Csütörtökön délután két órakor berúgta motorjait a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, mégpedig a Bánffy-palota udvarán. Könyvhét ugyan volt Kolozsvárott a tavalyi pandémiás évben is, például, de azért más érzés maszk meg oltásigazolás nélkül besétálni a helyszínre. Sokan nem voltunk (meghívottak, szervezők, sajtó, pár politikus és néhány érdeklődő polgár), de hát ez az időpont talán a strandolásnak jobban megfelel, akkor is, ha nem lenne munkanap.

Az ünnepi megnyitó beszédek valóban ünnepiek voltak, igaz, a beszélők beleszőttek néhány kevésbé szoborszerű gondolatot is. Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármester asszonya például megjegyezte: amikor nem dolgozik, leginkább motorozni szeret, utána pedig megiszik egy jó kávét és (el)olvas egy jó könyvet. Markó Béla költő nagyívű szimbólumokat festett a múzeumi udvar egére: jó lenne, ha a könyvek megállíthatnák a szomszédban zajló háborút, például úgy, hogy az orosz hadsereg besétál egy lerombolt könyvtárba és mindenről (értsd, a pusztításról is) megfeledkezve olvasni kezd. Mile Lajos főkonzul úr az író és az olvasó ugyancsak bonyolult viszonyáról beszélt.

Apropó, kedves Olvasó! Az író és az olvasó között valóban átkozottul bonyolult tud lenni a viszony, de hadd egyszerűsítsük le, bár a következő pár nap erejéig. Egyszerűen legyünk kíváncsiak. Megéri, mert június 9. (csütörtök) és 12. (vasárnap) között irtó sok íróval, könyvvel, gondolattal találkozhat bárki, aki ellátogat a könyvhét valamelyik helyszínére: a már említett Bánffy-palota udvarára, a szintén a palotában található Tonitza-terembe, illetve a Bolgakov Kávéházba. Neveket nem akarunk kiemelni, olyan sok van és többségük remek irodalmár. Itt a program, tessék választani! Adott esetben muszáj is lesz, mert aki például pénteken délután Bartis Attilát és Sántha Attilát is megnézné, annak két helyen kell majd lennie egyszerre, ugyanis a találkozók 18.00 órától lesznek, csak épp máshol.

Na de ilyenek ezek a fesztiválok. Örüljünk neki, menjünk oda, hallgassuk meg az alkotókat és persze vegyük meg a könyveiket. Mert ne feledjük: jó esetben az író ebből él.