Jelen szöveg az Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
1. Miként alakult az utóbbi csaknem 50 évben a születéskor várható élettartam?
Olvasson még:
Egy lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettségi fokának a születéskor várható élettartam az egyik legfontosabb mutatója. Mely ugyanakkor a lakosság számára elérhető egészségügyi ellátás minőségét is tükrözi. A mutató meghatározásában az egy naptári éven belüli halálozás korcsoportonkénti intenzitására vonatkozó adatokból indulnak ki, a felhasznált eszköz pedig a élettartam-táblázat (románul: tabela de mortalitate, azaz halálozási táblázat – a szerk.) (A kifejezést a francia demográfiai irodalomból vettük át; az angol nyelvűben teljesen különböző, de ugyanolyan sokatmondó – life table).
A 2018-ra vonatkozó élettartam-táblázatok szerint hazánkban
71,6 év volt a születéskor várható élettartam egy élve született hímnemű és 79 év egy nőnemű újszülött esetében.
Ezen értékek jelentése nagyon pontos és elengedhetetlen a zavarok elkerülése érdekében: átlagosan ennyi évet élne egy (hipotetikus) nemzedékhez tartozó élve világra jött újszülött, mely minden életkorban (0-tól 100 évig) a 2018-es kor szerinti halálozási arányt mutatná. Más szóval, a 2018-es kor szerinti halálozási arányt, ami a lakosság egészségi állapotának hű kifejeződése, ezáltal egy értékes jelentéssel ruházzák fel, ami túllép a demográfia határain, összefoglalva egy lakosság adott pillanatban létező anyagi és szellemi civilizáltsági fokát. A születéskor várható élettartamnak tehát van egy hipotetikus jelentése és nem tévesztendő össze az átlagos élettartammal, ami olyan valós mutató, melyet egy nemzedék esetében az eltűnése és a nemzedéken belüli összes halálozás kor szerinti megoszlásának megismerése után lehet meghatározni. Kerülni fogjuk a számos adatot tartalmazó táblázatokat, ezek helyett a jelentéseiben relevánsabb, az üzenet továbbításában pedig gyorsabb grafikus megjelenítést használjuk.
1. ábra. A születéskor várható élettartam alakulása nemenként az 1970–2018 időszakban, évenként (forrás: CCDVT, 2019) (balról jobbra: férfiak; nők)
Az 1. ábra a hazai születéskor várható élettartam alakulását mutatja 1970-től kezdődően. Három eltérő jellegzetességgel rendelkező időszakot lehet kimutatni: az 1970 és 1989 közötti, amikor a várható élettartam szintjének visszaesése az uralkodó a férfiaknál, valamint stagnálás/kis és bizonytalan növekedése a nőknél;
1991 után drasztikus visszaesés a férfiaknál és stagnálás a nőknél;
jelentős és szinte folyamatos növekedés 1996 után mind a férfiaknál, mind a nőknél. Megemlítem, hogy az 1970-es évek második felében fellépő visszaesés/stagnálás a gazdasági, társadalmi és politikai kontextus romlásának közvetlen reflexe. Hasonló fejlemények voltak láthatók más volt kommunista országokban a totalitárius rezsimek bukása előtt. Az ezt követő átmenet brutálisan rányomta a bélyegét az életszínvonalra, a szociális szolgáltatásokra és az egészségügyi ellátásra, gazdasági válságot, instabilitást, bizonytalanságot, feszült társadalmi légkört generálva. Mindezek a halálozási arány növekedéséhez és a várható élettartam hangsúlyos visszaeséséhez vezetett a férfiaknál, stagnálást és az 1990-es évek közepén enyhe visszaeséshez a nőknél. A férfiak törékenyebbeknek bizonyultak az átmenet megpróbáltatásaival szemben.
A várható élettartam 1996 utáni növekedése
a gazdasági, társadalmi, kulturális téren, sőt, még az egészségügyi ellátásban is elért vitathatatlan előrelépések eredménye.
Bizonyos szemszögből nézve a haladás egy rendkívül összetett, számos determináltsággal rendelkező és időben szétterülő demográfiai jelenség kompenzációs fejlődésébe is beilleszkedik.
