Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A történelemben nem az erőszak gyakorlása és a törvények megsértése révén halnak ki a nemzetek és tűnnek el az államok, hanem a közömbösség és a kötelezettségek alóli kibújás miatt. Egy hamis véleményszabadság fojtogató máza alatt olvadunk be egy totalitárius rendszerbe, ami a demokratikus szabadságjogok végső felszámolásához vezet.

Úgy tűnik,

működik a régi pártrendszer, amely a káderek jelölésére vonatkozik. Felülről lefele.

A felülről lefele történő jelölésnek a közeljövőben való hasznosság kritériuma a szabálya, míg az alulról felfele jelölésnek a múltbéli érdemek kritériuma a szabálya. A felülről lefele jelölés olyan káderekhez vezet, akik a vezetést gyakoroló és a hatalmat birtokló vezető hű másolatai és az így kinevezettek sohasem a sokaságot fogják képviselni és nem is fognak hozzájuk hasonlítani. Az alulról felfele jelölés 90 százalékos mértékben a vezetés minőségétől függ és ebben van egy nagy veszély. Annak a veszélye, hogy egy maffiaszerű vagy klientúrára épülő rendszer veszi át a legitim demokratikus rezsim helyét.

A politikai pozíciókban lévő veszélyes alakok maffiája azt bizonyítja, hogy cél- és iránytalan, továbbá bizalmatlanságot, bizonytalanságot és veszélyességet generáló instabilitást táplál. A demokratikus csomagolás alatt álcázott zsarnokok a szabadság ellenségei, akik a kényszer nyomása alatt szabadságokat adnak, de nem a Szabadságot. A politikai egyenruhába öltözött zsoldos ezért félemlíti meg a polgárokat a csendőrség fegyvereivel, használja az erőszakot a Szabadság felszámolására és kínál kompromisszumként szolgálatok által körülhatárolt és gondosan felügyelt szabadságokat. Utcai lázadásaink azzal a múlttal arányosak, mely akkor zajlott, amikor Băsescu és rezsimje megtorlásokat hajtott végre, saját veszélybe került jövőjük okán. Itt világos demarkációs vonalunk van aközött, amit ők akarnak és amire a román társadalom egészséges fejlődéséhez szükség van. Nekünk, a békésen tüntetőknek igazoltatások, bírságok, agresszió és letartóztatás jut, ők, a leleplezett maffiózók védelmet és segítséget kapnak, hogy kibújhassanak a felelősség alól.

A felülről lefele kijelölteket megfizetik majd azért az örömért, hogy megsemmisíthetnek minket. Már most a szolgálatok szférájából megrendelt és irányított invazív társadalmi aszisztoléban vagyunk. Ez egy felülről lefele beültetett kór, amelynek a társadalmi testbe már beépült veszéllyel szembeni érzékenység- és reaktivitás-hiány a fő tünetei. A románokat a lét földalatti lépcsőfokára taszították, arra kényszerítve őket, hogy bérmunkások, napszámosok, koldusok, prostituáltak, kábítószeresek, fogyatékosok és saját hazájukban megtűrtek alsóbbrendű és kizsákmányolt tömegévé váljanak, mindezt a szabadság és a demokrácia nevében. Ebben az állami terrorban – bele sem gondolva – erkölcsileg degenerálódnak a hóhérok, mint ahogy az áldozatok is.

Senki sem látja a gazemberek és semmirekellők arányának robbanásszerű növekedését?

A nyugati kancelláriák éppen azért kedvelik inkább a volt kommunistákat és volt szekusokat, mert a saját múltjukkal zsarolhatók, továbbá azért, mert bármiféle skrupulus nélkül hajlandók eladni a román nemzet legitim jogait. Így privatizálták és számolták fel az ipartelepeket és aztán a kisebb egységeket is, a mezőgazdasági szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, így adták el az olaj- és energiaipart, majd a tengeri flottát, a Fekete-tenger kontinentális talapzatához tartozó olajmezőket, melyeket már azelőtt eladtak, hogy megszerezték volna őket (utalás a Románia és Ukrajna közötti hágai perre, melynek során a vitatott területek többsége Romániához került – a szerk.); ma Verespatakon, a palagázon a sor, meg a román nép eladósításán, melynek következtében óriási összegeket kell majd fizetnie az IMF-nek két-három nemzedéken keresztül.

Nagyon világos, hogy a dolgok nem mennek majd jól, a társadalom pedig lezüllik. Erre az lehet a megoldás, amit Szókratész mondott a maga idejében: „Az egész nemzet talpra állásához vezető sokkot kiváltó és meghatározó önkéntes áldozat.” (Nincs tudomásunk arról, hogy Szókratész ezt mondta volna, különösen a „nemzet” szóra való tekintettel, de jól hangzik – a szerk.) Mert a gondolkodáson belül uralkodó rend dönti el a cselekvésen belüli rendet és a minden egyes polgáron belüli rend dönti el az egész társadalmon belüli rendet. Ma a vezetők gondolkodásában uralkodó rendetlenség kényszeríti ki és erősíti fel a mindnyájunk viselkedésében uralkodó rendetlenséget. Ez egy régi tömegmanipulációs politika. A kommunisták skrupulusok nélkül alkalmazták. Le kellett rombolniuk a kölcsönös bizalmat azon két társadalmi osztály között, melyeken maga a népi rezsim alapult: a mezőgazdasági dolgozók és az ipari dolgozók között. És a két nagy társadalmi erő közötti széthúzás létrehozásához a kommunisták elmentek a mezőgazdászokhoz és azt mondták nekik: ha nincs ekétek, akkor ezért a munkások a hibásak, mert vagy képzetlenek, vagy nagyon lusták. Aztán elmentek a gyári munkásokhoz és nekik a következőket mondták: nincs kenyeretek és élelmetek, mert a földművesek vagy nagyon lusták, vagy a népi demokrácia szabotőrjei. Felismerik ebben a manipulációs játékban azt a bűnbak-képzést, ami felé tolnak minket, a román nép hamis megvádolását azzal, hogy nem elég szorgalmas, nem elég felkészült, nem elég megértő a felülről lefele vetített tervek iránt? Így aztán ebben

a diszkriminációs játékban a románokat szembeállítják a magyarokkal,

a pácienseket az orvosokkal, a gyermekeket a szülőkkel és így tovább. A hatalmat kiszolgáló televíziók besározzák a jót és az egyensúlyt, semmibe veszik és háttérbe szorítják a valódi társadalmi értékeket, illetve a középszerűséget és az agresszivitást népszerűsítik a társadalom testén belül. Az egészet egy belső lázadás rázza meg, olyan nagy mértékben rendül meg a nemzet érzelmi egyensúlya, hogy – nagyon hamar – hazánk neve elejéről le fog hullani az első két betű és egy új attitűd születik majd meg. Ezáltal, valószínűleg, megszabadulunk majd a káderek felülről lefele történő kijelölésétől, hiszen – ez közismert – fejétől büdösödik a hal.