Egyébként szép lesz, különbözik a Kolozsvár-szerte fellelhető egyen-játszóterektől, meg minden.
Lehet, hogy a gyerekek nem, a szülők biztos unták már azokat az egy kaptafára készült játszótereket, amelyek az utóbbi évtizedben gombamód elszaporodtak Kolozsváron.
És akkor itt a jó hír: felújítják a sétatéri játszóteret, azt, amelyik a városi stadion mellett terül el. Kimentünk, megnéztük, és tényleg:

a munkálatokat végző Fehér megyei cég emberei ott sürgölődtek a helyszínen, égett a munka a kezeik között.

Szemügyre vettük a már puccba vágott két objektumot. Az egyik ez a négy tornyos vár. Csinos, környezetbarát (értsd, nem csak fémből és műanyagból készült), vonzza a szemet és remélhetőleg a gyerekeket is. Na jó, tudomásul vettük: Romániában vagyunk, hát román vár, mi más legyen.

Aztán közelebb lépve ránk esett a felismerés: kérem szépen, nem egyszerűen román, hanem dáko-román vár ez! A tervezők úgy gondolták, üdvös lesz az ott játszogató gyerekek identitásának erősítése érdekében, ha az utóbbi időben igen népszerű és sok helyen szuvenírként kapható dáko-román trikolór zászlót biggyesztik a tornyokra.

A másik objektum egy hajó, ez is csinos, akár a vár. Mekkorákat lehet ezen tengerjárni, kalózkodni, csatázni.

Ezt is megnéztük közelebbről. Na ja, a dákok híres hajósok voltak.
Sokkal többet nem tudunk ehhez hozzátenni. Hamis identitásból jeles! Amúgy meg jó játszást kívánunk mindenkinek a régi-új téren.
Fotók: Szántai János.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.