A születéskor várható élettartam 1970 évek utáni alakulásának ez a vázlatos bemutatása bizonyos fogódzókat kíván nyújtani az olvasónak a születéskor várható élettartam szintjében az utóbbi években bekövetkezett aggasztó változások jobb megértéshez. Szükség van egy módszertani pontosításra. Az élettartam-táblázatokat, zömmel, egy naptári évre dolgozzák ki, ami lehetővé teszi a halálozási arány éves változásainak és ezeknek a várható élettartam szintjére gyakorolt hatásának a releváns elemzését. Ám olyan gyakorlatok is vannak, melyekben a táblázatot a két- vagy háromévenkénti halálozási arány figyelembe vételével dolgozzák ki. E döntés oka a táblázatba foglalt mutatók értékeinek kiegyenlítése. A lakosság perspektíváinak (projekcióinak) kidolgozásában ez a kiegyenlítés célkitűzés a várható élettartalomra (és a várható élettartalom értékeinek megfelelő kor szerinti halálozási arány intenzitási mutatóira) vonatkozó hipotézisek kidolgozásához. Hazánkra nézve három élettartam-táblázattal rendelkezünk a naptári évekre vonatkozóan: (i) – az Országos Statisztikai Intézeté (INS), melyeket a három egymást követő évben bekövetkezett elhalálozások kor szerinti megoszlásából kiindulva dolgozták ki (A-1 év elhalálozásainak a fele, A év összes elhalálozása és az A+1 év elhalálozásainak a fele); (ii) – az Eurostat által kidolgozott – éves – táblázatok és (iii) – az e cikk szerzője által kidolgozott táblázatok (a Román Akadémiához tartozó Vladimir Trebici Demográfiai Kutatások Központjában [CCDVT]), melyek szintén éves táblázatok. A táblázatok az ország rezidens lakosságára vonatkoznak és nem az országon belül lakóhellyel rendelkező lakosságra (ideértve a megszokott lakóhellyel más országban rendelkező románokat is). A három élettartam-táblázat 2013–2017 (2018) évekre vonatkozó születéskor várható élettartami értékei az alábbi táblázatban szerepelnek:
A születéskor várható élettartam értékei Romániában a 2013–2017 (2018) években az Országos Statisztikai Intézet (INS), az Eurostat és a Vladimir Trebici Demográfiai Kutatások Központja (CCDVT) által kidolgozott élettartam-táblázatokban – években és évtöredékekben:
(Balról jobbra: a táblázat referenciaéve; INS*-táblázatok: férfiak/nők/teljes lakosság; Eurostat**-táblázatok: férfiak/nők/teljes lakosság; CCDVT**-táblázatok: férfiak/nők/teljes lakosság. * Három évre vonatkozó táblázatok, a referenciaév a harmadik; ** Éves táblázatok; … – adathiány. Forrás: INS, 2018; Eurostat, 2019; CCDVT, 2019. (contributors.ro)
Az Eurostat és a CCDVT táblázatokban szereplő mutató értékei nagyon hasonlóak. A lakosságra és a kor szerinti elhalálozásokra vonatkozó adatok csakis azonosak lehetnek, a jelentéktelen különbségek pedig abból származhatnak, hogy idővel bevették/nem vették be az INS végleges adatait az évek során az összes élettartam-táblázat esetében közzétett félig végleges, ideiglenes vagy felülvizsgált adatok helyett, vagy a másodlagos fontosságú módszertani sajátosságokból (a módszer jól ismert). A CCDVT 2013–2018-as évekre vonatkozó táblázatai a 2019. október 29-én az INS TEMPO ONLINE Statisztikai Adatbázisaiban rendelkezésre álló legfrissebb adatokkal készültek. Ezzel szemben az INS-táblázatokban szereplő értékek bizonyos különbségeket mutatnak, melyeket az éves változások összehasonlító elemzésében nem lehet figyelmen kívül hagyni, a legtöbb esetben nagyobbak lévén. A három naptári évben bekövetkezett kor szerinti elhalálozások figyelembe vételével kidolgozott élettartam-táblázatokból származva, a születéskor várható élettartam is a három év éves átlagának felel meg. Ezen kívül az értéket a harmadik évhez társítják. Ezen megfontolások miatt az elhalálozás és a születéskor várható élettartam alakulásában az utóbbi években bekövetkezett változások elemzése az Eurostat és a CCDVT éves élettartam-táblázatok mutatóira vonatkozik, az EU28 országai szintjén végzett összehasonlításokra, illetve azoknak a változásoknak a kiemelésére, melyekre 2013 után került sor a hazai nemek, kor és az elhalálozási okok nagy csoportjai szerinti elhalálozási arányban.
