Az állam eddig több mint 100 millió lejt fizetett ki az ukrajnai menekültek elszállásolására és étkeztetésére, csak éppen gőze sincs róla, hogy pontosan hány menekültre költött ennyi pénzt. A támogatást ugyanis nem közvetlenül a menekülteknek ítélik meg, hanem az őket befogadó magán, illetve jogi személyeknek.

A magánszemélyek egy befogadott menekült után napi 50 lej szállás-, és napi 20 lej étkezési támogatásra jogosultak. Ez például a 31 napos augusztusra összesen 2170 lejt jelent, ami körülbelül 430 eurónak felel meg.

És akkor itt a slusszpoén: ez a pénz nem adóköteles, egyáltalán nem is kell bevallani az adóhatóságnál.

Így ez már sokkal jobb üzletnek számít, mint a sima lakáskiadás, hiszen azután viszont adózni kell, és mondjuk Kolozsvárt és Bukarestet leszámítva a legtöbb helyen nem is lehet ilyen sok pénzért kiadni a kérót. A magánszemélyeknek mindössze egy kérvényt kell beadniuk a lokális közigazgatási szervekhez, amelyben szerepel a befogadott személyek neve, származási városa, illetve az, hogy mennyi időre kérik utánuk a támogatást. Emellett az igénylőnek még pár saját dokumentum fénymásolatát kell benyújtania, valamint egy saját felelősségre kitöltött nyilatkozatot arról, hogy az adatok, amiket leírt, valósak.

A folyamatot felülről irányító Katasztrófavédelmi Főfelügyelőségnek (IGSU) azonban gőe sincs róla, hány ukrán menekültnek segítettek azzal a szétosztott 100 milliócskával, az adatok ugyanis „nincsenek központosítva”. A helyi erők elvileg pontos nyilvántartást vezetnek mindenről, de még nem vonták össze ezeket a nyilvántartásokat.

Szóval megint elég nagy a fejetlenség, a pénz dől, de hogy pontosan hova, azt nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mennyire szigorúak vagy pontosak az ellenőrzések a kérvényekkel kapcsolatban.

Nem lepődnénk meg, ha hamarosan kiderülnének a turpisságok…