Beszámoltunk arról, hogy kis hazánk egy ideje a fejlett Nyugat (meg az nyájas Kelet) szemétdombjává változott. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szeméttárolás sok helyen özönvíz előtti módon zajlik, valóban komor (és, elnézést a képzavarért, bűzlő) kép rajzolódik ki előttünk.

Íme, a legújabb példa: a hétfői szent napon kigyulladt a segesvári szeméttelep, füstöt és lángot okádott. (Nyilván, ismét.)

És persze az történt, ami ilyenkor szokott: riasztották a katasztrófavédelmi egységeket, a tűzoltók kirobogtak a helyszínre, nekiálltak oltani a 400 négyzetméteren lobogó lángokat. A szél megkönyörült a városon, ugyanis az ellenkező irányba fújta a büdös füstöt.

És nagyjából ezekkel a szavakkal élt Octavian Berceanu, a Környezetvédelmi Őrség vezetője is: a szél markában vagyunk. No meg a hozzá nem értés, a hanyagság, a halogatás markában. Ugyanis a segesvári szeméttelep egyike az ország területén heverő számtalan, bűnös gondatlansággal (nem) kezelt tárolóknak. És hiába bünteti Berceanu úr őrsége az illetékeseket, ha nem történik semmi.

A segesvári szeméttelep kezelőit is többször megbüntették és mi történt? Nem fedték be földdel a szeméthegyet, nem vezették el a hulladék erjedése következtében keletkező metánt, amely tűz esetén üzemanyagként működik, szóval tettek az alkotmányra.

Csak remélni tudjuk, hogy a helyzet változni fog. Bár ehhez talán több kéne, mint büntetések.