De mégis mi történt szerdán a Iohannis-Vela-Orban háromszögben? Betekintés a kulisszák mögé

Hatalmas felzúdulást keltett, amikor Marcel Vela belügyminiszter kedd este bejelentette, hogy a koronavírus-járvány és az egy hónapja bevezetett, majd meghosszabbított szükségállapot közepén az ortodox hívek gyakorlatilag szabadon elmehetnek a templomaikhoz a húsvéti szent kenyeret magukhoz venni, a rendőrök pedig megtudták, hogy nekik kell a szent fényt szétosztani az emberek között.

Mindenkiben, aki követte az eseményeket, volt egy várakozás szerda folyamán is az események további alakulásával kapcsolatban, főleg azután, hogy

Klaus Iohannis államfő a saját izgatottsági skáláján mérve őrjöngve, páros lábbal beleszállt a kormányba és Velába,

és követelte a belügyminisztérium és a Román Ortodox Egyház különmegállapodásának visszacsinálását.

Követtük, hogy Iohannis berendelte Velát, Ludovic Orbant és a kormány más tagjait és vártuk a fej(ek) hullását vagy valami más drasztikus lépést. Aztán késő este kiállt a televízióban Marcel Vela és az igen gyenge szónoki képességét bevetve elnyökögte, hogy hááát, kicsit módosul az egyházzal kötött különmegállapodás, de lényegében nem történt semmit drámai.

Mára fény derült a kulisszák mögött zajló eseményekre is, már ha hihetünk az Adevărulnak beszélő „politikai forrásoknak” (hihetünk, Romániában a szivárogtatás a politikai tevékenység egyik szerves és fontos összetevője).

A leginkább szembetűnő eleme az ügynek az, hogy Marcel Vela belügyminiszter a helyén maradt, bár a felindultan kamerák elé álló Iohannis láthatóan nem bánta volna, ha lemond, vagy Orban meneszti. Csakhogy

Ludovic Orban nem akart még egy kormánytagot kirúgni a koronavírus-válság kellős közepén,

Victor Costache egészségügyi miniszter után, mivel ez a kormány gyengeségéről árulkodott volna. Ráadásul a kormányfő maga is támogatta Vela elképzelését az ortodox pátriárkátussal kötött megállapodással kapcsolatban. Nem mellékes az sem, hogy a belügyminiszter népszerűsége igen magas, az egyházzal kötött megállapodását pedig a PNL helyi kulcsemberei, a polgármesterek is támogatták, természetesen választási megfontolásból: ha bírod az ortodox egyház támogatását, szinte nyert ügyed van, tudja ezt jól minden román politikus.

Iohannis presztízse igazából nem sérült, mivel elérte, hogy a belügy és az ortodox egyház közötti egyezség neki kedvezően módosuljon, arról viszont láthatóan sikerült őt meggyőznie Orbannak, hogy a koronavírus-válság idején nem jó belemenni egy kormányválságba is.

A precíz német agy pedig képes volt pragmatikusan működni és megállni az észszerűség határain belül

(nem vennénk mérget rá, hogy például Traian Băsescut, ha most is ő lenne az államfő, egy ilyen helyzetben nem viszi tovább a lendület és nem kezd esztelen politikai vérengzésbe, amit igencsak fűszerezett nyelvezettel kommunikál majd). Meg kell jegyezni, hogy Iohannisnak már nem kell különösebben vigyáznia, mivel második elnöki mandátumának lejárta után már nem lehet államfő, így nem kényszerül kampányjellegű kirakatlépéseket tenni.

Marcel Vela nem volt hajlandó lemondani. Ebben segítette, ő maga is ezzel védekezett, hogy Orban támogatta az elképzeléseit, tehát innen kezdve nem miniszteri, hanem miniszterelnöki felelősség van a dologban.

Vela tehát nem volt hajlandó belemenni abba, hogy ő legyen a bűnbak az ügyben,

ebben pedig igen erős személyes indítékok is erősítették. A belügyminiszter ugyanis arra készül, hogy az önkormányzati választásokon megpályázza a Krassó-Szörény megyei tanács elnöki posztját, miután korábban három mandátumon át Karánsebes polgármestere volt. Ha pedig most neki kellett volna elvinnie a balhét, akkor a politikai karrierje biztosan véget ér.

Ő sincs azért isteni oltalomban, a PNL több vezető politikusa is azt állítja, hogy ha még egyszer hibázik, Marcel Velát gondolkodás nélkül kirúgja Ludovic Orban, mivel egy másodszor is bakizó miniszter igencsak ront a kormány presztízsén.