Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Mi lelte Klaus Iohannis elnököt? Megjelent egy filmecskében és arra buzdítja a románokat, hogy olvassanak el legalább egy oldalt egy könyvből.
Mi ez a biztatás, miután öt éven keresztül egyetlen könyvről sem hallottuk az elnököt beszélni?
Eszébe jutott, vagy valamelyik tanácsadója megmondta neki, hogy 2019 a „könyv éve” és létezik az elnöki rendelettel meghirdetett „Románia olvas” program? Vagy a Curtea Veche Kiadó, mely az elnök két unalmas könyvét is megjelentette, rángatni kezdte a madzagokat és a frontvonalra tolta a Leo Burnett Bukarest reklámügynökséggel elindított #idejeolvasnunk (#timpulsacitim) kampányban? Vagy elkezdődött a választási kampány és jól mutat, ha könyvvel a kezében látja az elnököt a nép, amint – ráadásul! – éppen egy Curtea Veche Kiadónál megjelent könyvből olvas fel egy oldalt? A szóban forgó könyvet ő választotta ki vagy a baráti kiadó tette az asztalára, az oldalt is bejelölve?
Az elnök románoknak szóló biztatása, hogy olvassanak, mert a könyvolvasás terén az utolsók Európában, olyan, mint halottnak a csók. Arról most nem beszélve, hogy az olvasó Iohannis teljesítménye a politikus Iohanniséhez hasonlít:
egy ember/elnök/olvasó, akinek karó van a seggében.
Ahelyett, hogy szenvedéllyel, érzelemmel, lelkesedéssel beszélne egy könyvről, arról, hogy milyen benyomást tett rá, hogy úgy ajánlaná az olvasmányt, mintha a barátaival kávézgatna, vagy – tessék! – a feleségével fogyasztaná el a reggeli kávéját, vagyis, mintha szenvedélyes olvasóként élne, a filmecske ugyanazt a közleményeket olvasó Iohannist mutatja, egy kávéautomata, vagy mondjuk úgy, könyvautomata szerepében. Lapos, merev, nevetséges beszéddel. Ilyen ember, ilyen olvasó! A „műanyag”, unalmas, érzelemmentes frázisokból felépített biztatás felesleges, mint halottnak… Iohannis nem a megfelelő szereplő egy ilyen kampányhoz.
Románia olyan ország, ahol a könyvet kiűzték az iskolából, az oktatásból, a sajtóból, a közéletből.
A romániai könyvpiac tavaly alig érte el a 80 milliós árbevételt, ezzel Európa sereghajtója. Jó, ha van még nagyjából 200 könyvesbolt az egész országban. A falvakból és a városokból eltűntek a könyvesboltok és a könyvtárak. A korábban könyvesboltokként működő helyiségekben most gyógyszertárak és sportfogadási ügynökségek működnek. Igaz, a nagyvárosokban vannak még könyvesboltok, de évről évre csökken a vásárlók száma. Romániának nincs programja az írott kultúra támogatására. 2019-ben, a „könyv évében” a könyvpiacot nem bátorították adókedvezményekkel. De jól mutat, ha a Gaudeamus és a Bookfest vásárain mutatja be az ember a könyveit és megfürdőzik a tömegben. A könyvvásárok buboréka hazudik.
A románok mára rossz viszonyba kerültek a könyvvel.
Az iskolának és az oktatásnak vissza kellene fordulnia a könyvek felé ahhoz, hogy egy könyvolvasást bátorító kampány úgy-ahogy hatásos legyen. De nehezen hihető, hogy erre sor kerül, tekintettel arra, hogy az iskoláért, az oktatásért felelős politikai szemfényvesztők nem olvasnak könyveket.
Tehát: átverés a filmecske, melyben Klaus Iohannis olvas, az olvasásra való biztatás pedig képmutatás.