Nemrég megírtuk, hogy Ludovic Orban, a felelős járványkormány felelős miniszterelnöke bejelentette: ne számítson a román nép arra, hogy december elsején, az egységessé és oszthatatlanná fércelt Románia nemzeti ünnepén hatalmas felvonulások, katonai parádék lesznek, mint eddig. Hiszen halló, itt a pandémia második hulláma, dugig telnek a kórházak, satöbbi. Pontosabban, ünnepelgetni lehet, de csak legtöbb 50 ember jelenlétében. És a járványvédelmi szabályok szigorú betartása mellett.

Nos, két hét se telt el a szigorú bejelentés óta, és az Országos Katasztrófavédelmi Bizottság – a helyzet alapos elemzését követően (november elseje óta az csillagos égbe röppentek a járványszámok, még jobban megteltek a kórházak, még több súlyos beteg hal meg) – meghozta döntését: márpedig mégis legyen nemzeti ünnepi banzáj, Bukarestben legtöbb 400 fő, a megyeszékhelyeken pedig legtöbb 100 fő részvételével. Természetesen a köznép nem mehet oda és a járványvédelmi szabályokat (helyesen viselt maszk, kézfertőtlenítés, egy méter biztonsági táv satöbbi) szigorúan be kell tartani. Ja, és a ceremóniák max egy órásak lehetnek.

És akkor eszünkbe jut két dolog. Az egyikről épp a minap írtunk: az 1918. december 1-i nevezetes gyulafehérvári nagygyűlés (ugye, a nemzeti ünnep „őse”) minden valószínűség szerint jó kis fertőzési gócpont volt, ugyanis épp dühöngött a spanyolnátha. Igaz, kicsit többen voltak, mint 100 vagy 400 fő.

És a másik: idén – bár a tavaszi ebzárlat előtt csak az 1000 főnél népesebb tömegrendezvényeket tiltotta le a kormány – nem szerveztek hivatalos megemlékezéseket március 15-én, a hagyományos hazai helyszíneken (max saját szakállra lehetett koszorúzni, ha…). Ja, tudjuk, az más.