Hogyan került egyet Amerika felé a cotroceni-i verseny?

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ezekben a napokban Amerikába látogatott az elnök és a kormányfő. Az előbbit a felmérések döntősnek és a cotroceni-i karosszékért folyó választás valószínű győztesének mutatnak, utóbbi a második fordulóba jutásért küzd.

A jelenlegi mandátuma alatti két ovális irodai hivatalos találkozójával Klaus Iohannis nagy előnnyel vezet ezen a téren. Kevés államfőnek sikerült két washingtoni találkozót összehoznia egy mandátum alatt, különösen Európának ezen a részén.

Dăncilă asszonynak sok behozni valója van, főleg, hogy

a híres 114. számú rendeletet kibocsátó kormányfőként megy Amerikába.

Ezen irat nyomán Romániában nagy amerikai projektek kerültek parkolópályára, sőt, a szakadék szélére: például a fekete-tengeri gáz kitermelése.

A biztonság területén, ahol az elnök a döntéshozó, a dolgok rendkívül szilárdak. Hol „lehetne jobban”? A gazdaság területén. Itt a „nagyobb amerikai jelenlétet kívánunk Romániában” kifejezés állandósult. Csakhogy a gazdaság területén a döntés a kormánynál van, nem az elnöknél.

A kormány pedig elfogadta a 114. sz. rendeletet. Ez láncreakciót váltott ki, nemcsak az egyesült államokbeli befektetőket érintve. Az energetika területén tevékenykedő jelentős játékosok a román piacról való távozásra készítenek terveket. Az egyik napról a másikra, a gazdasági partnerekkel folytatott konzultálások, hatástanulmányok nélkül végrehajtott adózási változtatások sok befektetőt gondolkodtattak el, hogy érdemes-e továbbra is megmaradniuk egy önkényes döntések által uralt kapcsolatban.

Következésképpen

a fekete-tengeri gáz kitermelésére vonatkozó stratégiai projekt csaknem egy évre elakadt és a 114-es módosítása nélkül nincs esély az újraindítására.

Ha a Dăncilă-kormány helyrehozta volna a 114-es által okozott károkat, a miniszterelnök asszony konkrét dolgokról beszélhetett volna az Egyesült Államokkal és – általában véve – a kulcsfontosságú ágazatokban tevékenykedő külföldi befektetőkkel.

Az igaz, hogy megjelent egy tervezet a 114-es módosításáról. De hosszú az út a honlapon való közléstől az elfogadásig és nincs semmi biztosíték arra nézve, hogy a dolgok jobban alakulnak majd.

Akárcsak a Ford esetében. Jó dolog 15 éve ígérgetni egy Craiovát az európai piacokkal összekötő gyorsforgalmi utat, de a befektetők még most is a mezőkre szegezett tekintettel várják a munkálatok felavatására odavitt, de időközben eltűnt munkagépeket.

A 114-es rendelet előírásai elodázták a gáz kitermelési fázisának elkezdésére vonatkozó döntést a Fekete-tenger OMV-Exxon által koncesszióba vett területén, miután az eddig befektetett összeg már meghaladja az egymilliárd dollárt. Az ország fogyasztását akár 20 évre is biztosítani képes tartalékok egyelőre a Fekete-tenger alatt maradnak, pontosan a törvényi bizonytalanságok miatt.

Időközben a rendelet elfogadása óta

az energiapiac elvesztette a vonzerejét, Románia gázimportja robbanásszerű növekedést ért el, az elektromos energia ára pedig meredeken emelkedik.

Románia most történelmi maximális árakon importálja az elektromos energiát. Nyilvánvaló volt, hogy a 114-es rendelet torzítani fogja a piacot és minden egyes további nap, amíg ezen jogszabály rendelkezései érvényben vannak, hátrányosan érinti a nemzetgazdaságot, de mindnyájunk zsebét is. Ez amúgy már az elején nyilvánvaló volt.

Az energiaügyi miniszterrel, Rick Perryvel folytatott megbeszélésen, a nukleáris energia fejlesztésére vonatkozó memorandum aláírása mellett, biztosan szóba került a fekete-tengeri gáz ügye is. Az amerikai hivatalosság már eddig is megpróbálta felvetni a témát. Érdekes lesz majd figyelemmel kísérni, hogy az elnökválasztásnak és az amerikai találkozónak lesz-e bármilyen hatása a híres rendeletre.