A szenátuson már át is ment egy kiegészítést az oktatási törvényhez, amely szerint 1000 és 2000 lej közötti pénzbírságot kockáztat meg minden olyan iskolai alkalmazott, aki közvetlen vagy közvetett módon pénzt vagy egyéb anyagi javakat kér a diákoktól, illetve azok szüleitől. Ez a kezdeményezés – amelyet egyébként USR-s és AUR-os törvényhozók terjesztettek elő, akik az utóbbi időben szemmel láthatóan nagy barátok lettek – nyilvánvalóan az „osztálypénz” nem hivatalos intézményének felszámolására irányul.

Ami alapvetően dicséretes kezdeményezés, csak akkor cserébe biztosítani kéne odafentről az alapvető feltételek meglétét az iskolákban, hogy az oktatás zavartalanul folyhasson a szülők nem hivatalos, és – lássuk be – kissé kikényszerített hozzájárulása nélkül is. Mert amikor az osztályfőnök pénzt gyűjt az osztályterem kifestésére, a kályha megjavítására vagy épp a tüzelőre, azzal végső soron azt kívánja elérni, hogy a diákjai viszonylag civilizált körülmények között elmélkedhessenek a Mont Blanc csúcsának jegéről anélkül, hogy közben maguk is megfagynának.

A tervezetben erről (vagyis a hazai rögvalóságról) nem esik szó, de azt leszögezik, hogy adományokat csak akkor lehet az iskoláknak felajánlani, ha az a pénz tényleg az oktatási intézmény javát szolgálja, és az adományozó a kezdeményező. Osztálykirándulásokra és egyéb iskolán kívüli tevékenységekre ugyanakkor továbbra is lehet pénzt gyűjteni.

A döntéshozó kamara a képviselőház lesz.