Szembejött velünk a Facebookon egy fotó, amit már most, január elején az év leginkább lehangoló helyzet- és állapotábrázoló szociofotójának nyilvánítunk.
A képet Kolozs megye prefektusi hivatala osztotta meg és azt ábrázolja, hogy Mircea Abrudean prefektus ellátogatott a megyei útlevélosztályra.
Sima munkalátogatás, de ha kicsit elmerülünk a képben, annál sokkal több jön elő. Nézzük először is a prefektust, ahogy ott áll tanácstalanul, béna testtartásban, üres tekintettel. Aztán mellette a hölgy, aki minden bizonnyal az útlevélosztály dolgozója, az útlevélkibocsátásban megzavart doámná XY, látszik, hogy meg is adná a tiszteletet a magas rangú vendégnek, de azért nem is akar annyira meghunyászkodni, ennek a kettőnek az ellentmondásos feszültsége pedig rövidre zárja a testtartásvezérlő agyközpontját.
Aztán nézzük a környezetet, ezt a neo-poszttranzicionalista romániai hivatali enteriőrt! A festéket, lakkot ősidők óta nem látott faburkolat, fölötte a retkes fallal. A legolcsóbb fehér termopán-ablakból összedobott térelválasztó elem a tejüveggel és a hasonló anyagminőségű irodaajtó. Az elképzelhető leglehangolóbb ócska, szürke szalagfüggöny az ablakon. Mellette a két feles és fél doboz cigi között a falra gányolt légkondi és az alája applikált (de nem működő) képernyő lógó vezetékei. A falra ragasztott „tájékoztató” papírok (szigorúan Times New Roman betűtípusssal nyomtatva). A termopán izén látható kis elektronikus kijelzők, amelyek megszabják, mikor melyik szerencsétlen polgárt várják szigorú tekintetek egyik vagy másik ügyintéző ablaknál (itt most csak az 1-esnél, a másik kettő nem működik, mert valószínőleg ebédszünet vagy váltás van, esetleg a doámnának sürgős elintéznivalója van valahol, amit minden bizonnyal golyóstollal odafirkantott „10 perc múlva jövök” fecnivel is jelez az ablaknál).
Jó nézelődést!