Szeretnénk már megfeledkezni a nagy román szobrász, Constantin Brâncuși születésnapja körüli elképesztő (és szánalmas) nemzeti vurstliról, de nem és nem és nem engedik.

Tessék leülni és jól megfogózni. Târgu Jiu városában a mester szülinapján felavatták a Constantin Brâncuși Nemzeti Múzeumot. Mert tisztelni kell a román értékeket. Legalább most, ha az elmúlt száz évben inkább tojtak rá.

Oké, a jeles intézmény helyszínéül ki is választottak egy csinos 19. századi ingatlant, Brâncovenești stílus, minden, ami kell.

Igen ám, de amikor február 19-én az ünnepelni vágyó néptömegek elözönlötték a vadiúj múzeumot, bizony leolvadt az arcokról a büszke nemzeti ragyogás. Ugyanis egyetlen vacak Brâncuși-alkotás se volt a síppal-dobbal belengetett épületben. Egy vázlat, egy véső, egy alsónadrág, semmi.

Igaz, névtábla sem állt a múzeumon. Meg nyitvatartási rend sem. Akkor miért pont a műveket kérnénk számon? Ja, alkalmazott is alig van. Egész pontosan egy darab. A múzeum igazgatónője. Aki véletlenül a megyei Nemzeti Liberális Párt alelnök nénije. Szóval ő igazgat, kurátorkodik, szervez, jegyet tép, teremőriz, sepreget satöbbi.

A hölgy szervezői kétségbeesésében kölcsönkért valami fotókat, amelyeknek persze közük nincs a szobrászhoz. Ráadásul  két héten belül vissza kell őket adni. És akkor igazán szép fehér falak merednek majd a véletlenül odatévedőkre.

Mondjuk, az is igaz, hogy ily módon a Brâncuși Nemzeti Múzeum a világ leginkább betörőbiztos múzeumává avanzsál. Semmit, de tényleg, egyetlen műalkotást sem lehet onnan ellopni.