2. A várható élettartam növekedésének stagnálása az utóbbi években
A születéskor várható élettartam növekedésének 2013 utáni stagnálása a 2. ábrán látható, a tendencia jól körvonalazott lévén a férfiaknál és bizonytalan a nőknél, de egy alig 0,4 éves előrelépés öt naptári évre széthúzva stagnálásnak nevezhető, az egész lakosságra (férfiak és nők) vetítve az előrelépés jelentéktelen, alig 0,1 éves lévén. Az elhalálozási arány alakulásainak kor és halálokok szerinti átvilágítása olyan részletekkel szolgál, melyek nincsenek híján a jelentőségnek és a relevanciának.
2. ábra. Férfiak és nők születéskor várható élettartama a 2013–2019 években – évenként (Forrás: CCDVT, 2019) (balról jobbra: férfiak; nők)
3. ábra. Elhalálozások száma (ezrekben) és a halálozási ráta (1000 lakosra) nemenként a 2013-2018 időszakban (Forrás: INS) (balról jobbra: elhalálozások férfiak/halálozási arány – férfiak; elhalálozások nők/halálozási arány – nők)
Mechanizmusként nem lehet alábecsülni vagy figyelmen kívül hagyni azokat a fázisokat, melyeken keresztül a lakosság halálozási arányában bekövetkezett változások negatív módon rányomják a bélyegüket a születéskor várható élettartam alakulására.
A halálozások számának 2013 utáni növekedése (3. ábra) aggasztó valóság
egy határozottá vált és méretét illetően jelentős hanyatlásban lévő lakosságon belül és ennek természetes következménye az 1000 lakosonkénti általános halálozási arány 12,4 elhalálozásról 13,5-re növekedése. A ráta a férfiaknál elérte az ezer lakosonkénti 14,6-ot, a nőknél 12,6-ot. Az általános halálozási ráta növekedése nem lehet mindig a halálozási arány intenzitása növekedésének a kifejeződése a lakosság korstruktúráján belüli változásoknak az elhalálozások számának dinamikájára gyakorolt hatása miatt (az idős személyek arányának növekedése, akik körében jelenleg az elhalálozások többsége történik) (a 2018-as elhalálozások 77 százaléka a 65 éves és idősebb lakosságon belül történt). A kor szerinti halálozási ráták kiiktatják a korstruktúrának ezt a zavaró hatását és csak ezeket veszik figyelembe a várható élettartamra vonatkozó számításokban. Ezeknek a rátáknak a 60 éves kor utáni vizsgálata azt jelzi, hogy milyen koroknál volt tapasztalható a halálozási ráta enyhe növekedése – a 60 és 70 év közöttieknél a férfiak esetében. A többi korcsoportnál nem voltak olyan jelentős változások, melyek befolyásolhatták volna a várható élettartam értékét.
4. ábra. Az elhalálozások számának alakulása fő halálokokként, nemek szerint, a 2013-2018 időszakban – elhalálozások száma (Forrás: INS); balról jobbra, felülről lefele: 4a. ábra. Keringési rendszer betegségei; 4b. ábra. Daganatok; 4c. ábra. Légzőrendszeri és emésztőrendszeri betegségek: légzőrendszeri betegségek – férfiak/légzőrendszeri betegségek – nők/emésztőrendszeri betegségek – férfiak/emésztőrendszeri betegségek – nők)
A halálozási arány fő halálok-csoportokon keresztül bekövetkezett változásainak vizsgálata hasznos elemekkel járul hozzá a várható élettartam stagnálásának megismeréséhez (4. ábra). Az elhalálozások száma a 2014-2015-ös években
minden fő halálok-csoportban növekedett, mind a férfiaknál, mind a nőknél.
Ezt egy kompenzáló jellegzetességgel rendelkező visszaesés követte 2016-ban a keringési, légző- és emésztőrendszer betegsége által okozott elhalálozásokban, de nem a tumorok miattiaknál. A 2018-s fejlemény ellentétes: enyhe visszaesés a keringési rendszer betegségei miatti elhalálozásokban a férfiaknál, stagnálás a nőknél, enyhe visszaesés a daganatok miatti elhalálozásokban a férfiaknál és kis mértékű növekedés a nőknél, miközben egyértelmű növekedés volt tapasztalható a légzőkészüléki betegségek által okozott elhalálozások esetében az egész népességben, valamint az emésztőrendszeriek miatti elhalálozások terén a férfiaknál. 2016-ban a légzőkészülék és az emésztőkészülék betegségei által okozott elhalálozásokban is sorrendváltás történt, az előbbi okok javára. Mindezekből nagyobb halálesetszám következett 2018-ban 2013-hoz képest mind a négy fő halálok-csoport esetében, a férfiaknál és a nőknél egyaránt.
