Jelen szöveg a Republica oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Románia által a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságra megígért és vállalt négy stadionból csak kettő marad. A harmadik az EB után készül el, a negyedikről még egyáltalán nincs szó, a repülőtér és az Északi-pályaudvar közötti vasútvonal megépítését pedig a bíróság függesztette fel.
Miféle hiteles rendezők vagyunk?
Ha még egy ekkora esemény sem mozgatott meg bennünket, hogy időre elkészüljünk az egész vállalt infrastruktúrával, mit mondjunk a többi építkezésről, amelyek esetében sehonnan sincs nyomásgyakorlás?
Az egyik ok állítólag az, hogy csak nappal dolgoznak. Nos, akkor hogyan lehetne betartani egy ennyire közeli eseményt? Egy másik ok a bürokratikus útvesztő, illetve a bürokráciába való belebonyolódás. És a legnagyobb akadály: a nemtörődömségünk és hanyagságunk.
Ha kettővel is megússzuk, miért építsünk négy stadiont?
Ez a válasz arra a kérdésre is, hogy miért nem épülnek autópályák. Ha tudjuk, hogy képtelenek vagyunk megszervezni egy grandiózus dolgot, ami kiváló megmutatkozási lehetőség lenne számunkra és még néhány stadionunk és egy évtizedek óta szükséges és ígérgetett vasúti összeköttetésünk is maradna utána, akkor mi a fenének vállalkozunk ilyenfajta projektekre?
Az európai fórumok szintjén minden bizonnyal nem marad észrevétlen ez a nevetséges, kínos és érthetetlen helyzet. Vannak államok, amelyek az országos infrastruktúrájukat fejlesztették, amikor olimpiákhoz, világ- és Európa-bajnokságokhoz hasonló sporteseményeket szerveztek. Nekünk csak
négy közepes és kisméretű stadiont, továbbá egy rövid vasúti pályát kellett volna megépítenünk és ezek esetében sem álltuk a szavunkat.
Ahelyett, hogy megtiszteltetésként kezelnénk a dolgot és szervezőkként lenyűgöznénk másokat, nevetségessé tesszük magunkat. Ez szégyenletes és felháborító. Azt hiszem, hogy a rendezési jog visszavonásával kellett volna büntetniük bennünket. Talán így mi is tanulnánk valamit úgy, hogy többé senki se ismételje meg a hibát.