A revizionizmus mint politikai fegyver. Orbán Viktor vereségének Románia issza meg a levét?

Amikor a román patrióta politikai elemzők egyik szeme nevet, a másik meg sír, mert akárhogy is forgatják, Magyarország külpolitikai téren hű, de jobban teljesít.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Az egy évtizede verhetetlen Orbán Viktor rezsimje tekintélyelvű kisiklásának és etikai züllésének példátlan választási megbüntetésével szembesül. Az ellenzék Budapesten és a magyar nagyvárosokban elért győzelme reménykeltő a 2022-es parlamenti választásra nézve.

A magyar kormányfő hatalma megőrzése érdekében erőteljesen kijátssza majd a nacionalista kártyát, intenzíven kiaknázza a trianoni szerződés centenáriumát. Nemzetközi szintű agitációja pedig

hátrányosan érintheti majd Romániát, ahogy az Ukrajnával is megtörtént.

Magyarország Parlamentje a „nemzeti szolidaritás évévé” nyilvánította 2020-at, amikor arról a békeszerződésről emlékeznek meg, mely „szétszakította a történelmi Magyarország területét és melynek nyomán idegen államok fennhatósága alá került a magyar nemzet harmada”, derül ki a határozatból. A budapesti Parlament „támogatja olyan események, megemlékezések megszervezését, oktatóanyagok és filmek elkészítését Magyarországon, valamint a kárpát-medencei vagy a világszerte élő magyarok körében, melyek segítik a magyarok egységérzetének tudatosítását”.

„Trianon-emlékhely: a magyar revizionizmus emlékműve”

Ebben a szellemben, négy nappal az Orbán pártja által Budapesten és a 23 legnagyobb (30 000 lakos feletti) város közül 10-ben elvesztett választás után, Budapesten lelepleztek egy amerikai tábornoknak szentelt emléktáblát, aki – állítólag – megakadályozta a „Magyarország Nemzeti Múzeumában található kincsek” Romániába szállítását, ahogy arról az MTI magyar hírügynökség beszámolt. „Varga Benedek, az MNM vezérigazgatója emlékeztetett: Magyarország Nemzeti Múzeuma 1919. október 5-én létezése legveszélyesebb pillanatain ment keresztül, mert az épület előtt megjelentek a román hadsereg teherautói, hogy elszállítsák a gyűjtemény jelentős részét.” De állítólag színre lépett egy megmentő: Harry Hill Bandholtz tábornok (1864–1925), az AEÁ (1919 augusztusa és 1920 februárja közötti) képviselője a magyarországi Szövetséges Katonai Misszióban. (Valójában Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság volt a neve az angol-francia-olasz-amerika bizottságnak, és éppen a román seregek távozásának felügyelete volt a fő feladata; forrás itt – a szerk.). Az illető már akkor vitatott személyiség volt, bizonyos később visszavont nyilatkozatai miatt (az információs hadviseléssel [is] foglalkozó LARICS szakértője valószínűleg a Kolozsváron nemrég szoborral „jutalmazott” Gheorghe Mărdărescu tábornokkal szembeni bírálataira utal, akinek a magyarországi megszállás alatti tevékenységéről Bandholtz a román félre nézve kellemetlenül számolt be az emlékirataiban – a szerk.).

A román katonai hatóságok valójában azt kérték a múzeumtól, hogy adja át az osztrák-magyar csapatok által

az erdélyi múzeumokból az 1918-as visszavonulás alkalmával elrabolt vagyontárgyakat.

Románia tiltakozására a tábornok visszavonta az állításait, az amerikai Külügyminisztérium pedig 1920. március 17-én pedig írásos jegyzéket küldött a washingtoni román képviseletnek, megjegyezve, hogy a tábornoknak „feleslegesen és a beleegyezése nélkül tulajdonítottak véleményeket”. Ez azonban elegendő volt ahhoz, hogy 1936-ban Horthy szobrot állíttasson a tábornoknak, aki románellenes muníciót biztosított a vitatott állításaival. A kommunisták alatt háttérbe szorított szobrot most egy olyan politikai rezsim által leleplezett emléktábla egészíti ki, amely a trianoni szerződés egy évszázaddal ezelőtti aláírásának szentelt megemlékezés kontextusában Horthy revizionista téziseit veszi át.