A kor szerinti halálozási arányban bekövetkezett változásoknak a születéskor várható élettartam szintjének stagnálására gyakorolt hatását más módon, a halálozási arány kor szerinti növekedésének/csökkenésének a hozzájárulásával is ki lehet mutatni. A 2014–2018-as időszakban a férfiaknál tapasztalt stagnáláshoz egyenlő mértékben járult hozzá a 40 év alatti halálozási arány -0,4 évnyi visszaszorulása és a többi korcsoport halálozási arányának +0,4 évnyi növekedése. A nőknél a 0,4 évnyi minimális növekedés a halálozási arány legtöbb korcsoportnál (az 1-9 éves és a 60-69 éves csoport kivételével) bekövetkezett bizonyos kisméretű pozitív hatásainak az eredménye.
Akárhogy is nézzük ezt az 5 naptári év alatti alig 0,4 éves előrelépést, nem lehet nem stagnálásnak tekinteni.
A várható élettartam stagnálása a férfiaknál és kvázi stagnálása a női népességnél hanyatlássá változott volna, ha a 15-19 éves korcsoportba tartozó férfiak és nők halálozási arányának enyhe visszaesése nem kompenzálta volna a 60 éves kor utáni halálozási arány mérsékelt növekedésének negatív hatásait. 2013-ban 7 év volt a nők és a férfiak születéskor várható élettartama közötti különbség és ez 2017-re 7,2 évre, 2018-ra pedig 7,4 évre nőtt, több mint két évvel nagyobb lévén az EU28 népességén belüli különbségnél. Meg kell jegyezni, hogy a születéskor várható élettartam stagnálása és akár enyhe visszaesése fejlett országokban is tapasztalható bizonyos években, bizonyos nagyon komoly influenzajárványok hatásaként, de azután újrakezdődik a várható élettartam növekedése (Pison, 2019).
5. ábra. Az általános halálozási ráta 2017-ben az EU28 országokban – 1000 főre jutó elhalálozások (Forrás: Eurostat) (balról jobbra: Írország, Ciprus, Luxemburg, Málta, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Franciaország, Egyesült Királyság, Dánia, Ausztria, Belgium, Szlovénia, Finnország, Szlovákia, EU28, Olaszország, Csehország, Lengyelország, Portugália, Görögország, Németország, Észtország, Horvátország, Magyarország, ROMÁNIA, Litvánia, Lettország, Bulgária)
6.a. ábra. Születéskor várható élettartam 2017-ben az EU28 országaiban – években (Forrás: Eurostat) (6a. ábra – férfiak; balról jobbra: Lettország, Litvánia, Bulgária, ROMÁNIA, Magyarország, Észtország, Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Csehország, Szlovénia, EU28, Portugália, Németország, Görögország, Finnország, Belgium, Dánia, Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Luxemburg, Ciprus, Málta, Hollandia, Írország, Spanyolország, Olaszország, Svédország, Norvégia, Izland, Svájc)
6.b. ábra. Születéskor várható élettartam 2017-ben az EU28 országaiban – években (Forrás: Eurostat) (6b. ábra – nők; balról jobbra: Bulgária, ROMÁNIA, Magyarország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország, Csehország, Észtország, Dánia, Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, EU28, Belgium, Görögország, Írország, Ausztria, Szlovénia, Svédország, Ciprus, Izland, Norvégia, Luxemburg, Finnország, Málta, Portugália, Olaszország, Franciaország, Svájc, Spanyolország)
Milyen változásokra került sor hazánk EU28-an belüli helyzetében a születéskor várható élettartam növekedésének stagnálásával? 5,4-ről 5,6 évre mérsékelten nőtt az EU28-n belüli és a hazai népesség születéskor várható élettartama közötti különbség. Nem történt változás abban, hogy hazánk továbbra is az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben van az EU28 országai között az általános halálozási ráta és a születéskor várható élettartam szintjét illetően (5. és 6. ábra). Az 1000 lakosra jutó 13,5 halálesetes általános halálozási rátának egy 1000 lakosra jutó 14,8 halálesetes standardizált ráta felel meg, mely kiiktatja a 28 népesség kor szerinti struktúráinak hatásait. A hazánk által a születéskor várható élettartam szintje szerinti rangsorban betöltött helye a férfiaknál negatívabb, mint a nőknél, a mutató utóbbi évekbeli alakulása a különbséget táplálja.
