A keddi szent napon a mioritikus haza parlamentjének plénuma (sürgősebb feladata nem lévén az idei járványos nyáron) megszavazott egy olyan törvénytervezetet (a pontosság kedvéért: 240 igen és 18 nem szavazattal), miszerint Vitéz Mihály vajda a román nemzet mártírja és hőse. Eddig oké, hiszen végeredményben minden nemzet azt választ mártírnak, hősnek, akit akar. Na de van indoklás is. Tessék:
„Mártírrá és a román nemzet hősévé nyilváníttatik Vitéz Mihály, Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelme, azért a meghatározó szerepért, amelyet a román nép Első Egyesülésében játszott, továbbá bátorságáért és Románia története során hozott markáns áldozathozataláért.”
A fenti barokkos mondatban egyetlen dolog van, amellyel nagyjából egyet lehet érteni. Vitéz Mihály valóban bátor lehetett. Gyáva ember nem csatározik annyit. Kimaradt viszont a szövegből a „mértéktelen becsvágy”. Pedig Mihail Kogălniceanu, akinek tényleg volt némi köze a román fejedelemségek jóval későbbi egyesítéséhez, így jellemezte Mihály vajdát 1837-es Histoire de la Valachie, de la Moldavie et des Valaques Transdanubiens című könyvében. Az is igaz, hogy valamivel később már hízelgőbb képet festett róla a moldvai történész-politikus: a hajdani Dácia széttagolódott részeinek egyesítőjeként mutatta be a hadvezért. A Mihály-mítosz képzeletbeli fejére azonban Nicolae Bălcescu havasalföldi történész-politikus tette fel a koronát. Nála már egyértelmű cél volt Mihály és a nemzeti egység mitikus összeházasítása. Jó kétszáz évvel Mihály vajda kora után.
A korabeli tény viszont azt, hogy Mihálynak, szegény fejének, gőze se volt arról, hogy 1599-1600 táján ő három országot egyesített. Ha valaki szól neki, valószínűleg kiröhögi. Vagy feldühödik a hülyeség hallatán és levágatja az illető fejét. Ő, kérem szépen, meghódított idegen földeket. Pont. Kár, hogy ez a méretes történelmi hülyeség képes ma is tovább élni. Persze azért, mert az egységes és oszthatatlan nemzeti elmék éltetik.
A miheztartás végett: a jövőben május 27-én lehet majd megemlékezni a nagy mártír-egyesítőről, különböző központi és helyi rendezvények formájában. Ugye, 1600-ban ezen a napon vált Mihály vajda minden románok fejedelmévé, továbbá az „egyesített” „fejedelemségek” urává. Hurrá!
Nem akarjuk Önöket untatni, de a román parlament plénuma egy másik, hasonló törvénytervet is megszavazott a keddi napon (245 igennel, 19 nemmel és 21 tartózkodással). A törvény szerint a jövőben Horeát, Cloșcát és Crișant, a róluk elnevezett 1784-es parasztfelkelés vezéreit is a román nemzet mártírjaiként és hőseiként illik tisztelni. Megemlékezni róluk a lázadás kitörésének napján, november másodikán lehet majd. Ez a történelmi esemény valamiért nem vált a román nemzetépítő mítosz oly mértékben szilárd oszlopává, mint Mihály vajda cselekedetei. Bár a kommunista diktatúra idején egyesek megpróbálták a nagy francia forradalom előképévé varázsolni. Később aztán a röhejes kísérlet valahogy elfelejtődött.
További hamisítatlan napot kívánunk!