Jelen szöveg a Revista 22 oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

E hét vége felé valószínűleg új kormányunk lesz, vagy egy egyszínű PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), vagy egy PNL-ből és néhány más pártból (a legvalószínűbb módon a PMP-ből [Népi Mozgalom Párt – a szerk.] és az RMDSZ-ből) származó „toldalékból” álló.

Az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) (egy számomra vitathatónak tűnő taktikával) félreáll (időközben kiderült, hogy nem áll félre – a szerk.), akárcsak az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége, amúgy szintén nem áll félre – a szerk.) és a Pro Románia (PPR). A kormány a parlamentben könnyen túljut majd a beiktatási szavazáson, de aztán – kisebbségi kormány lévén – nehézségekbe ütközik. Másrészről, a hatalom PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) általi elvesztése nagy várakozásokat kelt a lakosságban.

Sokan azt képzelik, hogy most egy második forradalom pattan ki.

Ami a pártokat illeti, az elnökválasztás lezajlása után a helyhatósági és az őszi parlamenti választásra szegezik majd a tekintetüket, nem utolsó sorban a liberális kormány bírálatával igyekeznek maximalizálni az eredményüket. Mit tud ez utóbbi megtenni? Egyszerre keveset és sokat. Ha pedig sikeres kormány akar lenni, akkor azt hiszem, hogy különbséget kell tennie aközött, amire képes és amire nem képes, és az erejét az első csoportra kell összpontosítania, az utóbbi esetekben lemondva a felesleges és kimerítő erőfeszítésekről.

Előbb tisztázzuk, hogy mit nem tud megtenni:

a kormány – valószínűleg – nem tudja majd módosítani a PSD-től örökölt mérgező igazságszolgáltatási és büntetőügyi törvényeket

és – természetesen – nem tudja majd eltörölni a Különleges Részleget (valójában az Igazságszolgáltatási Bűncselekvényeket Vizsgáló Részlegről, azaz a SIIJ-ről van szó, de néhányan a Különleges Részleg kifejezést használják, mert annak román rövidítése SS – a szerk.). Valóban, a májusi népszavazás arra kényszeríti, hogy ne módosítsa sürgősségi kormányrendeletekkel a büntetőjogot. A parlamentben pedig szinte biztosan nem fog sikerülni az igazságszolgáltatással kapcsolatosan a PSD–ALDE által kikényszerített törvények eltörlése. Legfeljebb a népszerűtlen „kompenzációs fellebbezési” törvény eltörlésének elérésével próbálkozhatna meg, mert talán azért, hogy kedvére tegyen a szabadon engedett bűnözőktől megijedt közvéleménynek, a helyhatósági választás környékén ki lehet alakítani egy többséget. Az biztos, hogy sokan – különösen a lakosságnak a 2017–2018-as nagy tüntetéseken résztvevő része – csalódott lesz, az USR–PLUS (PLUS = Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt – a szerk.) pedig megpróbálja majd kihasználni ezt az elégedetlenséget.

Ezen kívül a kormány

egy sor populista parlamenti törvénykezdeményezéssel fog szembesülni, melyeket nem tud majd megakadályozni.

Már rendelkezünk a 2008 végi szerencsétlen tapasztalattal, amikor a kormányon lévő PNL-n kívül az összes párt megszavazta a tanári fizetések 50 százalékos megemelését – majd ezt a törvényt nem lehetett végrehajtani. Azt hiszem, valójában ebben rejlik a pénzügyi stabilitással szembeni legnagyobb veszély, mert választási évben vagyunk.

Ezzel szemben a kormány módosíthatja vagy sürgősségi kormányrendelettel eltörölheti a 114-es rendeletet és a gazdaságra nézve mérgező bármilyen másik jogszabályt. Azonnal kijelölhet valakit – feddhetetlen és alkalmas személyt – az EU-s biztosi tisztségre. Szélesebb értelemben, az elnökkel egyetértésben helyrehozhatja majd Románia a Dragnea–Dăncilă kormányzás által oly nagy mértékben meggyengített külkapcsolatait. Az új igazságügy-miniszter, az elnökkel egyetértésben, gyorsan kinevezhet majd alkalmas személyeket a Főügyészség, a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) és a DIICOT (Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyészi tisztségeibe, akik vezetésével a szóban forgó intézmények újra elkezdhetnek majd felpörgetett motorokkal dolgozni.

Szélesebb értelemben

az új kormány megkezdheti helyreállítani az állami intézmények jó működését.

Nem hiszem, hogy új törvényekre lenne szükség, elég csak helyesen és következetesen alkalmazni a meglévőket: abba kell hagyni az „ideiglenes vezetők politikáját” és méltányos versenyvizsgákat kell kiírni a vezetőségi tisztségekre. Az lenne a legnagyobb tévedés, ha az állami apparátusban, az ügynökségekben, a minisztériumokban lévő pészédéseket és a rokonságukat nem tisztességes versenyeztetéssel távolítanák el és pénélés rokonokat ültetnének a helyükbe. A rossz szokásainkat ismerve, a kormányzat számára nem lesz könnyű nem engedni annak a csábításnak, hogy személyes és „családi” célokra használja fel a hatalmat; de ha általában véve lesz ereje elutasítani ezt a késztetést és határozottan nekiáll a hozzáértés visszaállításához a közszolgálatban (a diaszpóra forrásait is igénybe véve), akkor visszaszerzi a lakosság bizalmát.

A kevés dolog közé, amelyeket az új ideiglenes kormányzat megtehetne, beletartozik

a közvéleménnyel folytatott közvetlen, nem technicista és nyitott kommunikálás is.

Tűnjön el az arrogancia, a bikkfanyelv, az öndicsőítés és a felelősséghárítás. Azt akarom, hogy az új vezetők, ha hibáznak, gyorsan és nyíltan vallják be és vonják le a megfelelő következtetéseket. Legyenek figyelmesek és tisztelettudóak a sajtóval szemben, még akkor is, ha az nem kíméli őket, sőt, még akkor is, ha részben igazságtalan lesz. És bánjanak tisztelettel a nyelvtannal.

És van még valami a kevés kézenfekvő dolog között, melyek nem igényelnek sem tárgyalásokat a koalíciós partnerekkel, sem kormányhatározatot, sem sürgősségi kormányhatározatokat, de még hosszú kormányüléseket sem, egy igazat megvallva egyszerű lehetőség – egy semmiség: ne hazudjanak.