Az ilyen jellegű megnyilvánulások a magyar Parlament melletti, (a „magyar tragédia” óta eltelt 100 évet jelképező) 100 méter hosszú és 4 méter széles rámpából álló, 2020. június 4-i, a szerződés aláírásának napján felavatott óriásemlékműben csúcsosodnak ki, melynek falaira az úgynevezett történelmi Magyarország 13 000 településének nevét fogják felírni, a hosszú felsorolás végén pedig egy gránittömb lesz öröklánggal. „A Trianon-emlékhely: a magyar revizionizmus emlékműve” – így írták le a magyar egyetemi tanárok által fenntartott Hungarian Spectrum platformon, akik elítélik „a visszatérést a két világháború közötti revizionizmushoz” és „nosztalgikus illúziók keltését”, a „szomszédos kormányok és népek provokálását”.

Bukarestben eközben visszaküldtek a szakbizottságoknak egy törvénytervezetet, mely a trianoni szerződés ünnepnapjává nyilvánítaná június 4-ét, a zárószavazást az új kormány beiktatása utánra halasztták el.

Erdélyi gazdasági terjeszkedés

Mindeközben Magyarország az Európa Tanácshoz fordult az úzvölgyi nemzetközi katonai temetővel kapcsolatos álvitában, másrészről most már nemcsak az úgynevezett Székelyföldre, hanem egész Erdélyre is kiterjesztve a magyar gazdáknak nyújtott mezőgazdasági támogatási programot. A román Külügyminisztérium „felhívta a magyar fél figyelmét arra, hogy a gazdasági támogatás nyújtása túllépi annak a kivételes bánásmódnak a szféráját, amiben egy állam egy másik állam területén található rokonkisebbségnek – a nemzetközi szinten elfogadott standardoknak megfelelően – nyújthat és ebből következően az ilyenfajta lépéseket csak a román fél beleegyezésével és az etnikai kritériummal kapcsolatos bármiféle diszkrimináció nélkül lehet csak meghirdetni”.

A projektet a – Magyarország kormánya által finanszírozott – marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány kezeli Romániában, 2018 februárjában pedig a magyar Külügyminisztérium egyik államtitkára nyilvánosan mondott köszönetet Liviu Dragneának, „akinek a támogatása nélkül a program nem lett volna lehetséges”. Az alapítvány idén október 14-én jelentette be, hogy a gazdaságfejlesztési program keretében meghirdetett pályázat nyomán 4929 székelyföldi gazda kap majd összesen mintegy 20 milliárd forintot (60,3 millió eurót). Nagyon valószínű, hogy

Bukarest tiltakozásai ellenére a programot a magyar kormány akaratának megfelelően egész Erdélyre kiterjesztik majd.

Hirdetés

Várható, hogy ezek az offenzív irányvonalak fokozódni fognak azt követően, hogy Orbán pártja elvesztette a budapesti polgármesterséget, a nemzetközi sajtó pedig nagyon gyakran Isztambul Erdoğan idén tavasszal történt elvesztéséhez hasonlítja ezt a vereséget. Nem véletlen, hogy a két nacionalista–tekintélyelvű vezető külpolitikai agresszivitáshoz folyamodik, regionális hatalmakként pozicionálva magukat, a választási vereségeket kompenzálandó.