3. A várható élettartam stagnálásának kontextusa
A születéskor várható élettartam alacsony szintjét és az utóbbi évekbeli változásokat könnyebben megérthetjük, ha a (Mellékletben elhelyezett) 7., 8. és 9. ábrákon megnézzük az Európai Unió országaiban az egészségügyi programok felé irányított pénzügyi források nemzeti kontextusát. Románia a legkedvezőtlenebb helyzetben van, tekintettel arra, hogy 2017-ben fejenként 494 eurót fordított egészségügyi kiadásokra és az egészségügyi kiadások a GDP alig 5,2 százalékát tették ki. A 9. ábrán megtekinthető az EU-s országok helyzete a születéskor várható élettartam és az egy főre jutó egészségügyi kiadások alapján. Az összefüggések keresésében óvatosság javallott, hiszen a várható élettartam 2017-es értékei a hosszú távú gazdasági, társadalmi, kulturális és egészségügyi fejleményeinek az eredményei. A volt kommunista országok (Szlovénia kivételével) vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben: egyaránt alacsonyabb értékeket mutatnak a várható élettartam, de az egészségügyi kiadások esetében is. Két (A és B) csoport körvonalazódik: az elsőbe Bulgária, Lettország, Románia, Litvánia és Magyarország tartozik, a magasabb várható élettartami és kiadási értékekkel rendelkező másodikba pedig Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Észtország és Csehország. A harmadik (C) csoportban a mediterrán országokat találjuk (Horvátország kivételével), ahol annak ellenére nagyon magas a várható élettartam, hogy az egészségügyi kiadások nem különböznek túlságosan a B csoportban lévő országokétól, de messze vannak a fejlett nyugat- és észak-európai országokétól (D csoport). A C csoport nagyon magas várható élettartami értékeinek magyarázata a mediterrán étrend minőségében van („…zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona és egészséges zsír, hal, házi baromfi, bab és tojás napi fogyasztása, tejtermékek mérsékelt és vörös húsok korlátozott fogyasztása”). Különben ebbe a csoportba tartozik kettő is a legmagasabb születéskor várható élettartammal rendelkező országokból – Olaszország (83,1 év) és Spanyolország (83,4 év).
7. ábra. Egy főre jutó egészségügyi kiadások (az összes finanszírozási séma) az EU28 országaiban, 2017-ben (Forrás: Eurostat, 2019) (kiadások – euró/fő; balról jobbra: Svédország, Dánia, Luxemburg, Németország, Írország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Franciaország, Finnország, Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Málta, Portugália, Szlovénia, Ciprus, Görögország, Csehország, Észtország, Szlovákia, Litvánia, Magyarország, Lettország, Horvátország*, Lengyelország*, Bulgária, ROMÁNIA; * 2016-ban)
8. ábra. Az egészségügyi kiadások aránya a GDP-ben 2017-ben (vagy az ahhoz legközelebbi évben) – százalékban (Forrás: OECD, 2018) (balról jobbra: Németország, Franciaország, Svédország, Ausztria, Dánia, Hollandia, Belgium, EU28, Egyesült Királyság, Finnország, Lengyelország, Portugália, Olaszország, Málta, Spanyolország, Bulgária, Görögország, Szlovénia, Horvátország, Magyarország, Csehország, Írország, Szlovákia, Ciprus, Észtország, Litvánia, Lettország, Luxemburg, ROMÁNIA)
A Melléklet utolsó (10. és 11.) ábrái a lakosság egészségi állapotának és a születéskor várható élettartam szintjének egyéb vetületeit mutatják, a szegénységi veszély küszöbértéke alatti jövedelemmel rendelkező lakosság arányát és a megelőzhető halálesetek arányát (részletek a Mellékletben, ábrákon).
A lakosságon belüli csaknem 25 százalékos szegénységi veszélyeztetettséggel Románia a legkedvezőtlenebb helyzetben van az Európai Unióban,
az átlag 17 százalék lévén. Végül hazánk helyzete ugyanilyen kedvezőtlen a megelőzhető halálesetek arányát illetően is, ami azokat a haláleseteket jelenti, melyeket meg lehetett volna előzni a közegészségügy olyan nagy meghatározó tényezőire irányuló beavatkozásokkal, mint amilyen a viselkedés és az életmód tényezői, a társadalmi-gazdasági státusz és a környezeti tényezők.
