Jelen szöveg a Covasna Media oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nagy a távolság, nemcsak a kilométerek és napfényes napok, de a bruttó hazai termék tekintetében is. Vegyük csak az egy főre esőt, ha már kaptunk néhány friss statisztikát az Observatorul de Covasna-tól: Kovászna megye egy főre eső GDP-je 7855 euró, amiből – természetesen – a fővárosa, Sepsiszentgyörgy veszi ki a legnagyobb részét. Katalóniára vonatkozóan nincsenek tavalyi eredményeim, de megvannak a 2018-asok: 30 426 euró fejenként, és Barcelona minden fejezetnél díszhelyen áll. És ez 2019-ben bizonyára tovább nőtt.
Miért sétálgatunk a GDP-vel Barcelonától Sepsiszentgyörgyig?
Mert Katalónia és Kovászna is etnikai kritériumokon alapuló területi autonómiát akar (a székelyföldi autonómiával foglalkozó tervezetek területi-gazdasági autonómiáról szólnak, ami egyformán vonatkozna a térség minden lakosára, nemzeti hovatartozásától függetlenül – a szerk.). Van egy kicsi, nagyon kicsi különbség: Barcelona és Katalónia 20 millió turistát jelent évente, a 4. helyet foglalja el Spanyolország legfejlettebb régiói listáján. Sepsiszentgyörgy és Kovászna egy említhetetlen GDP zavaros vizeiben fürdőzik, az utolsó helyek valamelyikén, Tulcea, Mehedinţi, Giurgiu és Ialomiţa megye társaságában. Márpedig ez a bruttó hazai termék, akármilyen ellenszenves is lenne, mégiscsak elárulja, hol vagyunk, hogy állunk, milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk meg egyedül és mit nem, mit tehetsz meg másokkal együtt és mit nem.
Mit csinálunk, autonomizáljuk a szegénységet?!
Persze, a szakemberek nálam jobban tudják ezt, csak nehéz kimondani, amikor az őket irányító politikai tényező területi autonómiáról harsog. A megyében csak könnyűiparunk és kereskedelmünk van, ezek pedig csak 7,5 milliárd lejjel járulnak hozzá a GDP-hez, Kolozs megyével szemben, például, melynek több mint 50 milliárdja van. Vagy a majdnem 40 milliárdos Brassóval szemben. Igyekszünk derűlátóak lenni: 700 millió lejjel nőttünk 2018-hoz képest. A trend pozitív, működik a dolog… Szavak, álmok, propaganda.
Ha számításba vesszük a fejlődési, jóléti és civilizációs igényt, számomra világosnak tűnik, hogy
Kovászna megye egymaga, vagyis autonóm módon nem boldogulhat,
még egy autonóm Székelyföld részeként sem. Gazdasági, pénzügyi értelemben nincs erre lehetősége. Hiába találnak ki a Székely Nemzeti Tanács vezetői, az RMDSZ hallgatólagos támogatásával, Kovászna, Hargita és Maros megye egy részére vonatkozó területi autonómiáról szóló törvényeket; ez csak a helyhatósági és parlamenti választással kapcsolatos hivatalos kampányt megelőző propaganda. A magyar választókat akarják magukhoz édesgetni, és ha már úgysincs mivel dicsekedniük, kirakják az ablakba a készen kitömött területi autonómiát. Majd sorra kerülnek a kézdivásárhelyi petárdás „terroristák”, akiknek, mint minden tisztességes, kizárólag politikai-etnikai okokból bezárt raboknak joguk van arra, hogy sürgősen szabadon engedjék őket. Nehéz más jelentős témát találni. Az az igazság, hogy a több millió szavazattal rendelkező román pártoknak sincs közük a mindennapi élet kényelmetlen valóságához, akkor
miért várnánk el a kisebbségi magyar vezetőktől olyasmit, amit a többségiek sem tesznek meg?!
Ezek egyike, Korodi Attila úr a Ioana Ene Dogioiu asszonynak adott egyik interjújában bevallja, hogy a Biró és Kulcsár-Terza képviselők által egy újra felmelegített tervezettel támogatott területi autonómia témája szimbolikus jellegű. Az RMDSZ saját tervezettel rendelkezik, mely inkább a dél-tiroli valósághoz kötődik. A témában járatosak számára alkalmas tudálékoskodások… Más szóval, csak azt akarják, hogy szó legyen erről a témáról a parlamentben, tehát még a székelyföldi autonómia leghevesebb támogatói sem hisznek abban, hogy a két személy által benyújtott tervezet valaha is megvalósulna. Imázsépítő, választóknak szóló, törődést mutató ügy – ami, ismétlem, az egész politikai osztályra jellemző, nemcsak a magyar közösség vezetőire.
És íme, így múlnak el mindennapi félelmeink:
Trump már nem rombolja le Iránt, Irán már nem küld rakétákat Romániába, Amerika szövetségeséhez, már nem jön a nyakunkra a harmadik világháború… Tömény unalom az év elején. Még szerencse, hogy itt van a Pénélé (PNL = Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), a Pészédé (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.), az Uszéré (USR = Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), az Eremdéesz, a megkenhető és ostoba orvosok és rendőrök, a nyelvünk hegyén is, nemcsak a gondolatainkban táncoló istenek és ördögök, sokkal nagyobb mértékben annál, ami megnyugtató lenne. Ezek teszik izgalmasabbá az életünket, nem Trump és Szulejmáni, ezek juttatnak az otthonainkba olyan vírusokat és mikrobákat, melyektől csak a szenteltvizes papok szenteltvize menthet meg bennünket. Mert talán hiába hordják haza a vénasszonyok vederszámra a megszentelt vizet vízkeresztkor?!