Az átmenet végét újra elhalasztották

Tudják, van az a harmincéves sztori, hogy kilépünk a kommunizmusból, valami másba. Na, azóta folyamatosan lépünk kifele. Mint egy nagyon lassított felvételen.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hamarosan ünnepeljük a kommunizmus bukásának harmincadik évfordulóját. 1989 decemberében elkezdődött az átmenet. Már többször bejelentették a végét, de minden alkalommal történt valami, ami elodázta azt. Az elmúlt napokban a „Véget nem érő átmenet” sorozat újabb epizódját éltük át.

A 90-es években azt mondták, hogy az átmenet az első kormányváltással ér véget.

Ez 1996-ban megtörtént, de azonnal megjelent az az elmélet, mely szerint „kétszeres kormányváltásra” van szükség a politikai rendszer stabilizálásához, ahogy az más volt kommunista országokban is történt.

Amikor a második hatalomváltás is megtörtént, módosult a kritérium: az átmenet az EU-ba belépéssel fog majd véget érni.

Európába is eljutottunk, de már másnap az igazságszolgáltatás függetlenségét jelölték ki új célként.

Amikor már azt hittük, hogy – végre – minden kritériumot teljesítettünk, felfedeztük, hogy akárcsak a többi esetben, törékeny helyzetben vagyunk, mert sürgősségi rendeletekkel a 90-es évekbe vethetnek vissza bennünket felelőtlen többségek.

Nos, az utóbbi időben újabb kritériumot határoztak meg az átmenetből való kilépés kipipálásához:

most már egy PSD nélküli elnökválasztási döntő kell ehhez.

Miért? Mert a szociáldemokraták a Román Kommunista Párt utódpártja.

A kommunista örökséget átvevő szervezetek – FSN, FDSN, PDSR, PSD (Nemzeti Megmentési Front, Nemzeti Demokrata Megmentési Front, Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja, Szociáldemokrata Párt – a szerk.) – által támogatott jelölteknek sikerült ellenőrzésük alatt tartani a képviseletet: bár csak egyetlen elnököt sikerült bejuttatniuk Cotroceni-be – igaz, őt háromszor –, Ion Iliescu pártjai uralták a politikai játékot, a kormánytól az ellenzékig.

Hirdetés

2019 őszén felsejlett az esélye annak, hogy – végre –

egy posztkommunista baloldali jelölt nélküli elnökválasztási döntő lesz.

És mivel 2019-ben élünk, a doktrínát egy hashtag-be foglalták össze: #faraPSDinturuldoi (#PSDnélkülamásodikfordulóban – a szerk.).

Ezt a reményt a PSD, valamint a PLUS-ból (Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártja – a szerk.) és USR-ből (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) álló szövetség által az európai parlamenti választáson elért eredmények táplálták: Dragnea szervezete csak néhány ezer szavazattal kapott többet. Egyesek lelkesedése azt a benyomást keltette, hogy

felborítható egy 1992-től 2014-ig működő szabály,

melynek értelmében azok a jelöltek kerülnek be az elnökválasztás döntőjébe, akiket olyan pártok (vagy szövetségek) támogatnak, melyek a törvényhozási választáson az első két helyen végeztek, akár egyszerre tartották azt az elnökválasztással, akár egy-két évvel előtte.

Nos, 2019-ben sem volt ez másképpen: a 2016-os parlamenti választás első két helyezettje (amúgy – fordított sorrendben – az európai parlamenti választáson is hasonló volt a helyzet) által az arénába bedobott két jelölt lett az elnökválasztás döntőse.

Egy cotroceni-i tisztségért induló jelölt sohasem volt képes oly mértékben felülírni saját pártja helyzetét, hogy bekerüljön a döntő fordulóba.

Az átmenet végét újra elhalasztották…

Hirdetés