Már amennyi megmaradt Nicolae Ceauşescu romboló dühe után. Arról a diktátorról van szó, aki után fura módon vágyakoznak éppen ezek a fundamentalisták és az őket elbűvölten követő tömegek.

Szóval…

Hullámokat keltett egy iaşi egyetemista Putnán mondott beszéde, amit jóváhagyólag hallgatott és viharosan megtapsolt a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárója, Dániel pátriárka őboldogsága és a Román Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop.

A fiatalember beszéde tüzesnek tűnt, de valójában inkább síkos volt, mint a zsír. Diákunk arról beszélt, hogy hitében elnyomják, és hogy az ország már nem az övé.

De ki nyomja el, Ki lopta el az országát, ki nem hagyja, hogy hitét gyakorolja? Ezt nem mondta el teljesen világosan – beszéde kellően ködös volt ahhoz, hogy bátor szerzője szükség esetén visszakozhasson, hogy mondhassa, nem azt akarta üzenni, amit mi értettünk belőle. Régi trükkök.

Fiatal egyetemistánk – aki nem hülye – ránk bízza, hogy kitaláljuk azt, amit őurasága nem mert kimondani. Szóval melyik is az a birodalom, amely ellopja az országát és a lelkét?

Én úgy értettem, hogy a gonosz birodalma, amelytől a putnai hős elmondása szerint kivont karddal kíván megszabadítani bennünket, nem más, mint az Európai Unió.

De mégis, hány templomot rombolt le az EU?

De várjunk csak… Románia tizenöt éve az Európai Unió tagja, ehhez pedig hozzászámolhatjuk a 2000-ben kezdődött csatlakozási tárgyalások idejét is. Vagyis több mint húsz év közös történelmünk van az EU-val.

Ez alatt a húsz év alatt Romániában gombaként nőttek ki a földből a templomok, egyre impozánsabbak, aranyozott tornyokkal és kupolákkal, egyre rikítóbb színekre festve. És nem, nem jött egyetlen szürke öltönyös, morcos brüsszeli tisztviselő sem, hogy bezárja valamelyiket, vagy hogy megakadályozzon bárkit is, hogy bemenjen és imádkozzon.

Állítólag sem a pátriárka, sem az akadémia elnökének nem rezzent egyetlen arcizma, amikor a fiatalember kifakadt az Európai Unióra.

Pedig kellett volna. Mégpedig legalább egy okból: az általuk vezetett intézmények és talán az ő személyes anyagi jólétük nagyrészt mégiscsak annak köszönhető, hogy Románia az Európa Unió tagja.

És most beszéljünk a pénzről

Beszéljünk konkrétan: jelenleg a 2014-2020-as Regionális Operatív Program alkalmazásának utolsó szakaszában vagyunk (az N+2 szabálynak köszönhetően az európai alapok 2022-ig hozzáférhetőek).

Ennek a programnak az 5. része „a kulturális örökség tartós védelmét és hasznosítását” szolgálja, a potenciális haszonélvezői között pedig az egyházak és partner civil szervezeteik is ott vannak. Mert hogy igen, ezen a területen civil szervezetek is vannak.

Az európai adófizetők pénzéből közel 400 millió eurót különítettek el ennek a területnek, az Egyház pedig alaposan ki is használta ezt a lehetőséget. És jól is tette!

Például a bukaresti Patriarchátusi palota felújítási költségeiből kb. 15 millió eurót európai alapokból biztosítottak, a projektet vezető fiatal Liviu Nechita atyának köszönhetően. Erről örömmel írtam és beszéltem az RFI Románia rádióban.

De ez pusztán csak az egyik példája az Európa pénzén felújított több száz egyházi létesítménynek.

Több mint másfél milliós euró ment a botoşani Szent-György templom felújítására. Az Argeş megyei Goleştii Badiiban álló 18. századi műemléktemplom rendbetétele szintén európai alapokból történt. Említhetnénk a romani Szent-György templomot, a iaşi Golia kolostort, a Banu templomot, vagy a Frumoasa kolostort is.

Százával lehet hozni a példákat az ország minden részéből.

De jelentős összegeket kapta az EU pénzéből a bukovinai kolostorok is, ahonnan fiatal egyetemistánk torka szakadtából kiabálja, hogy nem hagyják vallásában megnyilvánulni.

Átfogó felújítás zajlott a radóci Bogdana kolostorban is, ahol Moldva első öt uralkodója van eltemetve, és amit a román állam hagyott tönkremenni. Moldoviţa, Probota, Suceviţa – európai alapokból újították fel.

Rengeteg példa van a nemzeti kulturális örökség területén is. Más szóval, „az országunkat elrabló birodalom” – fiatal diákunk szavaival –, komoly pénzeket ad, hogy megőrizhessük örökségünket és hagyományainkat.

Nemrég látogattam meg a Potlogiban álló Brâncoveanu-stílusban épült palotát, amit európai alapokból újítottak fel. Voltam az Argeş megyei Goleşti udvarházban – európai pénzből mentették meg az összeomlástól. Ahogy az Argeş Megyei Múzeumot is.

Az oravicabányai egykori városházát, építészeti műemléket, az EU pénzéből mentették meg az enyészettől.

A bukaresti Diadalívet, a nemzeti egység jelképét, európai alapokból renoválták. Konstancán a Mozaikos Római Építményt, a Hypogeum Festett Sírt, a Nemzeti Történelmi és Régészeti Múzeumot, a harsovai (hârşova) Carsium várat, az ovidiui Római castrumot, a tulceai Néprajzi és Népművészeti Múzeumot, a babadagi Panaghia házat és a sulinai Régi világítótornyot mind-mind európai pénzből újították fel.

A Román Akadémia Ioan Aurel Pop professzor úr elnöklete alatt szintén haszonélvezője az európai alapoknak A román kultúra és az európai kulturális modellek: kutatás, összehangolás, fenntarthatóság című projekt révén futó doktori és posztdoktori ösztöndíjprogrammal. Hogy az Akadémiához tartozó intézmények számos kutatási programról ne is beszéljünk

És akkor ez nem képmutatás?

Akarnak még példákat? Vannak százával! Az európai adófizetők pénzéből millió és millió eurót fordítanak arra, hogy Románia megőrizhesse mindazt, ami a templomokat, falvakat és történelmi városközpontokat megsemmisítő Nicolae Ceauşescu romboló dühe nyomán még megmaradt. És ami még makacsul áll, a román állam nemtörődömsége ellenére.

Miért említem Ceauşescut? Mert a ceauşista nosztalgia paradox módon ma a szélsőjobb diskurzusának üzemanyaga. Nem véletlen hogy a román szélsőjobb vezetői, miután hitet tesznek a háborús bűnösök mellett, Adrian Păunescu verseit szavalják, annak a költőnek a veresit, aki soha nem hagyott fel kommunista meggyőződéseivel.

És még valami: a fiatal diákunk által a Sátán Birodalmaként lefestett Európai Uniónak ugyanaz az adófizetője megnyitotta katolikus és protestáns templomait Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és más európai országokban, hogy az ott letelepedett románok ortodox hitük szerint imádkozhassanak.

Ezt hívják szolidaritásnak. És az egyházi és világi elöljárók sajnos túl gyakran azal helyettesítik, amit egyszerűen úgy hívunk: képmutatás.