A forradalomnak nevezett felfordulás óta már eltelt jó 30 év, a fekete márciusnak nevezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom 30. évfordulója pedig már a küszöbön van – és nemrég nyilvánosságra került adatokból az is kiderül, hogy volt, aki már akkor sejtette: előbbiből hamarosan utóbbi következik.

Történt, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (közismertebb nevén CIA) még tavaly októberben részben feloldotta száz, az akkori kelet-európai helyzettel foglalkozó CIA-jelentés titkosítását.

Egy 1990 január 30-án született jelentés arról ír: Ion Iliescu, a hatalmat magához ragadó Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetője a nacionál-kommunista rezsim egyik oszlopát jelentő rettegtet politikai rendőrség újraélesztésére törekszik, hogy ezzel törje le az ellene és többi, keményvonalas kommunista elvtársa hatalomra kerülése elleni tüntetéseket.

A jelentés címe sokatmondó: A Securitate visszatér.

A jelentés szerint bár a Ceaușescu-rendszer megdöntése után a Securitate meghúzta magát, visszatérhet, ha a FSN ellen tovább tiltakoznak a tüntetők, akik elégedetlenek a félszívvel elfogadott demokratikus reformokkal.

„A Securitate beavatkozása az utcai demonstrációkba nagymértékben megnövelné annak a veszélyét, hogy a tüntetések erőszakba torkolljanak, ezért a hadseregre alapvető szerep hárulhat a FSN hatalmon tartásában, ahogy az a diktátor Ceaușescu megdöntésekor is történt”

– figyelmeztet..

A jelentés tökéletesen rámutat az akkori hangulatra: az emberek egyre türelmetlenebbek, mert azt akarják, hogy felelősségre vonják végre azokat, akik Ceaușescu védelmében a tömegbe lövettek, és még dühösebbek, hogy a FSN vezetőségében és a kormányban is fekete öves kommunisták vannak.

„Amíg a kommunisták uralják a FSN-t, addig hosszas instabilitásra és tüntetésekre lehet számítani”

– áll a dokumentumban.

Egy január 27-i jelentés szerint a FSN „dühös ellenzéki csoportokkal” kénytelen szembe nézni, miután Iliescu bejelentette, hogy elindul az államfői tisztségért, azonban Iliescu figyelmeztetett: ha a kormánya megbukik, az ország anarchiába süllyed.

Azt is megjegyzi, hogy úgy tűnik: a kormány elveszti a hatalmat egyes, az ország nyugati részében található városok fölött – ilyen például Temesvár, ahol kirobbant a Ceaușescu elleni felkelés.

Egy január 29-I jelentés már ránk, magyarokra is kitér.

Eszerint az ország új vezetése a nemzetiségek közötti konfliktussal szembesülhet Erdélyben, ahol mintegy kétmillió magyar él, ezek a konfliktusok pedig erőszakossá fajulhatnak.

Azt is megjegyzik, hogy at egy nappal korábbi, 15 ezer fős FSN-ellenes tüntetés résztvevőit azzal próbálták megfélemlíteni, hogy kamionokkal Iliescu-szimpatizánsokat szállítottak a helyszínre – ami szintén a Ceaușescu-rendszer gyakorlatát idézi – ami tovább fokozza a gyanút, hogy a Frontot kriptokommunisták uralják.

A feljegyzés aztán ledobja a bombát is, ami azt jelzi: szerzője igencsak jól átlátta az akkori helyzetet.

Az ugyanis úgy fogalmazott: az új hatalom arra használhatja ki a nemzetiségek közötti feszültségeket, hogy önmagát stabilitást generáló tényezőként tüntesse fel.

És mi is történt nem sokkal később, március elején Marosvásárhelyen? Ürügyet kerestek egy magyarellenes pogromra, buszokkal odaszállított, megvezetett románokkal verették szét a magyarokat a városban, ami egyrészt Iliescu és sleppje hatalmának megszilárdításához vezetett, és ürügyet szolgáltatott a Securitate újraszervezéséhez és reaktiválásához is Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven.

Az, hogy ezzel hosszú időre megmérgezték a magyar-román viszonyt, és tovább szították a feszültséget, csupán mellékkörülmény, és amúgy is, a szekus-fasiszta komcsi román körök számára ez a normális üzemmód.

Lásd a tavalyi úzvölgyi eseményeket.