Betelt a pohár: akcióba lendültek az illetékesek a szomszédokat terrorizáló romaklánok ellen

Döbbenetes képsorokat közölt Facebook-oldalán Dominic Fritz temesvári polgármester. A bejegyzésben Fritz arról ír, hogy egy temesvári családot 20 éve terrorizál a közös udvaron élő romaklán: egész éjjel bömböltetik a zenét, baltákkal, pisztollyal grasszálnak az udvaron, a gyerekeket arra uszítják, hogy labdákkal dobálják az áldott állapotban levő családtagot. A csatolt videóban eddig az is látszik, ahogy a klán tagjai letörik egy parkoló autó tükreit, illetve leverik a megfigyelőkamerát.

És hogy miért csinálják mindezt a roma polgártársak? Bevett szokás ez a vonatkozó üzletágban: addig zaklatják a lakókat, amíg azok elköltöznek vagy eladják az ingatlant.

A polgármester ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz a több évtizedes kálvária megszüntetéséért, illetve felszólította az ország összes illetékes intézményét (rendőrség, DIICOT, ANAF, gyermekvédelem stb.), fogjanak össze a jelenség megfékezése érdekében.

A felszólítás (és a megrázó felvételek) megtették hatásukat: Alfred Simonis, a képviselőház ideiglenes elnöke máris bejelentette, hogy a tisztelt ház elfogadta a bűnügyi törvénykönyv módosítását és bevezette a távoltartási végzés elrendelését azokkal szemben, akik szavakkal vagy tettlegesen erőszakot követnek el a szomszédaik ellen. Mindez nagyon szép: reméljük, hogy a rendelkezést be is tartják majd, amennyiben szükség van rá.

Egy szebeni étterem elmagyarázta a vendégnek, miért talált csigát a salátájában

Az eset önmagában, nos, nem világrengető. Egy polgár beült egy szebeni étterembe és rendelt egy salátát. A pincér kihozta, jó étvágyat kívánt hozzá. Igen ám, de a jó étvágy azonnal elment, amikor a kedves vendég felfedezte, hogy a saláta mozog. Pontosabban, nem a saláta, hanem a meztelencsiga, ami a salátában volt.

Nem tudjuk, hogyan reagált a kedves vendég ott helyben, viszont a hírek szerint írt egy, feltehetően nem túl kedvező recenziót a csigás salátával kapcsolatban. Amire a vendéglő válaszolt, meglehetősen kreatív módon. Nyilván nagyon sajnálják az esetet, a salátáért kifizetett összeget pedig visszatérítették. Viszont azt is leírták, hogy a csiga jelenléte a salátában azt bizonyítja, hogy a ő termékeik ökogazdaságból származnak. (Ettől bárki megnyugodhat.) És erre való tekintettel nem használnak rovarirtó szereket. A meztelencsigák ellen indiai futókacsákat vetettek be. És a kacsák nem vették észre azt az egy szem csigát, ami a salátába belekerült. Ja, és a salátát megmosó munkatárs se vette észre az „idegen lényt”. Akinek ezért megmosták a fejét. Továbbá ígérik, többször ilyesmi nem fog előfordulni.

Hogy a vendég szándékszik-e ezek után visszatérni az étterembe, vagy sem, nem tudjuk. Azt sem, hogy a mulasztó indiai futókacsák részesültek-e megrovásban.

A Román Akadémia elnöke elmagyarázta, miért szuperhős Avram Iancu

Szokták, szoktuk mondogatni, a népek, közösségek közti (történelmi) megbékélés egyik lehetséges módozata az egymás múltjával, történelmével szembeni tolerancia, illetve az a fajta empátia, hogy nem dörgöljük minden évben egymás orra alá, hogy ni, ti ezt meg ezt tettétek velünk a múltban. Romániában ez különösen érvényes (lenne, ha működne), mivel van mit tolerálnunk, illetve felrónunk egymásnak, például magyarok és románok.

A közösnek is nevezhető múlt egyik ilyen érzékeny szereplője Avram Iancu, az 1848-as forradalom egyik, nos, megosztó figurája. A (ma már szakmai körökben meghaladottnak nevezett, ám nyilvánosan nem felvállalt) román történelemszemlélet szerint Avram Iancu afféle szuperhős. Tele is van a szobraival Erdély.

No, ez az Avram Iancu éppen 200 éve született. És innen sejthető, hogy idén nagyszabású ünnepségek keretében fognak megemlékezni róla, a hivatalos román történelemszemlélet alapján. A Román Akadémia (tudják, a mioritikus tudomány egyik legfontosabb szentélye) elnöke, régi nackó barátunk, Ioan Aurel Pop a keddi szent napon előadást tartott a Kárpátok hercegének becézett Iancuról. Igen egyszerűen és közérthetően fogalmazott az elnök úr: szerinte Avram Iancu volt az, aki letette a modern román állam egyik alapkövét. Aztán csavart egyet a potméteren és kijelentette: a mócvezér egy fenomén volt, egy vizionárius, aki egy „új világot” akart építeni. Hogy ennek mi köze a modern Romániához, pontosan nem tudni, de nem is fontos. A lényeg úgyis az, hogy a megfelelő kifejezéseket ügyesen össze lehessen kapcsolni és tádám, a mítosz máris tovább él.

Pop úr arról is beszélt, hogy igen, Avram Iancu megtanult magyarul (is), majd 1848-ban együtt akciózott az ifjú magyar forradalmárokkal, amíg elő nem került Erdély (Pop úr szerint) erőszakos egyesítésének kérdése Magyarországgal. Ez volt az a pont, amikor Iancu kirobbantotta a román forradalmat. Mert akkor megértette, hogy eljött az erő ideje. És erő(szako)t alkalmazott. A többit tudjuk, történelem.

Pop úr talán legszebb mondata az, amikor kijelenti, hogy Avram Iancu Wilson elnök előtt (ugye, tetszik érteni, Wilson elnök, I. világháború, Trianon stb.) megértette, mit jelent a népek önrendelkezése, illetve az ehhez fűződő jog. Mert hát ő ezért küzdött: a román nép önrendelkezésének jogáért. Wilson előtt. További szép napot kívánunk, és béke legyen mindenkivel…