Csütörtökön délután két órakor berúgta motorjait a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, mégpedig a Bánffy-palota udvarán. Könyvhét ugyan volt Kolozsvárott a tavalyi pandémiás évben is, például, de azért más érzés maszk meg oltásigazolás nélkül besétálni a helyszínre. Sokan nem voltunk (meghívottak, szervezők, sajtó, pár politikus és néhány érdeklődő polgár), de hát ez az időpont talán a strandolásnak jobban megfelel, akkor is, ha nem lenne munkanap.
Az ünnepi megnyitó beszédek valóban ünnepiek voltak, igaz, a beszélők beleszőttek néhány kevésbé szoborszerű gondolatot is. Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármester asszonya például megjegyezte: amikor nem dolgozik, leginkább motorozni szeret, utána pedig megiszik egy jó kávét és (el)olvas egy jó könyvet. Markó Béla költő nagyívű szimbólumokat festett a múzeumi udvar egére: jó lenne, ha a könyvek megállíthatnák a szomszédban zajló háborút, például úgy, hogy az orosz hadsereg besétál egy lerombolt könyvtárba és mindenről (értsd, a pusztításról is) megfeledkezve olvasni kezd. Mile Lajos főkonzul úr az író és az olvasó ugyancsak bonyolult viszonyáról beszélt.
Olvasson még:
Apropó, kedves Olvasó! Az író és az olvasó között valóban átkozottul bonyolult tud lenni a viszony, de hadd egyszerűsítsük le, bár a következő pár nap erejéig. Egyszerűen legyünk kíváncsiak. Megéri, mert június 9. (csütörtök) és 12. (vasárnap) között irtó sok íróval, könyvvel, gondolattal találkozhat bárki, aki ellátogat a könyvhét valamelyik helyszínére: a már említett Bánffy-palota udvarára, a szintén a palotában található Tonitza-terembe, illetve a Bolgakov Kávéházba. Neveket nem akarunk kiemelni, olyan sok van és többségük remek irodalmár. Itt a program, tessék választani! Adott esetben muszáj is lesz, mert aki például pénteken délután Bartis Attilát és Sántha Attilát is megnézné, annak két helyen kell majd lennie egyszerre, ugyanis a találkozók 18.00 órától lesznek, csak épp máshol.
Na de ilyenek ezek a fesztiválok. Örüljünk neki, menjünk oda, hallgassuk meg az alkotókat és persze vegyük meg a könyveiket. Mert ne feledjük: jó esetben az író ebből él.