9. ábra. A születéskor várható élettartam (az egész lakosságra) és az egy főre jutó egészségügyi kiadások értékei az EU28-ban, a 2017. évre (Forrás: Eurostat 2019)
10. ábra. A szegénységi kockázat rátája 2017-ben az EU28 országaiban – a lakosság százalékában (Forrás: Eurostat, 2019) (balról jobbra: Csehország, Finnország, Dánia, Szlovákia, Franciaország, Hollandia, Szlovénia, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Írország, Ciprus, Svédország, Belgium, Németország, Málta, EU28, Egyesült Királyság, Portugália, Luxemburg, Horvátország, Görögország, Olaszország, Észtország, Spanyolország, Lettország, Litvánia, Bulgária, ROMÁNIA) (A – szociális transzferek utáni – országos rendelkezésre álló medián jövedelem 60 százalékában meghatározott szegénységi veszélyességi küszöb alatti – szociális transzferek utáni – rendelkezésre álló jövedelmű lakosság aránya. A mutató nem a gazdaságot vagy szegénységet méri, hanem az ország más rezidens lakosaiéval összehasonlított alacsonyabb jövedelmet, ami nem feltétlenül jelent alacsonyabb életminőséget (Eurostat)
A születéskor várható élettartam szintje egy társadalom általános gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi és környezeti teljesítményét tükrözi. Az utóbbi években tapasztalható stagnálás
az említett területek felől az életminőség felé történő transzfer képességének csökkenését fejezheti ki.
A 2019-re vonatkozó adatok rámutathatnak majd arra, hogy a negatív fejlemények milyen mértékben konjunkturálisak vagy erősítik meg a 2013 utáni tendenciákat. A 2019 első nyolc hónapjára vonatkozó ideiglenes adatok nem mutatják az elhalálozások számának csökkenését.
11. ábra. Megelőzhető halálesetek az EU28-országokban 2016-ban – 100.000 75 évnél fiatalobb lakosra (Forrás: Eurostat, 2019) (balról jobbra: Ciprus, Olaszország, Málta, Spanyolország, Svédország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Portugália, Görögország, Egyesült Királyság, Belgium, Németország, Dánia, Ausztria, EU28, Finnország, Szlovénia, Csehország, Lengyelország, Horvátország, Bulgária, Szlovákia, Észtország, ROMÁNIA, Magyarország, Lettország, Litvánia) (contributors.ro) (A megelőzhető halálesetek fogalom azokra a halálesetekre vonatkozik, melyeket meg lehetett volna előzni a közegészségügy olyan nagy meghatározó tényezőire irányuló közegészségügyi beavatkozásokkal, mint a viselkedés és az életmód tényezői, a társadalmi-gazdasági státusz és a környezeti tényezők. Egyes betegségeket vagy kórállapotokat a megjelenésükkor kezelhetőknek vagy megelőzhetőknek tartanak. Az elkerülhető halálesetek legismertebb öt oka a szív iszkémiás betegsége, a légzőrendszeri rák, az agyérrendszeri betegségek, az alkohol által okozott betegségek, a vastagbélrák – Eurostat)
Úgy tűnik, a gazdasági, társadalmi, politikai és az oltások és bizonyos gyógyszerek örökös ellátási válságai és a központi és helyi szinten tapasztalható óriási adminisztrációs rendezetlenség által jellemzett közegészségügyi területen bekövetkező változások, az erőszak és a bizonytalanság nem kecsegtetnek olyan mélyreható változásokkal, melyek képesek jelentősen javítani a lakosság egészségi állapotán és újra határozott növekedési pályára állítani a születéskor várható élettartamot. A lakosság halálozási rátája determinációiban és következményeiben rendkívül összetett jelenség, a születéskor várható élettartam növekedése, mint ahogy a stagnálása vagy a hanyatlása bizonyos időeltolódással jelenik meg a változásokat okozó tényezők és mechanizmusok hatásához és megszilárdulásához képest.
Hivatkozások
Eurostat. 2019. Database by themes .
Országos Statisztikai Intézet. 2018. Románia Statisztikai Évkönyve 2018.
Országos Statisztikai Intézet. 2019. TEMPO ONLINE Statisztikai Adatbázisok.
Országos Statisztikai Intézet. 2019. Demográfiai események 2018-ban.
Pison. Gilles. 2019. Pourquoi l’espérance de vie augmente-t-elle moins vite en France?, Population & Sociétés, nr. 564, 2019. március
OECD/EU. 2018, Health at a Glance: Europe 2018: State of Health in the EU Cycle, OECD Publishing, Paris/EU, Brussels.
MELLÉKLET