Jelen szöveg a Reporter Global oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Minden bizonnyal fennmarad majd a történelemben, hogy az „illiberalizmus” kifejezést Orbán Viktor magyar kormányfő vezette be 2014-ben, a Tusnádfürdői Nyári Egyetemen (a kifejezést Fareed Zakaria újságíró használta először 1997-ben, de a liberalizmus kritikája jóval korábbi; forrás itt – a szerk.). De igazságtalanság lenne, ha a történelem nem jegyezné fel ugyanezen Orbán Viktornak az ugyanezen Nyári Egyetemen 2019-ben mondott beszédét is. „Magyarország létrehozott egy kereszténydemokrata államot, a demokratikus elveket megőrizve, de elutasítva a liberalizmust”, mondta Orbán Viktor.
De a következő az a megfogalmazás, amelynek igazán el kellene gondolkodtatnia bárkit,
a romániai magyar kisebbség tagjainak pedig akár hidegrázást okozhat:
„Az egyéni szabadságok sohasem ütközhetnek a többség érdekeivel.” (Orbán Viktor beszédének ezzel kapcsolatos része, a hivatkozott mondatot kiemelve: „(…) Tehát ma az európai liberálisok azok, akik úgy gondolják, hogy van a kezükben egy tézisrendszer, amely meggyőződésük szerint üdvözülést, békét és jólétet fog hozni az egész emberiség számára. Egy egyetemes modellt tartanak a kezükben. Ezt egy tézissé formálták, ez a tézis, ez a liberális tézis mondja meg az európai politikában ma, hogy mit és hogyan szabad gondolnod, mi a helyénvaló és támogatandó tett, mit kell elutasítani, mi az, ami nem fér össze a liberális eszmékkel. Ő mondja meg, hogy hogyan kell gondolkodnod az élet legalapvetőbb tényeiről. És ma ennek a programnak a rövid és elnagyolt összegzését abban adhatjuk meg, hogy a liberálisok szerint a világon mindenhol, Európában különösen minden emberi kapcsolatot és társadalmi viszonyt a lazán szerveződő üzleti kapcsolatok mintájára kell átalakítani. Ha akarom, vállalom, ha nem akarom, nem vállalom, ha akarom, belelépek, ha akarom, kilépek belőle. Innen érthető meg, hogy a liberálisok miért támogatják a migrációt, és innen érhető meg, hogy miért éppen Soros György hálózata szervezi a migrációt. A liberális szabadságfölfogás szerint csak akkor lehetsz szabad, ha megszabadulsz mindentől, ami valahová tartozóvá tesz téged, a határoktól, a múlttól, a nyelvtől, a vallástól, a kultúrától és a hagyománytól. Ha ettől meg tudsz szabadulni, ha ebből ki tudsz lépni, akkor vagy szabad ember. Ennek – ahogy lenni szokott – megszületett az antitézise, ezt hívjuk, hívom én illiberalizmusnak. Ez a gondolkodásmód azt állítja, hogy az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit (…)”; a teljes szöveg itt – a szerk.)
Erdélyben egyre jelentősebb a magyar kormány jelenléte –
és nemcsak akkor, amikor a belföldi vetélkedésekben érdekes eredményeket produkáló labdarúgócsapatokat finanszíroz.
A magyar forrásokat idéző romániai sajtó nemrég arról beszélt, hogy a Fidesz „egy tömbben” átvette a magyar nyelvű tájékoztató eszközöket – ami egy Magyarországon már alkalmazott módszer, ahol a tájékoztató média – nagyon kevés kivételtől eltekintve – közvetlen politikai és kormányzati ellenőrzés alatt áll.
Ahogy azt a PressOne portál nemrég megírta, egy tavalyi tanulmány az erdélyi magyar etnikumúak magyar nyelvű médiafogyasztásának növekedését mutatja, a magyarországi médiatérbe történt „beillesztésnek” köszönhetően. A kiadvány a magyar kormány transznacionális fejlesztési stratégiájának hatását látja ebben.
Úgy tűnik, a magyar kisebbség (legalább) egy részének ez tetszik. És úgy tűnik, hogy az RMDSZ vezetőinek sincs semmi ellenvetésük.
