Az, hogy a kelet-európai melósok nagyrészt alkohollal működnek, már mindenki tudja, anélkül neki se fognak egy komolyabb feladatnak. Csakhogy az alkohol jellegzetesen meggörbíti a teret, így az eredeti tervek és a végeredmény között olykor hajmeresztő különbségek vannak. Ezt nevezik a tudomány világában tejóédesistenem tartománynak, amelynek alakulását az alkohol-koefficiens és a jóvanazúgy-index szorzata határozza meg. Ezért van ferdén felrakva a falra a csempe (amíg le nem esik), fordítva bekötve az összes villanykapcsoló (mondjuk én már kimondottan szeretem, ha ráz egy picit), kajlán metszve minden köztéri fa, ezért billeg a csatornafedő, és ezért vág a kád szélén a díszítőburkolat.
Most pedig tekintsék meg ezt a nagyváradi utcaképet a Bihoreanul.ro honlapján. Semmi különös, ugye? Mindössze annyi történt, hogy a munkások, akik a vízvezeték-szerelés után gondoskodtak (volna) az útburkolat helyreállításán, egyszerűen körbeaszfaltoztak egy útban parkoló autót, ahelyett hogy a tulajdonos vagy a hatóságok közreműködésével elszállíttatták volna. Ez csak azért lehet probléma, mert az autók mobilisak, az utak viszont alapvetően nem, így elméletileg bekövetkezhet az az eset, hogy a jármű már messze jár, körvonalai azonban a melós kreativitásnak köszönhetően még mindig ezen a váradi utcácskán éktelenkednek majd. És elméletben az az eset is bekövetkezhet, hogy az elkövetők egyike kijózanodván arra sétálgat, és felmerül benne a kérdés: hát ezt melyik marha csinálta?