De hát van új kormányunk!

Románia jövőképe új hegyláncok megjelenésén és megismétlődő egyéni baleseteken alapszik. Ettől eltekintve, ugyanaz a dagonya. Traian Ungureanu írása.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Unalmassá vált a Szociáldemokrata Párt (PSD) félreállítása kapcsán érzett elégedettség. Ez az önmagunkra kényszerített próbatétel 30 éve ugyanazzal a vitézi bakugrással jár, melyet olyan üdvrivalgás kísér, mintha másodjára is megszabadultunk volna az oszmánoktól. Néhány hónap múlva a dühös közönség észreveszi, hogy az akrobata basanadrágba pattant és nekiállt csibukozni. És csubukolni.

Új kormányunk van. Na, és? Persze, megünnepeljük a mínusz Dăncilă pillanatot. Ez ideiglenesen elodázza a román nyelv kipusztulását, de érintetlenül hagyja a nemzeti csődöt. Ha volt is bármikor ilyen, véget értek azok az idők, amikor ez új kormány sorsfordulatot jelentett.

A politikai hatalomváltás már nem jelent mentális hatalomváltást. Beléptünk az általános közömbösség korszakába.

Az az igazság, hogy úgy nézünk ki, mintha körkörös zsákutcában lennének. Mint amikor a vég – mindig – utoléri a kezdetet.

A PSD katasztrofális párt. Csakhogy a félreállítása olyan országvigasz, mely meglazítja a tunika gombját, de levetni nem képes. A PSD valójában mindig is egy folyamatban lévő katasztrófa volt. Csak az apparátus hatalmával szembeni nyúlszívű csodálatunk és a vidéken szorosra húzott hevederek késztetnek bennünket arra, hogy a PSD milicista viselkedési és tervgazdálkodási képességéről beszéljünk, ahogy azt a múltban tettük.

A PSD-vel meglévő kapcsolatunk bizarr, mert a PSD egy bizarr párt, pontosabban mondva egy új politikai formákba bújtatott aktív mítosz. Végső soron a PSD-vel szembeni ösztönös ellenségességünk az ország régi kommunista berendezkedésének elismerését vagy megsejtését jelenti, ahogy azt egy megjátszott demokrácia központjába áthagyományozták.

Igazságtalanul bánnak az örökké ostobasággal vádolt PSD-vel. Ha az agyunkkal ítélkezünk, a párt egy kísértet, egy eltűnt világból hozott reflexek hordozója. Következésképpen a jelenben kísértő párt alapgondolata csak a gondolatok hiánya lehet. Egészen másban áll a PSD tehetsége. A PSD olyan javaslatokat és szerződéseket ajánl, amelyek a birtoklásról szólnak: a szavazatért adott fizetséget és a cinkosságért osztogatott jutalmat. A párt felkavaró természetére való tekintettel, talán egy kicsit már túl késő az effektív eltávolításhoz. A PSD-t már a megjelenése előtt fel kellett volna számolni, de ez a fajta művelet

nem állt egy olyan társadalom rendelkezésére, mely nem vett részt a saját kommunizmusától való elszakadás felépítésében.

Ami 1989 előtt nem volt lehetséges, továbbra is lehetetlen. Ebből pedig a régi román társadalmi-politikai törvény alapján ez következik: utánzás, üres formákkal.

Magától adódik a kérdés: a PNL vajon más? Vitathatatlanul! A PSD-vel ellentétben, mely a meg nem oldott történelmi átkunkból él, a PNL egy száz százalékig világi párt. Ez azt jelenti, hogy a PNL olyan fajta szabadosság-típust illusztrál, melyet a lezüllés kifejezés ír le nagyon jól. E tág ölű erkölcsöket figyelembe véve, a PNL a parkolókban gyakorolt szalonprostitúció kvalitásaival rendelkezik. A PNL bonyolult szerelmi élete legutóbb az USL-t adta nekünk (a PSD-vel alkotott Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.).

Azt lehetne gondolni, hogy a fenti sorokat a híres egyesítő bölcs mondás, az „egyik kutya, a másik eb” fogja megkoronázni. Hiba lenne. Az ember hűséges társa iránti tiszteletből a kutyát ki kellene ebből hagyni. Az úgynevezett politikai elitünk pártos testvérisége gépies, nem biológiai. Ennek megfelelően a PNL-t hatalomra juttató manőver törvényes, de ugyanakkor a más pártokba szétosztott fegyvertársak szokványos eljárásaival is egy szinten van. Semmi dicsőség sincs abban, hogy úgy buktatnak meg egy kormányt, hogy ehhez

eszközök, pedálok, madzagok, kulisszák, Ponták és határidős baksisok egész tárházát használják fel.

