A nyolcadöntők legjobb csapata: Svájc. Kétgólos hátrányban sem roppant össze a világbajnok ellen, hanem megfojtotta az öntelt gall kakast.

A nyolcadöntők legrosszabb csapata: Wales. Húsz perc után kipurcantak a dánok ellen, durván kilógtak lefele a csoportkörből továbbjutók közül. Versenyben volt még a kaput sem találó Hollandia is.

A nyolcadöntők Egyedül Nem Megy-díja: Emil Forsberg. A svédek középpályása lőtt egy gólt és két kapufát az ukránok ellen, de hiába – nagyon nem voltak egyenrangú társai a csapatában.

A nyolcadöntők túlteljesítője: Ausztria. A legjobb meccsét játszotta ezen az Eb-n, mégis csak a hosszabbítás kiharcolására volt elég az olaszok ellen.

A nyolcaddöntők észrevétlenül távozó csapata: Németország. Pont olyan sótlan darálással esett ki a Wembley-ben, mint amit a csoportkörben tolt. Nem fog hiányozni.

A nyolcadöntők legjobb játékosa: Haris Seferovic. Svájc megtalálta a hiányzó láncszemet a Benfica remekül fejelő csatárában.

A nyolcadöntők gólja: Thorgan Hazard. Pótolni tudja a sérült tesót, bitang nagy lövéssel küldte haza a címvédő portugálokat. Paul Pogba bombája se volt csúnya, csak éppen nem ért semmit a végén.

A nyolcadöntők öngólja: Pedri (társszerző Unai Simón). Konkurencia hiányában nyertek, de versenyben vannak az Eb legostobább öngólja címért is.

A nyolcadöntők legjobbkor ébredője: Harry Kane. A németeknek fejelt góllal a 2018-as világbajnokság gólkirálya is megérkezett az Eb-re.

A nyolcadöntők edzője: Vladimir Petkovic. A svájciak boszniai szövetségi kapitánya taktikai szempontból leiskolázta a játékosként és edzőként is világbajnok Didier Deschamps-ot.

A nyolcadöntők kérdése: mi a fenének erőlteti Frank de Boer az edzői szakmát, amikor látványosan nem megy neki?

A nyolcaddöntő kabaréja: a bukaresti lelátón piaci kofák stílusában veszekedő francia játékos-anyukák.

A negyeddöntők legjobban várt meccse: Dánia–Csehország. Az olasz–belga rangadóban ugyanis erősen benne van egy túltaktikázott óvatos sakkparti, mi viszont már az Eb előtt sokat vártunk a csehektől.