Nos, lehet találgatni, miért épül minden olyan lassan és bénán a büszke román hazában. A szöveg segít a tippelésben.
Jelen szöveg a Republica oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Köztudomású, hogy a hosszú utak tökéletes alkalmat nyújtanak a gondolatok elkalandozásához. Felvázolom a kontextust: én, a feleségem és az unokák az A2-esen a tenger, napsütés és dőzsölés felé. Iszkolunk, nincs elvesztegetni való idő, mindenki pezseg a türelmetlenségtől. Nyugodtabb állapotban lévén elmagyarázom nekik, hogy
és – mint az látható – egyes szakaszain hepehupák és gödrök vannak. Vagyis nem igazán kényezteti a felfüggesztéseket és gumikat és azért megyünk óvatosabban itt-ott.
A rádióban hírek mennek. Hegyezem a fülem és lecsillapítom a hátam mögötti csiripelést. Érdekesnek hangzik a szöveg. A Bukaresti Repülőtereket Kezelő Nemzeti Vállalat (CNAB) aláírt egy szerződést egy vállalkozóval a nem-tudom-hányas pálya felújításáról, a dolgok időtartama…
Nevetek. A feleségem nem szól semmit, de csodálkozva néz rám.
„Néhány évvel ezelőtt láttam az egyik Discovery-n egy filmecskét pont ugyanerről a témáról”, mondom neki.
„Milyen téma?”, kérdezi.
„Ez a pálya-felújításos, nem hallottad?”
„Na persze, mert nincs más dolgom, mondja. Ezek sok mindent mondanak, ki figyel oda rájuk?”
És felvilágosítom: „A frankfurti reptér, én mondom, Európában a második vagy harmadik legnagyobb. Egy szörnyeteg, hogy úgy mondjam, zümmögnek a gépek, mint valami kaptárban, köröznek a leszállásra várva. Na, és eljön az ideje az egyik pálya felújításának. Jó néhány kilométer, mert oda óriások is érkeznek, nemcsak sétagépek.”
Feleségem kíváncsiságtól tágra nyílt szemmel figyel, a kicsik a maguk dolgával foglalkoznak, egy kicsit halkabban fenekednek egymásra, éppen csak annyira, hogy ne kelljen rájuk szóljak.
Németek, mindenki tudja, milyen a német munka. Szinte látom is őket egy asztal körül, az ásásért és betonozásért felelős mérnököt az aszfaltost, a gyártóüzemeseket, a közlekedésügyieket, mert valahogy oda kell vinni az anyagokat. Az emberek megszervezik a szállítást, valószínűleg a jelzőlámpákat, a konvojkísérőket, ilyeneket.”
Még mindig nem érti, hogy mit akarok.
„Ezek a németek, ha nem tudnád, akkor én most elmondom, nagyon jól tudják, hogy minden reptéren a pályák termelnek. Pénzt. Ezért aztán nincs értelme halottan tartani őket, muszáj gyorsan elvégezni, amit fel kell rajtuk újítani és sürgősen életet kell lehelni. beléjük Ez a helyreállítás nem foltozással történik, vagyis úgy gondolom, hogy teljesen feltörik a régi pályát és az egészet újracsinálják, ásnak, rétegeket és aszfaltot raknak le, szóval sima ügy, az ilyesmivel nem lehet játszani.”
„Igen, és?!”, mondja.
„Nos, nem hallottad? Ezek az itteniek egy hasonló munkára kötöttek szerződést egy építővel és a megvalósítási határidőt is meghatározták.”
Egy újabb „Igen, és”-re vártam, de nem érkezett. Csak a szemei kerekedtek kérdően.
„14 hónap!”
A feleségem nevet. Mögöttem az egyik unokám behúz a másiknak, nekik megvan a maguk dolga.
A fejemet rázva sávot váltok, mert mögöttem ránk mászik egy BMW-s.
Második eset. Csak hogy lássák, milyen nagy mozgásterünk van, ma vigadunk, holnap…
Tegnap egy kormányzati ember, méghozzá kormányfő-helyettes a 3 stadion munkálatainak helyzetével kapcsolatos hírrel keltette fel az érdeklődésünket. Azokról van szó, melyeknek felépítését legkésőbb jövő tavaszra ígértük, mert nagy legények akartunk lenni és – magunkra büszkén – azt ígértük, hogy biztosítani fogunk egy (több) stadiont, melyek pont alkalmasak lesznek arra, hogy nálunk játsszanak le 4 mérkőzést a „húsz-húszas” Európa-bajnokságból.
Valamivel több mint egy évvel ezelőtt, némiképp érdekelt lévén, feltúrtam az internetet, hogy kiderítsem, mivel eszik ezt az UEFA-szabványoknak megfelelő stadionépítést. Nem untatom önöket a részletekkel, de annyit elmondhatok: ahhoz, hogy kóser legyen, a koncepciótól a kulcsrakész átadásig terjedő végrehajtási idő nagyjából 52 vagy 54 hónap lenne.
Ezt aztán ezért-azért jól ellazsálták, mert így megy ez nálunk. Nálunk ezekhez a dolgokhoz hozzáadódik még egy: a három stadion helye nem tar, a meglévő stadionok lebontásával kell kezdeni. Nem nehéz belátni, hogy ehhez is idő kell.
A kormányzati úriember tegnap kimondottan lelkesnek tűnt. Olyan jól, „rendkívül gyorsan és hasznosan” megy a dolog, hogy már csak egy sarokban vagy egy kis munka és kész. 95 százalék elkészült, le is kopogjuk!
Egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy „hasznos” lenne-e felvetnem egy újabb melléktémát, a pénzkérdést. A fentebb említett UEFA-dokumentumban elég releváns leírások vannak arról, hogy hány hely van a lelátókon, milyen létesítmények, és mindez milyen költségekkel járt. Ha jól emlékszem, az említett stadionok között van a wolfsburgi és az Espanyol Barcelona csapaté. Már nem tudom, melyik került többe, de az összeg 62 millió euró körüli volt.
Nyilvánvalóan furdalt a kíváncsiság, hogy nagyjából mennyibe kerülhetett a mienk, a Nemzeti.
Nem mondom meg, nagyon jól tudom, hogy „a mi olvasóink intelligensebbek az övéiknél”, nem kétlem, hogy ha nem tudják, könnyen kideríthetik majd (a megfejtés: 207 millió euró; forrás itt – a szerk.).
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.