Az ember azt sem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy röhögjön, ha elolvassa annak a gyűlésnek a jegyzőkönyvét, amelyen Nicolae Ceauşescu átneveztette Kolozsvárt (addig románul: Cluj) Cluj-Napocára a város helyén lévő egykori római kori település nevével kiegészítve az addigi román nevet.

Mármint a diktátor elvtárs úgy tudja, hogy ő az egykori település dák nevével akarja kiegészíteni a város megnevezését, mert összekeverte a dolgokat.

Bár az elvtársak – köztük még a nép előtt a zseni képében tetszelgő, de valójában kötöznivaló bolond Elena Ceauşescu is – felhívja a figyelmét, hogy a Napoca név nem dák, hanem római, a diktátor elvtárs továbbra is köti az ebet a karóhoz. A végső érve („Buda és Pest nem ugyanaz?”) szintén egy nagy baromság, erre az elvtársak fel is hívják a figyelmét, de ez se sokat számít.

Bár a megbeszélésből kiderül, hogy végső soron csak a diktátor tartja jó ötletnek az ötletét, a többiek szolidan megpróbálják lebeszélni róla, a jegyzőkönyv utolsó mondata szerint mégis az összes elvtárs egyetért az átnevezésben.

Így mentek akkoriban a dolgok a Kárpátok géniuszának országában.

A kolozsvári embereket persze a kutya se kérdezte meg, hogy szeretnék-e átnevezni a városukat, csak közölték velük a döntést, és kész. Nicolae Ceauşescu elvtárs bolondériája pedig azóta is ott virít a város bejáratainál a névtáblákon.