Belföldi visszaesés, külföldi offenzíva

Majd elválik, hogy a Fidesznek az október 13-i választáson elért eredményét hátrányosan befolyásoló győri szexuális botrány milyen mértékben ássa alá hosszú távon is a család értékeihez erősen kötődő konzervatív választói Orbán-rezsim iránti támogatását. Mert az adriai luxusjachton lezajlott prostituáltakkel és kábítószeres orgiával megspékelt megdöbbentő képeinek közzététele dacára Borkai Zsoltot újra megválasztották győri polgármesternek, ahol 2006 óta megszakítás nélkül áll a város élén (azóta lemondott – a szerk.). Az 1988-as szöuli olimpián bajnoki címet nyert volt tornász kicsi, alig 0,5 százalékos (641 szavazatos) előnnyel győzött, majd kilépett a Fideszből. De addigra a városokban, a sajtó feletti kormányzati ellenőrzés dacára már büntették a botrányos kisiklást, az egyesült ellenzéknek juttatva olyan nagyvárosok polgármesteri tisztségeit, mint Miskolc, Szeged, Pécs, Eger, Dunaújváros, Szombathely és Tatabánya.

Budapest (ahol az ország lakosságának a 20 százaléka összpontosul) új polgármestere, Karácsony Gergely Európa-párti zöld politikus (44 éves, politológus és e választásokig az egyik fővárosi kerület polgármestere) – aki 50,6 százalékot szerzett az Orbánhoz hű, 2010 óta hivatalban lévő polgármesterrel, Tarlós Istvánnal (71 éves, most 44,2 százalékot kapott) szemben – a magyar kormányfő fő riválisaként kezd körvonalazódni.

Ezzel kapcsolatosan meg kell majd nézni, hogy

milyen hatása lesz Orbán Viktor külföldi tevékenységének,

mert nyilvánvalóan ezen a téren kíván majd lépni. Szerdán Putyint fogadta Budapesten, két héttel ezelőtt Erdoğannal találkozott Bakuban, a Türk Tanács alkalmával (amelynek Magyarország, furcsa módon, a tagja kíván lenni), három héttel ezelőtt pedig Macront látogatta meg az Élysée-palotában.

A magyar vezetőnek egyelőre nem válik előnyére az a leleplezés, hogy a májusi fehér házi látogatása alkalmával (egy Putyinnal tandemben zajló akció során) arra biztatta Trumpot, hogy lépjen fel ellenségesen Ukrajnával szemben, állítja hivatalos tanúvallomásában George Kent diplomata (aki a „narancsos forradalom” idején, majd azután is szolgált Ukrajnában; érdekesség, hogy a róla szóló Wikipedia-szócikknek az angolon kívül csak ukrán változata van – a szerk.). A külföldi elemzők felfigyeltek a magyar miniszterelnök beavatkozására az amerikai–ukrán kapcsolatba, miközben Kijev, Romániával és Szerbiával ellentétben és – természetesen – Budapest elégedetlenségére ellenzi a kettős állampolgárságot, miközben

Budapest folyamatosan azzal vádolja Ukrajnát,

hogy nem tartja tiszteletben a kárpátaljai magyar kisebbség jogait (amely a régió lakosságának a 12,65 százalékát képviseli).

Ukrajna egy évvel ezelőtt persona non grata-vá nyilvánította Magyarország beregszászi konzulját és felszólította, hogy 72 órán belül hagyja el az országot annak a botránynak a nyomán, melyet az váltott ki, hogy törvénysértő módon magyar útleveleket bocsátottak ki egyes magyar etnikumú ukrán állampolgároknak. „Reméljük, hogy a magyar fél a jövőben tartózkodni fog az Ukrajnával szembeni barátságtalan lépésektől és a magyar hivatalosságok nem sértik meg az ukrán törvényeket”, figyelmeztetett akkor Kijev. Budapest válasza Trump Ukrajnával szembeni negatív viselkedésének serkentésével érkezett meg.

Romániának tehát minden oka megvan arra, hogy éber legyen az egyre agresszívebb Magyarországgal meglévő kapcsolataiban.

A szerző a LARICS európai ügyekért felelős szakértője és a LARICS Szakértői Tanácsának tagja.

Hirdetés