Tombol a híres önkormányzatiság és a nem román nemzetiségű közösségekkel szembeni elsöprő erejű tolerancia Romániában: a Kovászna megyei kormányhivatal (avagy prefektúra) alárendeltségében működő utcanévadó bizottság nem hagyta jóvá, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata Székely szabadság terének nevezze el a Templom és a Kőrösi Csoma Sándor utca találkozásánál lévő övezetet, és elutasították azt is, hogy egy, a vasútállomás környékén található utca felvegye Gelu Păteanu nevét.

A Háromszék beszámolója szerint a testület szerint egy olyan multietnikus környezetben, mint amilyen Sepsiszentgyörgy is, a Székely szabadság tere megnevezés diszkriminatív lehet a többi együtt élő etnikummal szemben, ezt elkerülendő, léteznie kellene a románok vagy a romák szabadságáról elnevezett városrésznek is, egyébként meg rámutatnak: a megyeszékhelynek már van egy Szabadság tere.

Elutasította a bizottság azt is, hogy a vasútállomás közelében található egyik utcát Gelu Păteanuról (1925–1995) nevezzék el. A költő, író és műfordító, akit a hazai és a magyarországi írótársadalom egyformán elismert, szívesen járt Sepsiszentgyörgyre, ahol irodalmi esten, találkozókon vett részt, emlékezetes előadásokat tartott magyar nyelven, és egyebek mellett ő fordította le román nyelvre Mikes Kelemen Törökországi leveleit.

Antal Árpád polgármester szerint ez a javaslatuk azért nem talált kedvező fogadtatásra, mert az illetékes bizottság úgy találta, Păteanu nem fejtett ki olyan különleges tevékenységet a város közéleté­ben, mely indokolná, hogy utcát nevezzenek el róla. 

Az eset tökéletesen rávilágít arra, hogyan működik az önkormányzatiság és a szubszidiaritás Romániában: egy önkormányzat még arról sem dönthet szabadon, hogyan nevezi el az általa irányított település köztereit, mert Nagy Testvérként ott őrködik fölötte valamilyen, vétójoggal rendelkező állami hátramozdító intézmény.

A polgármester azért megjegyezte: a javaslatokat ismét előterjesztik a prefektúra mellett működő bizottsághoz.

Vagy nevezzük inkább bigottságnak.