Vintilă Mihăescu festménye

Ceaușescutól Dalliig, avagy hogyan beszéljünk inkluzívan

Megérjük, hogy kereszténydemokrata politikusok igyekeznek lebeszélni bennünket a „karácsony” szó használatáról? – kérdezi a Dilema Veche publicistája.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

A teljes, román nyelvű szöveg a Dilema Veche honlapján olvasható.

A román nacionálkommunista rendszer éveit juttatja eszébe Sever Voinescunak az Európai Bizottség nemrég kiszivárgott, majd a közvélemény – és állítólag a Vatikán – nyomására visszavont kommunikációs útmutatója. Az egykori diplomata, politikus, ismert konzervatív publicista a Dilema Vechében felidézi az állampolgárok közti kapcsolattartást szabályozó 1977/29-es törvényt, amely kimondja, hogy „a szocializmus és kommunizmus építése során bekövetkezett változásokat” figyelembe véve, a Román Szocialista Köztársaság lakosainak az „elvtárs” és „elvtársnő” (esetleg a „polgártárs” és „polgártársnő”) megszólítást kell használniuk, a munkaközösségekben pedig „a munka emberei” („oameni ai muncii”) megnevezés ajánlott például az „alkalmazottak” helyett.

Furcsa, milyen ellenállást vált ki a tegnapi kommunistákból és a mai progresszívekből az „úr” és „hölgy” megszólítás, hogy minduntalan valami egyébbel próbálják lecserélni – jegyzi meg a szerző. Helena Dalli egyenlőségügyi biztos iránymutatása is előírja a Bizottság alkalmazottainak (tehát egyelőre nem a teljes társadalomnak) a „kollégák” megszólítást a hölgyezés-urazás helyett. A „János” és „Mária” típusú, túlságosan kereszténynek minősített nevek helyett pedig olyanokat ajánlanak az európai tisztviselők szíves figyelmébe, mint a „Malika” vagy a „Julio”.

„A »karácsony« szó is bántónak minősül, azon oknál fogva, hogy egyesek nem ünneplik a karácsonyt, és ezért sértve érezhetik magukat, amikor hallják. Bámulatos logika! Sértve érezheted magad pusztán attól, hogy hallasz egy olyan ünnepről, amelyet nem gyakorolsz, amelyben nem hiszel”

– írja Voinescu, hozzátéve, hogy ugyanakkor a hanuka vagy a ramadán emlegetése nem számít sértőnek. De mit tegyünk, ha a Bizottság személyzetének tagjai közt vannak hívő keresztények is? – morfondírozik a cikkíró. Az ilyesmit nem ildomos bevallani arrafelé, de elvétve mégiscsak előfordulhat – ők nem érezhetik diszkriminálva magukat a rendelkezések által?

Voinescu leszögezi, hogy legkevésbé sincs szándékában az Európai Uniót a Ceaușescu-féle diktatúrához hasonlítani, mégis, az emberek viselkedésének és szóhasználatának az egyenlőség nevében történő szabályozása hasonló logikát követ mindkét esetben. Ráadásul:

Hirdetés

„Dalli biztos asszony nem hagyja magát. Azt mondja, hogy visszavonta ezt az ostobaságot, persze, de továbbra is dolgozni fog rajta, tökéletesíti, finomítja. (…) Világos, hogy Helena Dalli, a roppant fontos európai komisszár úgy gondolja, hogy így kéne beszéljünk mindannyian, mindig. És ha már hatalmat szerzett ahhoz, hogy ilyen szabályokat vezessen be, meg is teszi.”

A máltai biztos iránymutatása egyelőre csak egy baki, egy eljárási hiba, egy rossz taktikai húzás, de az emberek közti kommunikációs szabályozása és a vallási ünnepek erőszakos szekularizálása továbbra is érvényes törekvése az Európai Bizottságnak. Annak a testületnek, amelynek az elnöke egy kereszténydemokrata pártból jön.

„Megérjük vajon, hogy önmagukat kereszténydemokratának nevező politikusok azt ajánlják nekünk, hogy ne használjuk a »karácsony« szót?”, teszi fel a kérdést a szerző, aki így zárja írását: „Dalli biztos asszony buzgólkodása nem metaforikus értelemben orwelli, hanem a szó legszorosabb értelmében.”

Hirdetés