Miért nem versenyezhet senki a Román Kommunista Párt utódpártjaiban üldögélőkkel a választások idején?

Dan Mașca, a Szabad Emberek Pártja elnökének nyílt levele. Szociáldemokratákhoz, liberálisokhoz, RMDSZ-esekhez.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Cotidianul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A liberális bosszú rendelete című cikk, az ezzel a rendelettel (az előrehozott választásokra vonatkozó sürgősségi kormányrendelet – a szerk.) és a szavazatokkal kapcsolatos sok más cikkhez hasonlóan, nem érint bizonyos, a helyi demokrácia alapját képező elementáris dolgokat.

Románia nem rendelkezik ilyennel, mert:

1. Egy pártot csak Bukarest megyei jogú város törvényszékén lehet bejegyezni,

Romániának viszont több ezer közössége van, melyek több tucatnyi törvényszékkel rendelkeznek ezekben a közösségekben, éppen azért, hogy ne kelljen pénzt és időt pazarolni arra, hogy Bukarestben hozzanak létre egy olyan politikai mozgalmat, amely csak a helyhatósági választáson és csakis a saját közösségében akar versenyezni, akár községről, városról vagy megyéről van szó.

2. Igen, 2015-ben törvénybe foglalták nekünk, hogy három alapító létrehozhat egy pártot, mert az Alkotmánybíróság (CCR) alkotmánysértőnek nyilvánította a 18 megyéből összegyűjtendő 25 000 aláírásos rendelkezést (megyénként legalább 700 aláírás), hogy aztán kizárólag Bukarestben lehessen létrehozni a pártot. De mivel sem a sajtó, sem a polgárok nagy többsége nem törődik a politikai szabadság hiányának ügyével, ami az összes politikai döntések által befolyásolt területre kihat, megengedték maguknak egy újabb akadály belefoglalását az új törvénybe, mely semmissé teheti a polgárok mintegy 90 százalékának óhaját, hogy saját talajszintről felfele építkező civil–politikai start-up-okat hozzanak létre. Beiktattak egy ilyen feltételt:

a pártot törölni lehet,

ha a helyhatóságin nem indul legalább 75 közigazgatási-területi egységben és ha nem méretteti meg magát parlamenti választáson. Azt az észbontó feltételt is belerakták, hogy szükség van a választói jegyzékben szereplők 1 százalékának aláírására, mely jegyzékről nem lehet pontosan tudni, hányan tartózkodnak odahaza, ez az 1 százalék pedig a Velencei Bizottság által javasolt maximális mérték, a mieink pedig a maximumot foglalták törvénybe, hogy biztosak legyenek abban, hogy a becsületesek nehezen tudják majd összegyűjteni.

Nyugaton, például Hollandiában, a pártot a közjegyzőnél hozzák létre a közösségen belül és azután még a Kereskedelmi Kamaránál kell bejegyeztetni, 10 aláírásra van szükségük a községekben és egy 250 eurós letétre a helyhatóságira benyújtott listánként, 20 aláírásra és 250 eurós letétre listánként a városokban, illetve 30 aláírásra és 12 500 eurós letétre, ha a parlamenti választáson akar indulni az ember. Bizonyos szavazatszám elérése esetén a letétet visszaadják. Természetes küszöbük van: 100%/150 képviselő, vagyis 0,67 százalék. Egyénileg lehet szavazni a pártlistára, vagyis nincsenek kiskirályok, mert az emberek a több tucatnyi nevet tartalmazó listáról a nekik megfelelő személy neve melletti négyzetet pipálják ki.

Németországban egy ezreléknyi aláírásra van szükség, de nem többre, mint 2000 aláíróra tartományonként. Ha egy pártnak vannak választottjai egy tartományban, akkor már nem kell aláírásokat gyűjteniük. Vagyis egy új párthoz, a 60-70 millió szavazói létszám mellett nagyjából 29 500 aláírásra van szükség Németország szintjén, nálunk pedig nagyjából 20 000 aláírásra van szükség a választói jegyzékben szereplő mintegy 18 millió választótól.

3. Nagyszüleink idejében Romániában, a kommunisták hatalomra kerüléséig,

a községi és a kisvárosi polgármesterek önkéntesen látták el a feladatukat.

Hirdetés

Nyugaton most is részmunkaidőben fizetik őket, ld. itt:

Franciaországban a 600 000 helyi választott nagyjából 60 százaléka önkéntes, a 10 000 fő alatti lakosságú közösségek polgármesterei pedig kevesebbet keresnek havonta, mint a romániai 10 000 fő alatti lakosságú települések polgármesterei, akik a szociáldemokrata (PSD), liberális (PNL), RMDSZ-es monopolistákat évtizedek óta a piacon tartó kiskirályok többségét alkotják. Franciaország GDP-je nagyjából tizenkétszer akkora, mint Romániáé.

Az itteni községi és kisvárosi polgármestereknek olyanoknak kellene lenniük, mint amilyenek a kommunisták hatalomra kerülése előttiek voltak és amilyenek a nyugatiak.

Az elmúlt napokban egy svájci község volt polgármesterével váltottam üzenetet, ahol a 2400 lakosból 300 milliomos. Az illetőből most berni parlamenti képviselő lett és azt mondja, hogy ő egy fix 25 000 franknyi összeget kapott évente és amúgy a magánszektorban dolgozott. Így megy ez Svájcban, ahol havi 4000 frankból, vagyis évi 45 000 frankból alig lehet megélni.

Akkor látnak majd valódi változást, amikor ilyenfajta rendelkezések szerepelnek majd az itteni törvényekben.

A polgármesterek egy- vagy kétfordulós megválasztása egyformán demokratikus, vagyis egy polgármester amúgy sem képes biztosítani a reprezentativitást, mert azt a helyi és megyei tanácsi és a parlamenti helyi választottak biztosítják.

Addig te is, mások is, mis is meséket fogunk mondani a reprezentativitáson alapuló helyi demokrácia hiányának hatásáról.

Apropó, Románia az EU egyetlen állama, ahol a helyhatósági választáson kötelező és nem reprezentatív mandátumú választottaink voltak, mint a Román Kommunista Párt idejében. Vagyis a helyi választottak a közösség előtt teszik le az esküt, nekik csak a választók előtt kellene elszámolniuk, miután bekerültek a helyi, a megyei tanácsba, de Romániában, a reprezentativitáson alapuló helyi demokráciához való hozzá nem értés miatt az emberek a „politikai vándorlás szabályozását” követelték, vagyis azt, hogy a kiskirályok kössék őket röghöz és ők dönthessék el, kit távolítanak el a helyi vagy megyei tanácsból, miután sokkal több polgár választotta meg őket, mint ahány párttaggal a pártok rendelkeznek.

Az EU-n belül sehol máshol sem tartanak megengedhetőnek ilyesmit, csak Romániában, mert antidemokratikus és a listás szavazással, az 5 százalékos akadállyal és a fentebb felsorolt más akadályokkal együtt odavezet, hogy mi évtizedek óta csak a potenciális választói piacnak az alig 5 százalékából választunk, mert a többiek nem kelhetnek versenyre a Román Kommunista Párt PSD-ben, PNL-ben, RMDSZ-ben és más fiókáiban lévő utódaival.

Hirdetés