi programjába, ez legyen az!
Mindig van abban valami méltóságteljesség, amikor Kolozsvár magyarsága ünnepel, főleg, ha annak nincs semmilyen politikai konnotációja, hanem csak összegyűlünk egy helyen, jó sokan. Mátyás király szülinapja az elmúlt években ilyen eseményszámba megy, amióta zenés-fáklyás felvonulás is kiegészítette az immár huszonnyolcadik alkalommal megszervezett, reneszánsz hangulatú Mátyás Napokat.
A Kincses Kolozsvár Egyesület és az Amaryllis Társaság idén is dobpergéssel és dudaszóval kísért vidám fáklyás felvonulást szervez: a gyülekező február 23-án 18 órától kezdődik a Farkas utcai református templom előtti téren.
A szervezők 600 fáklyával készülnek, az ünnepi felvonulás pedig 18.30-kor indul a Farkas utca – Minorita utca – Deák Ferenc utca – Főtér – Mátyás király tér útvonalon. A Főteret elhagyva lesz alkalom a fáklyaláng eloltására, majd a résztvevők Mátyás király szülőháza elé vonulnak, ahol fúvóskoncertre kerül sor.
A szülőház és környéke két napig ismét magyar szótól lesz hangos. A Mátyás Napok teljes programját és a szervezők közérdekű felhívását itt olvashatják az érdeklődők.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.