Az RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor az RFI România-nak egyik nemrég adott interjújában azt mondja, semmi gondot nem lát az RMDSZ esetleges közeledésében a Fideszhez. „Ez egy felületes megközelítés. De miért is ártana nekünk? Európai szinten az Európai Néppártban vagyunk, a romániai Nemzeti Liberális Párttal (PNL) együtt, jó kapcsolatom van a kormánnyal és Orbán Viktorral. Miért ártana? Minek kellene történnie? Kivel kellene jó kapcsolatokban állnunk?”, teszi fel a szónoki kérdést Kelemen Hunor.
Nos, gondnak kellene lennie – különösen az RMDSZ vezetői számára.
Nekik kellene elsőkként feltenniük a kérdést, hogy meddig mehet részükről a „Fidesz-rendszer” importja és ez tényleg használ-e az általuk képviselt kisebbségnek.
Az RMDSZ elképzelése szerint Románia még mindig adós a kisebbségi jogok terén – még mindig nem biztosított a magyar fiatalok teljes körű hozzáférése az anyanyelvi oktatáshoz, minden szinten, a marosvásárhelyi római katolikus középiskola létrehozásáról szóló törvény alkotmánysértővé nyilvánítását pedig annak példájának tekinti, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. „A bíróság újra bebizonyította, hogy Románia nem példakép a nemzeti kisebbségek jogait illetően”, mondta akkor, elszomorodva, Kelemen Hunor. Egy másik példa: sok magyar nem érti, hogy miért nem engedélyezik nekik Székelyföld zászlójának kitűzését, amelyben az identitásuk elleni támadást látnak.
Másrészről a többség sok politikusa szerint Románia teljes mértékben tiszteletben tartja az európai normákat a kisebbségi jogok terén.
Többet is elérhetne a magyar kisebbség? Persze, de csak egy nyitott, liberális, európai Románia keretében.
Az RMDSZ az 1990-es évek elején Románia modernizálásának fő politikai tényezőjeként tűnt ki. A magyar vezetők már a legelején megértették, hogy
közösségük csak egy Európába mélyen integrálódott Románia keretében rendelkezhet több joggal.
Románia úgy, ahogy elindult a nyugatosodás útján. Mégpedig oly módon, hogy az RMDSZ ezen idő legnagyobb részében része volt a kormánynak.
Az idő telt, a nemzedékek váltották egymást. Az RMDSZ vezetői ma a Fidesz doktrínájának hódolnak be. De mi történne, ha azt egész Románia szintjén alkalmaznák, ha – ahogy Orbán Viktor mondja – az egyéni szabadságok sohasem ütközhetnek majd a többség érdekeibe? Nos, az katasztrófa lenne a magyar közösség számára, mely egy illiberális Románia első áldozatává válna.
Az RMDSZ most bonyolult helyzetben van: a budapesti kormány támogatásától függ, de az illiberális rendszer egzisztenciális fenyegetést jelentene a magyar közösségre nézve. Úgy tűnik, a magyar vezetők nem találják a kiutat, az utóbbi években pedig főleg illiberális eszméket hirdető hazai erőkkel – a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és az Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) – kötöttek politikai szövetségeket.
Leválthatná az RMDSZ a politikai barátait, egy nyitott, liberális és európai Románia támogatói mellett döntve?
Technikailag igen, de mit szól majd ehhez Budapest? (A Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség, a Népi Mozgalom Párt vagy a Pro Románia Párt, vagyis a jelenlegi ellenzéki parlamenti pártok az elmúlt években nemcsak a közösségi jogokat bővítő javaslatokat támadták meg az Alkotmánybíróságon, de jogszűkítő javaslatokat is tettek – a szerk.)
Az 1990-es évek közepén belpolitikai riporterként jártam a Tusnádfürdői Nyári Egyetemen. Akkor tetszettek a bátor, európai megközelítések, melyek igazi fénysugarat jelentettek a Vadim Tudor típusú ultranacionalista diskurzus által még mindig meghatározott politikai légkörben.
Ma, a szép erdélyi üdülőhelyből közvetített sötét üzeneteket látva, nem hiszem, hogy még mindig derűsen térnék vissza onnan.