Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Véget ért a július első felében zajló felmérések és vizsgák sorozata: az országos képességvizsga, előkészítési hiányosságokkal és a beiskolázási számok, a módszertan és a vizsga utáni rangsorolás rossz kommunikációjával. Az érettségi esetében az írásbeli vizsgák egyhetes eltolása a tavalyi időpontokhoz képest és az eredmények bejelentése az egyetemeknek is fejfájást okozott a beiratkozási határidők kijelölésében és a felvételi vizsgák megszervezésében.
De ha csak ennyiről – kis fejfájásokról – lenne szó, akkor önmagában ez a helyzet talán nem váltott volna ki ekkora felháborodást. A gond akkor jelentkezett, amikor
az Oktatási Minisztérium tudatosan vagy a bürokratikus káosz – vagy egy kicsit mindkettő – miatt úgy döntött, hogy a törvényesség határát súrolja.
Először is sikertelenül megpróbálta módosítani a tehetséggondozási vizsgák időpontját: a vizsgák menetrendjét egy nappal a kezdetük előtt módosítani akaró miniszteri utasítást az utolsó pillanatban vonták vissza, a szakszervezetek és a Szülői Egyesület követelésére. Más alkalommal a beiskolázási számok kommunikálásának halogatásával, ami a minisztériumnak abban a kódolt nyelvezetében jelentkezett, hogy elodázta a helyek számát és a tavaly még bejutást jelentő alsó átlaghatárokat tartalmazó brosúra közzétételét. Ezeket az adatokat először online jelentették meg és nem nyomtatott változatban, ahogy az a miniszteri utasításban szerepelt – alig két nappal a VIII-os diákok tanévének vége előtt. Másképp mondva, a gimnáziumi végzősök két héttel az írásos vizsgák előtt értesültek a helyek számáról és a pontos felvételi eljárásokról.
Az első késlekedéshez hozzáadódott az a jelöltek számára ugyanolyan destabilizáló hatású helyzet, mellyel a középiskola-választáskor szembesültek. Idén, mint eddig soha, a kiválasztott középiskolákat tartalmazó listát „vakon”, vagyis a középiskolai bejutási átlagoktól függően felállított (néhány órával később közzétett) rangsor hiányában kellett kitölteni, ami jelentősen megnehezítette a diákok és szülők dolgát, hogy hatékonyan válogassák össze a középiskola-lehetőségeket a listán. Meg kell említeni, hogy a rendkívül szoros különbségek közepette a lehetőségek listájának összeállítási módja alapvető módon függ az átlagok rangsorától: vannak olyan középiskolák, ahol 9,80-nál húzzák meg a vonalat, a kevés számú vagy a nem az általános rangsorban szereplő bejutási átlagokhoz igazodó opciók egyenesen a második felvételi körbe juttathatják a diákot, ahol – nyilvánvaló módon – már csak a betöltetlenül maradt helyeket osztják szét.
A naptárral való játszadozás és az ellentmondásos nyilatkozatok balettje az oktatásban
minden más területnél nagyobb mértékben járhat szerencsétlen és hosszútávra szóló következményekkel. Az idei képességvizsga megszervezésének módja szerencsétlen példa volt erre: a tavalyihoz képest 30 000 hellyel csökkentett beiskolázási számmal kezdődött (ami legalábbis az utóbbi évtizedben példátlan), a beiskolázási szám közzétételének adatait, a helyek megyék közötti és kategóriák (elmélet középiskolák és műszaki szakiskolák) szerinti szétosztását pedig rendkívül későn kommunikálták. Azt fogják mondani, különben az Oktatási Minisztérium által használt érvekkel, hogy a csökkentésre éppen a helyek számának a demográfiai görbe hanyatló ágához való igazítása miatt volt szükség. A nyolcadik osztályt 2019-ben elvégző diákok kohorsza sokkal kisebb a korábbiaknál. De az ennyire drasztikus módosítás nyomán jelentkező működési zavarok jóval meghaladják a Románia Năstase-kormányzat végi természetes szaporulati helyzetéhez (hiszen az idei gimnáziumvégi vizsgán a 2004–2005-ben született gyermekek vesznek részt) való igazodás feltételezett hasznát. A még a részben jogos lépéseket is – mint mindig – úgy hozzák meg, hogy nem kísérik bizonyos kompenzáló lépések, mint amilyen például a szakoktatás inasiskolákon keresztül történő újraindítása, nem pedig az elméleti középiskolák technikai szakközépiskolákká történő erőltetett átalakítása lenne, melyek a teljesítményüket illetően a Ceauşescu-korszak utolsó éveiben működő ipari középiskolák szintjén vannak. Az oktatói normákról, egyes diákok nélkül maradt oktatási intézmények vagy mások összevonásáról már nem is beszélve: ezek mind olyan lépések, melyek közvetlen vagy közvetett módon főleg a falusi és a hátrányos övezetekben lévő diákokat érintik hátrányosan.
Az idei képességvizsga, talán sokkal nagyobb mértékben, mint máskor, az oktatás átpolitizálásának elve körül forgott,
amely a Szociáldemokrata Pártnak (de nemcsak annak!) oly kedves. A menetrendek, a beiskolázási szám és a középiskolai helyek szétosztása sokkal inkább az európai parlamenti választás menetrendjét követték, mint a vizsga megszervezésének igényeit vagy a törvény által meghatározott határidők korlátozásait. Mindaddig, amíg a román iskola nem kerül ki a fantazmagórikus jelentések, a gyakran a rendszer ellenében és nem annak révén elért eredményekre épülő diadalittasság és az iskola politikai érdekeknek történő alárendelése pusztító logikájából, továbbra is egy túlélőket, nem pedig polgárokat nevelő „természetes állapot” lehangoló előadását fogja színre vinni.