És lám, eljött az idő, amikor visszasírjuk a maiakhoz képest akár jelentősnek is nevezhető román vezetőket, mint Adrian Năstase vagy Ion Iliescu. Közben persze kiráz a hideg is.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A történelemben nem az erőszak gyakorlása és a törvények megsértése révén halnak ki a nemzetek és tűnnek el az államok, hanem a közömbösség és a kötelezettségek alóli kibújás miatt. Egy hamis véleményszabadság fojtogató máza alatt olvadunk be egy totalitárius rendszerbe, ami a demokratikus szabadságjogok végső felszámolásához vezet.
Úgy tűnik,
A felülről lefele történő jelölésnek a közeljövőben való hasznosság kritériuma a szabálya, míg az alulról felfele jelölésnek a múltbéli érdemek kritériuma a szabálya. A felülről lefele jelölés olyan káderekhez vezet, akik a vezetést gyakoroló és a hatalmat birtokló vezető hű másolatai és az így kinevezettek sohasem a sokaságot fogják képviselni és nem is fognak hozzájuk hasonlítani. Az alulról felfele jelölés 90 százalékos mértékben a vezetés minőségétől függ és ebben van egy nagy veszély. Annak a veszélye, hogy egy maffiaszerű vagy klientúrára épülő rendszer veszi át a legitim demokratikus rezsim helyét.
A politikai pozíciókban lévő veszélyes alakok maffiája azt bizonyítja, hogy cél- és iránytalan, továbbá bizalmatlanságot, bizonytalanságot és veszélyességet generáló instabilitást táplál. A demokratikus csomagolás alatt álcázott zsarnokok a szabadság ellenségei, akik a kényszer nyomása alatt szabadságokat adnak, de nem a Szabadságot. A politikai egyenruhába öltözött zsoldos ezért félemlíti meg a polgárokat a csendőrség fegyvereivel, használja az erőszakot a Szabadság felszámolására és kínál kompromisszumként szolgálatok által körülhatárolt és gondosan felügyelt szabadságokat. Utcai lázadásaink azzal a múlttal arányosak, mely akkor zajlott, amikor Băsescu és rezsimje megtorlásokat hajtott végre, saját veszélybe került jövőjük okán. Itt világos demarkációs vonalunk van aközött, amit ők akarnak és amire a román társadalom egészséges fejlődéséhez szükség van. Nekünk, a békésen tüntetőknek igazoltatások, bírságok, agresszió és letartóztatás jut, ők, a leleplezett maffiózók védelmet és segítséget kapnak, hogy kibújhassanak a felelősség alól.
A felülről lefele kijelölteket megfizetik majd azért az örömért, hogy megsemmisíthetnek minket. Már most a szolgálatok szférájából megrendelt és irányított invazív társadalmi aszisztoléban vagyunk. Ez egy felülről lefele beültetett kór, amelynek a társadalmi testbe már beépült veszéllyel szembeni érzékenység- és reaktivitás-hiány a fő tünetei. A románokat a lét földalatti lépcsőfokára taszították, arra kényszerítve őket, hogy bérmunkások, napszámosok, koldusok, prostituáltak, kábítószeresek, fogyatékosok és saját hazájukban megtűrtek alsóbbrendű és kizsákmányolt tömegévé váljanak, mindezt a szabadság és a demokrácia nevében. Ebben az állami terrorban – bele sem gondolva – erkölcsileg degenerálódnak a hóhérok, mint ahogy az áldozatok is.
A nyugati kancelláriák éppen azért kedvelik inkább a volt kommunistákat és volt szekusokat, mert a saját múltjukkal zsarolhatók, továbbá azért, mert bármiféle skrupulus nélkül hajlandók eladni a román nemzet legitim jogait. Így privatizálták és számolták fel az ipartelepeket és aztán a kisebb egységeket is, a mezőgazdasági szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, így adták el az olaj- és energiaipart, majd a tengeri flottát, a Fekete-tenger kontinentális talapzatához tartozó olajmezőket, melyeket már azelőtt eladtak, hogy megszerezték volna őket (utalás a Románia és Ukrajna közötti hágai perre, melynek során a vitatott területek többsége Romániához került – a szerk.); ma Verespatakon, a palagázon a sor, meg a román nép eladósításán, melynek következtében óriási összegeket kell majd fizetnie az IMF-nek két-három nemzedéken keresztül.
Nagyon világos, hogy a dolgok nem mennek majd jól, a társadalom pedig lezüllik. Erre az lehet a megoldás, amit Szókratész mondott a maga idejében: „Az egész nemzet talpra állásához vezető sokkot kiváltó és meghatározó önkéntes áldozat.” (Nincs tudomásunk arról, hogy Szókratész ezt mondta volna, különösen a „nemzet” szóra való tekintettel, de jól hangzik – a szerk.) Mert a gondolkodáson belül uralkodó rend dönti el a cselekvésen belüli rendet és a minden egyes polgáron belüli rend dönti el az egész társadalmon belüli rendet. Ma a vezetők gondolkodásában uralkodó rendetlenség kényszeríti ki és erősíti fel a mindnyájunk viselkedésében uralkodó rendetlenséget. Ez egy régi tömegmanipulációs politika. A kommunisták skrupulusok nélkül alkalmazták. Le kellett rombolniuk a kölcsönös bizalmat azon két társadalmi osztály között, melyeken maga a népi rezsim alapult: a mezőgazdasági dolgozók és az ipari dolgozók között. És a két nagy társadalmi erő közötti széthúzás létrehozásához a kommunisták elmentek a mezőgazdászokhoz és azt mondták nekik: ha nincs ekétek, akkor ezért a munkások a hibásak, mert vagy képzetlenek, vagy nagyon lusták. Aztán elmentek a gyári munkásokhoz és nekik a következőket mondták: nincs kenyeretek és élelmetek, mert a földművesek vagy nagyon lusták, vagy a népi demokrácia szabotőrjei. Felismerik ebben a manipulációs játékban azt a bűnbak-képzést, ami felé tolnak minket, a román nép hamis megvádolását azzal, hogy nem elég szorgalmas, nem elég felkészült, nem elég megértő a felülről lefele vetített tervek iránt? Így aztán ebben
a pácienseket az orvosokkal, a gyermekeket a szülőkkel és így tovább. A hatalmat kiszolgáló televíziók besározzák a jót és az egyensúlyt, semmibe veszik és háttérbe szorítják a valódi társadalmi értékeket, illetve a középszerűséget és az agresszivitást népszerűsítik a társadalom testén belül. Az egészet egy belső lázadás rázza meg, olyan nagy mértékben rendül meg a nemzet érzelmi egyensúlya, hogy – nagyon hamar – hazánk neve elejéről le fog hullani az első két betű és egy új attitűd születik majd meg. Ezáltal, valószínűleg, megszabadulunk majd a káderek felülről lefele történő kijelölésétől, hiszen – ez közismert – fejétől büdösödik a hal.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.