Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.

Múlt csütörtökön került sor a PNL (Nemzeti Liberális Párt – szerk.) Országos Tanácsának ülésére. Nagy volt a pompa, a csinnadratta, az egységes és boldogságos pártimázs, amely azáltal vált ilyenné, hogy belépett a soraiba

az új Messiás, világi nevén Rareş Bogdan.

Az esemény rendezése az amerikai stílust másolta. Annyi különbséggel, hogy hiányzott a képből az egyik szereplő, akinek nem nagyon lett volna szabad hiányoznia. Carmen Iohannis asszony.

Miért kellett volna Carmen Iohannis asszonynak jelen lennie egy olyan párt Országos Tanácsának gyűlésén, melynek nem tudom, hogy tagja vagy sem? Egyszerűen azért, mert az említett Országos Tanács napirendjének a férje elnökjelöltsége támogatásához szükséges aláírásgyűjtési kampány elindítása volt a bejelentett fő pontja.

Igaz, nekem nem az okozott fejfájást, hogy Iohannis asszony nem tisztelte meg jelenlétével a tisztelt és zsúfolt gyűlést. Hanem annak az embernek a beszéde, aki egy újabb ötéves mandátumot szeretne a Cotroceni-ben. Mely beszéd dugig volt jelszavakkal, ami végső soron az ilyenfajta események jellemző velejárója. Csakhogy Iohannis úr úgy beszélt, mintha csak tegnap hagyta volna ott a nagyszebeni polgármesteri hivatalt és majd csak a vélelmezett november 24-i győzelme után szándékozna komolyan, serényen munkához látni. Azért mondom és írom ezt, mert véleményem szerint az újraindított jelölt első mandátuma túlságosan is egy édes délutáni szundikáláshoz hasonlított, néhány kivételtől eltekintve, amelyeket el kell ismerni és amelyekre belpolitikai szinten különösen 2017 első hónapjaiban került sor. A jó nemzetközi szerepléseket is említsük meg (a nagyszebeni csúcstalálkozó sikerét – még akkor is, ha informális volt –, de azt is, hogy Iohannis urat augusztus 20-án a Fehér Házban fogadják, ami máris nagy fejfájásokat okoz a PSD-seknek, akik ezért aztán dühös vezércikkeket rendeltek a kommunizmus alatt nagy szakmai tapasztalatot szerzett újságíróktól, Cristoiutól és Cornel Nistorescutól, akik az utasítást – természetesen – végre is hajtották, mint ahogy teljesen összevissza beszélt a minősített kenőpénz-elfogadó Adrian Severin is).

Márpedig, ha Iohannis úr így cselekedett akkor, amikor mindnyájunk számára világos volt, hogy már „beiktatása” első napjától azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezt öt évvel később is megismételje, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy

vajon mit fog konkrétan tenni az elnök úr a második mandátuma alatt.

A heti nagyszebeni ingázáson, a bármely halandóéhoz tökéletesen hasonlító munkahéten, a síelésre járogatásokon és az elhúzódó vakációkon kívül. Hiszen a következő öt év után már csak az emlékiratok megírása, esetleg bizonyos jószolgálati küldetések ellátása és jól fizetett nemzetközi előadások megtartása marad.

Végül nem az elnökjelöltséghez szükséges aláírásgyűjtési kampány elkezdése lett a PNL Országos Tanácsa múlt csütörtöki ülésének fő látványossága. Nem ez volt az este politikai eseménye. Hanem Rareş Bogdan úr „soron kívüli” előléptetése. Aki nagyjából négy hónapja még csak egy némileg sikeres újságíró volt Cozmin Guşă úr csőd szélén táncoló televíziójánál.

Sohasem volt ínyemre Bogdan úr. Ezt számtalanszor elmondtam és leírtam. Egyáltalán nem tetszettek hosszú, véget nem érő vezércikkei, Nae Girimea (Caragiale egyik bájgúnár, öregedő szívtipró, piperkőc karaktere – szerk.) féle kinézete, idegesített a keresetten ódivatú ruházkodása, a dühöngése, amelyet most Denise Rifai majmol, de aki képtelen több lenni egyfajta Miţa Bastonnál (szintén Caragiale-karakter – szerk.), a hangsúlyosan nacionalista őrjöngése. A hibás politikai diagnózisait meg sem említve. Melyek közül az volt a legostobább, amikor Sorin Grindeanu úr lyukas garast sem érő disszidensi viselkedésében egy nagy politikus megjelenésének előjelét látta. Ugyanezen Rareş Bogdan úr dicshimnuszai is felejthetetlenek, amelyeket a ceauşiszta Szekuritáté utolsó főnökéről, Iulian Vladról zengett, akit – ugyanazon Guşă úr parancsára – természetesen nagy hőssé nyilvánítottak. Ha nem éppenséggel az 1989. decemberi román forradalom sikerének fő hősévé.

Bogdan úr múlt csütörtök óta a PNL első elnökhelyettese. Olyan első elnökhelyettes, akinek a párton belüli múltja az öt hónapot sem éri el. A rosszmájúak szerint

Rareş Bogdan volt újságíró csodába illő karrierje Iohannis elnök magas szintű protekciójának köszönhető.

Aki a Ioan Rus, Vasile Puşcaş és Vasile Dîncu (a PSD-ben hajdanán nagy befolyással rendelkező „kolozsvári csoport” meghatározó tagjai – szerk.) urakhoz amúgy nagyon köze álló kolozsvári újságíró sorsában a saját sorsát látta megismétlődni. Iohannis úr sorsát.

De úgy tűnik, hogy csak a jövőben várható változás a forgatókönyvben. Az nem lehetséges, hogy Bogdan úr kirántaná a szőnyeget Iohannis úr lába alól. A PNL választási győzelme esetén Ludovic Orban úr átveszi majd Crin Antonescu szerepét. Hiszen több mint valószínű, hogy Iohannis úrnak Bogdan úr lesz a választottja a kormányfői tisztségre. Semmiképpen sem Orban úr.

Márpedig ez a lehetőség mélységes félelemmel tölt el.