Bár most a csapból is a gyergyóditrói ügy folyik, korántsem az az egyetlen eset, amikor ázsiai, sőt kimondottan Srí Lanka-i vendégmunkások miatt fintorognak a helyiek, csak a legtöbb ilyen történet nem éri el a sajtó ingerküszöbét.
A HotNews egy szakembert kérdezett, a főleg Délkelet-Ázsiából hazánkba munkaerőt közvetítő Soter&Partners nevű cég munkatársát, Romulus Badeát, aki kapásból több esetet is felsorolt.
Egy Vâlcea megyei szállodába például szintén Srí Lanka-i munkásokat hoztak, mire egy ott megszálló román házaspár kezdett el minősíthetetlen hangnemben reklamálni, olyanokat kérdezve, hogy mégis mit keresnek ott, és egyáltalán hogy engedheti a hotel vezetősége, hogy „fekete kezek érintsék” az ágyneműt amiben ők a fehér seggükkel majd aludni fognak.
Elég ugyanakkor, ha a saját házunk táján söprögetünk: Erdély kulturális, sőt multikulturális fővárosában, Kolozsváron sem kell a szomszédba menni egy kis rasszizmusért – bár adnának ott is dögivel. Egy belvárosi étterem szintén Srí Lanka-i versenyzőkkel oldotta meg a konyhai és felszolgálói teendőket, akiket egyszerű logisztikai megfontolásból az étteremhez közel szállásolt el. Ám a szomszédok – kb. 15 személy – a bevándorlásiaktól a munkaügyi felügyelőségen és a tűzoltókon át az ország összes hivatalos szervénél reklamált már, sőt egy ügyvédet is felbéreltek közösen, akinek csak az a dolga, hogy valahogyan kitúrja a külföldieket az utcából, holott még csak csendháborítás miatt sem érkezett rájuk soha panasz.
Egy Bukarest melletti gyárban ugyanakkor egy helyi alkalmazott szándékosan rövidebb munkaidőt írt be a Srí Lanka-iaknak, mint a hazai kollégának, hogy kisebb fizetést kapjanak. A cég vezetősége kirúgta ugyan a rasszista munkatársnőt, de ezzel a rasszizmus még nem szűnt meg.
Romulus Badea egyébként arra is rámutatott, hogy olyan nagy mértékű a munkaerőhiány az országban (igen, részben amiatt, hogy a hazai körülményektől megcsömörlött romániaiak maguk is nyugaton vállalnak inkább munkát), hogy azok az állásközvetítő cégek, amelyek nem számolnak a külföldi munkaerővel, gyakorlatilag halálra vannak ítélve.
Badea egy korábbi interjúban azt is elmondta, hogy a Srí Lanka-i munkaközvetítő cégek korábban elsősorban a Közel-Keletre irányították a helyi munkaerőt, mert ott nagyobbak a fizetések. Badea azonban elmesélt egy esetet, amikor egy Srí Lanka-i pár Szaúd-Arábiában helyezkedett el, mikor azonban a munkaadó rajtakapta őket, hogy anélkül szeretik egymást, hogy össze lennének házasodva, a férfit felakasztották, a nőt pedig halálra kövezték.
Badea szerint Romániában ugyan nem olyan magasak a fizetések, ehhez hasonló esetek azért mégsem történnek, így sokan inkább ezt a lehetőséget választják.
Még néhány érdekes adat:
A külföldről érkező melósok fizetése 400 és 2000 dollár között mozog, attól függően, milyen munkát végeznek.
A vietnámiak általában drágák, mert ők jók az építkezésben. (Igaz, angolul nem nagyon tudnak, és sokan egy-kettőre meg is lépnek nyugat felé az országból.)
A jelentkezők saját hazájukban éles helyzetben mutatják be tudományukat, mint az alábbi videón a JC-2811 sorszámú asztalos, aki épp egy dobozt csavaroz össze:
Amúgy Badea szerint a ditrói cirkusz híre már visszajutott Srí Lankára – aligha jön onnan több pék a Hargita megyei faluba.