Románia elszalasztott még egy lehetőséget. Azt, hogy megfelelő képzéssel olyan társadalmat neveljen, amelyet nem kell karhatalommal irányítani.
Jelen szöveg a Libertatea oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
El kell ismernünk: eléggé kábák vagyunk mindattól, ami velünk történik. Nem készültünk fel erre. Úgy tűnt, velünk ez nem történhet meg. Még nem egészen világos, mi is történik velünk, valamikor le kell ülnünk és józanabbul elemeznünk kell ezt az időszakot.
Talán akkor, amikor megszabadulunk a pániktól, az idegességtől és a kapkodástól.
a végtelenségig görgetjük a tehetetlenség hógolyóját, amíg szét nem zúz bennünket a semmibe vezető útján. De ez egy másik történet.
Kábák vagyunk mi, a hatalom nélküliek, de azok is kábák, akiktől ezekben a pillanatokban józan gondolkodást, egyértelműséget, határozottságot várunk. Nem így viselkednek, mert nekik szintén fogalmuk sincs arról, hogy milyen világon élnek és mit kellene tenniük.
De a hatalmat akarták, vezetni akartak bennünket. Jóban, rosszban. Itt az ideje, hogy megmutassák, képesek erre.
Mint általában, jó időkben mindenki tolong, könnyű, az éljenzések és a tapsok, még ha megrendezettek is, hiúságot csiklandoznak és ágyneműket simítanak. Rossz időkben már bajosabb, főleg akkor, amikor megoldások híján csak ötölünk-hatolunk.
A román állam, politikai színezet nélkül, jelen pillanatban ritkán tapasztalt mértékben kába.
Először is, a román állam nem arra készül, nem azért siet, hogy gyógyítson és megelőzzön, hanem hogy tiltson és büntessen.
A szerdai kormányülésen 42 millió lejjel megnövelték az egészségügyi minisztérium költségvetését. Ez még 10 millió eurót sem jelent, miközben szinte minden, amire a kórházaknak szükségük van, jelen pillanatban importból származik és egyre többe kerül.
Ám ugyanezen az ülésen a belügyminisztérium (MAI) költségvetését 100 millió lejjel növelték meg, hogy „támogatni lehessen a minisztérium tevékenységét és az alárendeltségében lévő struktúrák védelméhez szükséges beszerzéseket”. Gyakorlatilag az ország egész lakosságának egészségügyi védelmére 42 millió lejjel szánnak többet, de a MAI-nak alárendelt struktúrák védelmére több mint kétszer annyit, 100 milliót.
Igaz, a mostani kormány és Románia legtöbb eddigi kormányának gondolkodása alapján a rendőri erőket kell elsődlegesen megóvni. Egy adott pillanattól kezdve ezek fognak majd erővel otthon tartani minket, tehát nem engedhetik meg maguknak, hogy betegeskedjenek.
Most nem fogok visszatérni arra a kérdésre, hogy ha 30 éven keresztül befektettünk volna az oktatásba, akkor most másfajta társadalmunk lenne, mely képes felfogni a pillanatnyi prioritásokat, képes felfogni, hogy
Világos, hogy nem ilyen társadalomban van részünk, ezért kell megnövelnünk az egyenruhások költségvetését, akik képesek bennünket féken tartani. Végül is reméljük, hogy képesek erre, bár eléggé kételkednünk kell ebben, hiszen a MAI egyik volt alkalmazottja és egy tartalékos katona bármilyen más fertőzőforrásnál hatékonyabban terjesztette a vírust.
Rendben, legyünk tehát felkészülve arra, hogy egy rakás egészséges rendőr fogja rákényszeríteni a törvényt és a rendet egy tünetmentes nemzetre.
És ne hagyjuk ki az elnöki bölcsességet se, mely kiváltotta a következő mély gondolat kifejtését: „Szeretnék egy szót szólni a határon túli románokról, a diaszpórában élő románokról is. Közeledik a húsvéti ünnep. Szomorúan, de őszintén meg kell nekik mondanunk, hogy idén ne jöjjenek haza ünnepelni. […] Mi értelme lenne hazajönniük? Hogy legalább két hétre vesztegzárba vagy elszigetelésbe kerüljenek?”
Mi értelme lenne az egyik napról a másikra jövedelemforrás nélkül, fedél nélkül maradt emberek részéről eljönni az egyetlen helyre, amelyhez mégiscsak köti valami őket, vagyis a saját hazájukba?
Tiszteletlen és felelőtlen dolog azt a gondolatot terjeszteni, hogy valaki most azért jönne vissza Romániába, hogy egy hónap múlva piros tojást, kalácsot és bárányt egyen.
Felelőtlen dolog lenne új dimenzióval felruházni az itthoni és a szegénység által visszakergetett románok között amúgy is növekvő szakadékot.
Vagy talán nem kellene aggódnunk. A rendőrség az új gumibotokkal, szemvédőkkel és pajzsokkal nemcsak a vírustól fog bennünket megvédeni, hanem a politikusok által felelős lépés ranggal felruházott gyűlölettől is.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Kövekkel, botokkal és fejszékkel támadtak a Kolozs megyei Récekeresztúron (Recea-Cristur) feldühödött falusiak egy mentőautóra az úgynevezett „fekete mentőről” szóló rémhírek hatására, súlyos szemsérülést okozva a jármű vezetőjének.
Kelet-Európa legnagyobb metálfesztiválja – ha szabad így fogalmazni – a szent és a profán találkozása.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.
Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.