Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Szükségesek Romániában a reformok? Egybehangzó a válasz: Igen! Miért van szükségünk reformokra? Egyszerű a válasz: hogy egy sorba kerüljünk a civilizált világgal.

A politikai osztályt meg kell reformálni. Az oktatásnak és az egészségügynek reformokra van szüksége. A helyi és a központi közigazgatásnak is. Az összes területen vannak okos és a reformokat végrehajtani képes emberek, de nem segítik előre őket. Kár! Siránkozunk, mert nem a reformerek állnak a „vezérlőgomboknál”, de azt reméljük, hogy egy nap kulcspozíciókba kerülnek és végrehajtják majd a reformokat. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra és varázsütésre sem megvalósítani.

A reform a románoknál: élénk locsogás.

Valójában a reformot szőnyeg alá söprik. A tévében szokták emlegetni, óvatosan, amikor a politikusok okosnak akarnak mutatkozni. Aztán megfeledkeznek róla. (Vannak más „sürgős” dolgok). Időről időre még emlékeztetnek rá az EU-s partnerek, de gyorsan elhessegetjük őket: törődjenek a saját reformjaikkal, mi majd törődünk a mieinkkel! A politikusok félnek a reformoktól, mert szavazatokat veszítenek.

A reform a románoknál: képmutatás.

A románok nem akarnak reformokat. Mert rettegnek a változásoktól és hallani sem akarják, amikor valami újat és koherenst magyaráznak nekik. Mindig találnak „csomót a kákán”. Romániában reformok nélkül is jól lehet élni. Minek reformáljuk meg magunkat, ha mindnyájan boldogulunk? Ez az ismeretlen reform a trükközéseket, az átveréseket, a földalatti ügyleteket, a kiskapus megoldásokat veszélyezteti. A reform destabilizál, felháborít és megfélemlít.

Aztán a reform áldozatokat is jelent.

Ki az a balek, aki feláldozza magát a reform kedvéért?

A románok annyi nemzedéke áldozta fel magát. Elegünk van az áldozatokból! És garanciáink sincsenek arra, hogy a reform sikeres lesz. Kinek a hasznára csinálják? Milyen érdekeket követ?

Reformot csináljanak ott, ahol arra szükség van, de nem nálunk. Legyen nálunk is, de a következő feltételekkel: ne csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, ne destabilizálják az országot, „optimális” ütemben csinálják, hogy ne okozzon káoszt a rendszerben, hogy ne zavarja meg a nyugalmunkat… De mégis nem lenne jobb elhalasztani egy időre, amíg fel nem készültünk a reformra? Így megmarad nekünk a jelen, a holnap biztonsága, egész életünkre. Ha életedben elcsípünk egy reformot – isten őrizz! – végünk, nyomot hagy rajtunk, traumát okoz.

A reform elképzelést és munkát jelent.

Az ostobaság és az individualizmus bármilyen reformkísérletet eltemet. Inkább haljunk meg így, megreformátlanul, mint… reformszeretet miatt. Annyi szép dolog van ezen a világon, melyekre nem gondolunk. Tényleg szükségünk van reformokra? Legyünk derűlátók és lássuk a pohár teli felét, mely tele van eredményekkel!

Vajon mit fognak száz év múlva mondani a románok rólunk, mostaniakról? Azt, hogy dolgoztunk és megreformáltuk Romániát, hogy ők boldogak legyenek. Nem számít, hogy miféle reformokat, az a fontos, hogy voltak szándékaink, egy reformprojektekben gazdag országot hagytunk rájuk. Az imázs számít és ezzel a (hazug) reformeri imázzsal kerülünk majd be a történelembe. Ez az örökké emlegetett reform.