Bréking: egy Dubajban rekedt Szeben megyei népművészeti együttes a miniszterelnök gépén repül haza…

Tisztelettel kérjük kedves Olvasóinkat, legyenek jóindulatúak és gondolják azt, hogy ha nem lenne épp szuperválasztási év, akkor is pont ugyanígy szólna ez a történet.

Tehát: a minap valóban elképesztő (és ritka) zivatar szakadt az Egyesült Arab Emírségekre. Volt baj elég emiatt, többek közt az, hogy a dubaji repülőteret is elárasztotta a víz. Emiatt aztán a gépek nem szálltak fel és egy csomó ember ott rekedt. És elindult az ilyenkor szokásos eljárás, hogy akkor kit hogyan és mikor lehet hazavinni. Román állampolgárok is tartózkodtak épp az országban szép számmal.

Na és akkor most jön a bréking: tessék elképzelni, hogy a román külügyminiszter asszony egyszer csak bejelentette, hogy van egy kényesebb eset: egy Szeben megyei népművészeti együttes (20 gyerek és két tanár) is ott ragadt. Na és akkor mindenki dőljön hátra (és készüljön a szavazásra), ugyanis az van, hogy Marcel Ciolacu úr, a mioritikus haza miniszterelnöke éppen a Perzsa-öblöt járja, naná, hogy repülővel, és hát persze, hogy elugrik a csapatért és diadalmenetben hazahozza őket.

Hát nem kedves ez a Ciolacu? Dehogynem. És ha az ember nem lenne annyira, de annyira bizalmatlan a politikai elittel szemben, még el is hinnénk, hogy tök rendes ember.

A Hunyad megyei ISU volt főnöke „kirakta” a farkát a Facebook-ra

Ezt a sztorit nem azért írjuk meg, mert úgy gondoljuk, bármiféle hírértéke lenne. Mert önmagában nincs, egyszerűen csak gusztustalan. Viszont elokvens példája annak a borzalmas publikus megnyilvánulásmódnak, amely jó ideje elárasztotta a közösségi hálózatokat. És igen, akinek nem inge, értelemszerűen ne vegye magára, de akinek inge, azt könyörögve kérjük, öltözködjön már fel.

Tehát, a Hunyad megyei ISU (katasztrófavédelem) volt igazgatójának volt valami vízügye, és folyamodott a megfelelő szervekhez. És úgy érezte, az ügy nem halad olyan gyorsan, ahogy ő szeretné. Ezt eddig értjük, hiszen ki ne érezné ugyanezt igen gyakran, amikor az állami szerveknél próbál bármiért folyamodni.

Na de amit ez az ember csinált, az nagyon nincs rendben. Kitett a Facebook-ra egy bejegyzést, amelyben a Hunyad megyei vízművek igazgatónőjéhez olyan alpári módon intézte szavait (szó volt ott az úr farkáról, annak méretéről, meg még pár minősíthetetlen dologról), hogy attól egy ötezer éves múmiának is kinyílna a bicska a zsebében. Aztán a tetejébe még meg is fenyegette a hölgyet a DNA-val.

Nagyon reméljük, alaposan megbüntetik a tahó módon viselkedő pasast. De ami ennél sokkal fontosabb: lehetünk nagyon dühösek politikusra, bürokratára, püspökre, bárkire, ám ez nem ok arra, hogy kivetkőzzünk emberi méltóságunkból.

Egy gondtalanul haladó kisteherautó váratlanul belesüllyedt a gondatlanul javított úttestbe

Az ilyen híreket (amelyek a hazai közállapotok sajnálatosan gyakori jelképei) többnyire azzal kezdjük, hogy tessék nyugodtan hátradőlni, a következő eset valahol messze, a Kárpátokon túl történt. Nos, ez az eset a Kárpátokon innen esett, méghozzá Erdély nem hivatalos fővárosában, Kolozsváron.

Egy kisteherautó gondtalanul haladt a maga útján a kincses város egyik utcájában, közelebbről a Fellegváron. Na de az is történt, hogy szavainkat egymásba ne keverjük, hogy kicsit korábban a vízvezetéket javították valakik, éppen azon az utcán, ahol a fent említett kisteherautó haladt gondtalanul, valamivel később. Na és ezek a valakik igazi profik lehettek. Ugyanis a kisteherautó sofőrjének váratlanul olyan élményben volt része, mint egy hollywoodi katasztrófafilm mellékszereplőjének. Azt érezte ugyanis, hogy… süllyed. És tényleg! Az autó konkrétan belesüppedt a munkálatok után odahányt kavicsrétegbe. Mert, ugye, az aszfaltra még várni kell.

Most erre mit lehet mondani? Ki a felelős? Ki az a zseni, aki ezt a remekmívű tankcsapdát odavetette?

A többi néma csend.