Hirdetés

És nem az intelligencia bizonyítéka az „előző kormányzat üres kincstárat és eladósított országot hagyott hátra” szavakba sűríthető örök alibivel készülni a kormányzásra. Nem a magyarázkodásokat, a választásokat kell előre hozni.

A PSD-s kormány megbuktatásával járó nyilvános licit első hasznossági üzenete egy általános trükkre csábító ajánlás: ne utasítsátok el a gyanús tranzakciókat, ingoványos egérutakat és lemoshatatlan partnerségeket! Mindegyik győzelemhez vezet! Valamivel szelídebb lenne az az erkölcsi tanulság, mely azt mondja, hogy aki úgy nyer, hogy Victor Pontával áll össze, akkor vele fog egy tálból zabálni. A menü: a tartás és a hitelesség. Megfeledkezünk arról, hogy a korrupció egy megállapodással indul, mielőtt tolvajlássá válna.

A nemrég leterített PSD és a nemrég érvényesült PNL ugyanannak az éremnek a két oldala,

azzal a megjegyzéssel, hogy az írás és a fej igényektől és a kontextusoktól függően váltakozik. Másképp mondva, a PNL bármikor jobb a PSD-nél, de ugyanaz az értéke. Ez a paradox tulajdonság hatja át az egész hatalom-ellenzék játékot, mellyel már 30 éve töltjük az időnket és a választásokat. Hiszen a PSD, a PNL és más hagyományos szélhámosok együtt pontosan nulla tartós kezdeményezésre voltak képesek. Sem gazdasági építkezés, sem kulturális újraindulás, sem kapcsolat a társadalommal, a nyugdíj- és bérfizetési napok kivételével.

Ezzel szemben a román politikai százlábú belső rotációja elért valami egyebet: létrehozott egy űrt, melyet egy katasztrofális alternatívával töltött ki.

Megnyitotta az utat az USR-s progresszista beképzeltség előtt és azok illúzióját bátorította, akik azt hiszik, hogy egy alapvetően új politikai erővel van dolguk.

Csak látszat a veteránok politikai tömbjét a kezdők nyüzsgésétől elválasztó különbség. Az előbbiek keményen és óvatlanul lopnak, morzsákat dobálva a csőcselék felé. Amazok, kifinomultabbak lévén, kiglancoltan fognak majd lopni, a magát civilnek kikiáltó krém felé hajigálva morzsákat. Annak, aki még nem vette észre: pályának ezen a részén a lenyúlást demokráciaerősítő projekteknek, empowerment-eszközöknek és átláthatósági programoknak nevezik. Újra a hülyeség menti meg a demagógiát és együtt használják Romániát.

Vagy ami még megmaradt belőle. A kovakő-korszak politikusai által 30 év alatt felhalmozott politikai cselekvések és a szilikon-korszak politikusai által a következő 30 évre ígért cselekedetek egyetlen óriási nemzeti kisülést alkotnak. Kiművelt emberfőt, munkás kezeket és élő húst exportáló országgá süllyedve, még mindig a nyugatiakban és Halepben bízva reméljük, hogy észrevesznek bennünket a világban. Ez azt jelenti, hogy

a jövőre vonatkozó programunk új hegyláncok megjelenésén és megismétlődő egyéni baleseteken alapszik.

Amúgy, hiányosságok. Vagyis¨ undorító politikai hagyomány, az USR fárasztó követelései által elzálogosított jövő és olyan elnökjelölti lista, mely egyenlő egy belépőjeggyel a fogyatékos hüllőkkel és hüllőszerű fogyatékosokkal zajló verses műsorra.

Az egy hónap múlva sorra kerülő választás a nyertesnek hoz nyereséget és senki másnak. Az élen, a trónon való megerősítésre várva: Iohannis – deficites szfinx. A környezetében: Barna – deficites városi locsogó. És Dăncilă: deficites. Plusz Paleologu és Diaconu, akik ökológiai célból, az imposztorság sokszínűségét biztosítandó vannak jelen. Ennyi.

De hát van új kormányunk!

Hirdetés